Dér Heni teljesítményében nem lehetett hibát találni. A Liptai Claudia, Lékai Kiss Ramóna, Stohl András és Hajós András alkotta zsűri szuperlatívuszokban beszélt a produkcióiról, teljesítményét maximális pontszámmal jutalmazták hétről hétre. A fináléban Till Attila, a show házigazdája az ő kezét emelte a magasba, és ezzel Heni megnyerte az idei évadot.

Az énekesnő mindenre ügyelt a felkészülés során. Nemcsak a kiválasztott művész hangját, mozdulatait, mimikáit utánozta le, hanem a lelkével is igyekezett kapcsolódni. Céline Dion esetében például annak is utánajárt, mi fontos a világhírű művésznek, mit igyekszik megmutatni magából. Közös pontot keresett a karakterekkel. Pataky Attilánál ez az erő volt, Csepregi Évánál pedig a mosolygós éneklés — mesélte Heni a Hét Napnak adott exkluzív interjúban.

Forrás: Phdr Communication Kft.

* Mi volt a motivációd, amikor elvállaltad ezt a műsort? Mit szerettél volna megmutatni magadból? Mi volt a fő célod ezzel az embert próbáló három és fél hónapos versennyel?

— A tévéműsorokat mindig alaposan meg kell beszélnem a férjemmel, és nekem is alaposan át kell gondolnom, ha valami nem a szakmámmal kapcsolatos. Ebben ez esetben a döntés könnyű volt. Én annak idején is nagyon szerettem ezt a műsort, ráadásul a szakmámhoz kötődik, nem bokszolnom kellett, mint tavaly, vagy teljesen mást csinálni. Ez egy nagyon jó kihívás saját magunknak is, egy játék nekünk, szakmabelieknek, énekeseknek, úgy is álltam hozzá, hogy nekem már nem kell bizonyítanom, hanem nagyon lazán, nagyon kalandosan, nagyon bátran beleugorva a szerepekbe, ezt úgy vállalom el, hogy minden héten szeretnék szórakoztatni, úgy, hogy én is jól érezzem magam, semmiképp se legyek görcsös. A maximumot hozzam ki magamból, mert a feladatot úgy izgalmas elvégezni, ha az ember arra is kíváncsi, saját magából mit hoz ki, mennyire tud majd átalakulni. Úgy voltam vele, a feladatot elvégezve, a színpadon állva, nem megrettenve a szerepektől, hanem bátran beleugorva fogom ezt végigcsinálni. Az elején nem is nagyon gondoltam bele, hogy ezt meg kellene nyerni, bíztam benne, hogy majd jó sokáig el tudok jutni. Itt az All Starsról volt szó, úgy éreztem, ha az elején kell kiesni, akkor sincs baj, mert itt a legjobbak versenyeznek. Amikor október végétől elkezdtem csak maximális pontokat kapni a zsűritől, és szuperlatívuszokban beszéltek rólam, akkor már éreztem, láttam, hogy ezt egyre tovább tudom csinálni. Egy hónappal ezelőtt kezdtem először látni magam a döntő kapujában. Az utolsó kettőben maradtam Vavra Bencével, amit egyébként is nagyon szerettem volna. Ez volt az utolsó cél. Bencének írtam is egy üzenetet, melyben megköszöntem neki ezt a jó néhány hónapot, nagyon megdicsértem, mert egy istenadta tehetségnek tartom őt is. Ilyen erős mezőnyt ebben a műsorban még nem lehetett látni. Itt nem volt negatív érzés, sem irigység, itt életemben először tapasztaltam meg azt, hogy egy versenyben drukkolunk egymásnak. Azt is megírtam Bencének, hogy annak örülnék legjobban, ha a végső dobogó utolsó két fokán együtt állnánk, és onnantól kezdve bármelyikünk kezét emelnék a magasba, én ugyanolyan boldog lennék. El sem hittem, hogy én nyertem. Még soha nem tapasztaltam meg, milyen érzés nyerni. Köszönöm a közönségnek, mely szavazott rám, végre érzem, hogy visszaigazolást nyer az az érzés, hogy amit a dalokon keresztül szerettem volna adni a nézőknek, az végre eljutott hozzájuk. Megkaptam a lehetőséget, a bizalmat a producerektől, a szerkesztőktől, hogy ilyen dalokat énekeljek. Szerintem leginkább ennek köszönhető, hogy meglátott a közönség, vagy más színeimet pillanthatta meg. Eddig talán nem kaptam meg ezeket a lehetőségeket. A zsűrinek is nagyon köszönöm a sok-sok pozitív megerősítést. Csupa-csupa hála és köszönet van bennem. Minden karakter egy izgalmas időutazás volt. Úgy dolgoztam, úgy voltam maximalista, hogy közben nagyon élveztem azt, amit csináltam.

