Az újságírás igencsak kétélű hivatás: ha csak bólogatsz, és nem veszel tudomást a körülötted zajló történésekről, nem vagy újságírónak való. Ha viszont nyitott szemmel jársz-kelsz a világban, és hangot adsz a meglátásaidnak, akkor érhetnek olyan vádak, hogy rasszista vagy. Ez történt a legutóbbi Tojásdobáló romaőrület című cikkem megjelenése után is.
Az írással nem az volt a célom, hogy az egész romatársadalmat egy kalap alá vegyem... Nem is tehetném, hiszen nagyon művelt, iskolázott, kenyerüket tisztességesen megkereső, sőt gyermekeinket oktató romákat is ismerek — és erre büszke is vagyok. Sokan közülük nem csupán ismerőseim, hanem barátaim is. Olyan emberek, akikre felnézek. Nem ok nélkül. De itt a másik oldal, és a cikkben kizárólag róluk szerettem volna szólni...
Sajnos az édesanyámat érte támadás, ezért reagáltam hevesebben. Feljelentést is tehettem volna az elkövetők ellen. Nem tettem. Úgy éreztem, többet használ egy olyan újságcikk, amelyben írok a jelenségről, arról, hogy egyesek nem tisztelik senkinek a korát, nemét — és ezt most a saját esetem, pontosabban az édesanyámé is igazolja.
Elnézést kérek a romaközösség ama tagjaitól, akikről még a legnagyobb rosszindulattal sem szólhatna egyetlen sora sem az újságban megjelent cikknek. Hangsúlyozom: nem a teljes roma népet szólítottam meg, ezt nem is tehetném a fent említett okokból kifolyólag, és mert magam is jól tudom, hogy egy nemzetet, legyen az kisebbségi népcsoport vagy országot alapított nép, soha nem szabad néhány kirívó eset után megítélni.
Rencsényi Elvira
A Hét Nap szerkesztősége elnézést kér a legutóbbi számban megjelent, az általánosítás hibájába eső cikk miatt.
Tomek Viktor főszerkesztő