* Magadnak kívántál bizonyítani, vagy esetleg másoknak is?

— Leginkább saját magamnak. Talán furcsa, hogy ezt mondom, mert mindig belőlünk indul minden. Arra jöttem rá, hogy nemcsak lehetőséget nem kaptam éveken át, hanem az ember azon is elgondolkodik, hogy a rengeteg döntés, melyet meghozott, jó volt-e. A múlt már elmúlt, de tény és való, hogy akkor, amikor én a zenekari létet választottam nagyon régen, bennem nagyon erősen kialakult egyfajta stílus, mely a zenekarból fakadt, és ott a vagány, lázadó, pop-rock énekesnőt domborítottuk ki — akkor sokakban kialakulhatott egy középszerű kép. Talán emiatt nem kaptam lehetőségeket, és ebbe belefásultam. Nem harcoltam magamért, úgy gondoltam, ha nem, akkor nem, akkor a nagyívű dalokat énekeljék a dívák. Kialakult bennem egy nagyon erős dac. Amikor szólókarrierbe kezdtem, azt mondtam: Tudjátok, mit? Csak azért sem fogok 78. dívának beállni. Hanem viszem a rapvonalat. Az is nagyon jó volt, de tény, hogy ebben nem tudtam megmutatni a színeimet. Talán ehhez én kellettem, hogy teljesen lenyugodjak, megtaláljam otthon a belső békémet, a boldogságomat, hogy legyen családom, hogy ne akarjak már lázadni, széllel szemben menni, hanem ahogy megnyugodtam, ezzel a lendülettel kaptam meg a lehetőséget, és nyilván volt kedvem megmutatni a nagyvilágnak, hogy ilyet is tudok.

* Az, hogy megnyerted ezt a versenyt, egy új kezdet számodra?

— Biztos vagyok abban, hogy igen, mert amióta megszültem a gyerkőceimet, azóta volt bennem egy alkotói válság, mert szülés után gondolkodtam, milyen dalokkal jöjjek ki. A rapvonal akkor már annyira nem éltetett. Teljesen másban élek már. Nem bulizom, mással foglalkozom, édesanya vagyok, boldog vagyok. Gondolkodtam, merre induljak el, keresnem kellett hozzá szerzőtársakat. Rá kellett jönnöm, hogy a régieket el kell engednem. A műsor nagyon szépen megmutatta az irányt. Könnyebben is találok szerzőtársat, mert aki eddig nem hívott fel, most megkeres. Ebben hiszek és bízom. A műsor zenei producere, aki mindent végigkísért, ismeri az összes színemet és korlátomat, tudásomat, kvalitásomat, őt kértem fel, aki egy országosan elismert zeneszerző, Szabó Zé. Beszéltem vele, szeretném, ha azt az irányt vinnénk tovább, amelyet a műsorban elkezdtem. Örülök neki, hogy minden a helyére került. Szépen megmutatja a sors az utat. Zével elkezdtünk dolgozni. Jönnek majd az új dalok. Úgy érzem, most van esélyem megélni azt a karriercsúcsot is, amelyről kislányként álmodtam.

* Most van lehetőséged egy kis pihenésre?

— Nagyon örülök, hogy most már a család is egy kicsit visszakapott. Igyekeztem ezt otthon is úgy menedzselni a férjemmel, hogy a gyerekek minél kevesebbet érezzenek ebből. Nem törvényszerű, hogy egy nő, akkor, amikor férjhez megy, megszűnjön nőként létezni, vagy ha gyerekeket szül, megszűnjön emberként létezni, vagy a karrierje érjen véget. Sajnos sok ilyet láttunk, hallottunk, de ez egyáltalán nem törvényszerű. Szeretnék a többedik élő példája lenni annak, hogy ha jó kapcsolatban vagyunk a párunkkal, megértésben és támogatásban élünk a házasságban, a családban, akkor igenis támogató és felemelő tud lenni minden fáradságával együtt, mert amennyi erőt tud adni az, hogy tudom, támogat a családom, az nagyon sokáig tud reptetni. A legerősebb idegrendszerűek maradtak a legvégéig. Azokból merítettem a legtöbb erőt, akik azt gondolták, hogy az elsők között fogok elfáradni, hiszen anyukaként egy második műszak is vár rám. Mi, anyukák a legnagyobb fáradtságban is megtanulunk még erőt felszívni magunkból. Poénból kérdezték tőlem a győzelem utáni koccintásnál, hogy Heni, holnap elölről kezdenéd az egészet? Mondtam, hogy újra végigcsinálnám, de két hét szünetet kérek. És igen, újrakezdeném, mert nagyon jó kaland volt.