A Kisoroszi Hírmondó az elmúlt mintegy három évtizedben nem csupán tájékoztató kiadványként működött, hanem a település közös emlékezetének őrzőjeként is. Egy-egy lapszám ma már kordokumentumnak számít: megőrizte az ünnepeket, a falunapokat, a művelődési rendezvényeket, az iskolai eseményeket, a civil szervezetek munkáját, de ugyanúgy helyet adott a hétköznapi történeteknek is. Olyan emberek szólalhattak meg benne, akik talán soha nem kerültek volna nagyobb nyilvánosság elé, mégis fontos részei Kisorosz történetének.

Egy kisközösségben különösen nagy jelentősége van annak, hogy az emberek tudjanak egymás sikereiről, örömeiről, gondjairól. A helyi újság összekötő kapocs lehet azok között is, akik már ritkábban vesznek részt a közösségi életben. Sok idős ember számára a Hírmondó az egyetlen kapcsolat a falu történéseivel, ezért is fontos, hogy a lap továbbra is eljusson minden háztartásba.

Forrás: Talpai Sándor Facebook-oldala

Talpai Sándor szerint a jövő egyik nagy kérdése, hogyan lehet megszólítani a fiatalabb generációt, és miként lehet bevonni a helyi közösség életébe. A Kisoroszi Hírmondó eddig is igyekezett teret adni a tehetséges fiataloknak, hiszen fontos, hogy a következő nemzedékek is érezzék: történeteik, eredményeik és véleményük számít.

– Amíg vannak emberek, akiknek fontos a falu múltja és jelene, addig van értelme ennek a munkának – vallja Talpai Sándor, aki szerint egy helyi lap nem csupán papírra nyomtatott hírek összessége. Sokkal inkább egy közösség tükre: megmutatja, kik vagyunk, honnan jövünk, és milyen értékeket szeretnénk továbbadni. – 1997-ben ünnepelte Kisorosz település a fennállásának 200. évfordulóját. Ebből az alkalomból a szervezőbizottság ötlete volt kiadni egy nyomtatványt, lapot, mellyel ezt az ünnepet szerettük volna megörökíteni, megkoronázni. Az akkori bizottság tagjai (Sztánics Ferenc, Vass Ferenc, Kabók Imre, Talpai Sándor, Berta Ferenc) szerkesztették e lapot. A 2000-es évek elején sikerült bejegyeztetni, s innentől kezdve helyi lapként szerepel az itteniek tudatában. Az első néhány évben a helyi közösség volt a kiadó, 2004-től ezt a feladatot a Torontál-központ vállalta magára. Magyar (Kisoroszi Hírmondó – 8 oldal) és szerb nyelven (Ruskoselski Glasnik – 8 oldal) jelent meg, összesen 16 oldalon. Kezdetben csak fekete-fehérben nyomtattuk, később a fejléc kék színt kapott, majd a fedőlap és a hátlap színes lett – mondta Talpai Sándor.

* Hányszor jelenik meg a lap, és hány példányban?

– Ez a támogatásoktól függ. Eleinte évi négy alkalommal adtuk ki, 1000 példányban. Az volt a cél, hogy minél több háztartásba eljusson. Abban az időben Kisorosz Helyi Közösségének magyar ajkú polgármestere volt (Kabók Imre), aki odafigyelt arra, hogy milyen fontos szerepe is van a helyi lapnak, és mindig fedezte a kiadás költségeit. Az utóbbi években sajnos csak kétszer jelent meg, tavaly pedig egyetlen szám kiadását tudtuk megoldani, azt is csak magyar nyelven – decemberben összegeztük a falu fontosabb eseményeit, újdonságait. A helyi lap ingyenes, tehát az olvasók térítésmentesen jutnak hozzá. Ezen nem szeretnénk változtatni. Sajnos, a tartományi és a köztársasági pályázatokon az új módszerek nehezítik a pályázati lehetőségeket, nem tudunk labdába rúgni mi, kistérségi médiumok a nagyobbakkal szemben. Nagykikinda Önkormányzata sem tudja olyan mértékben támogatni a lapot, mint a korábbi időszakban. Csak a Magyar Nemzeti Tanácsnál bírálták el pozitívan pályázatunkat. Nekem az az elképzelésem, hogy a bejegyzett újságot módosítani kellene, azt kérvényezni, hogy csak magyar nyelven jelenjen meg, hiszen a helyi közösség jelenlegi elnöke az online formában történő tájékoztatást szorgalmazza szerb nyelven. Én viszont kitartok amellett, hogy a kisoroszi újság maradjon papír formájában.

* Miért tartod fontosnak a helyi lap megjelenését?

– Szerintem több okból is fontos a helyi újság. Sajnos, a magyar ajkú lakosság nagyobb része idős, ők nem mindig jutnak el a falu rendezvényeire, az ünnepeinkre, az előadásokra, de az újságnak köszönhetően olvashatnak róluk, a képeken pedig meg is tekinthetik a történteket. Másodsorban a lap hiteles kordokumentum is lehet. Ha majd valamikor utódaink belelapoznak, informálódni tudnak, hogy régen, harminc-ötven-száz évvel ezelőtt milyen volt a falu, kik éltek itt, és mi minden történt e helységben.

* Milyen témájú írások kerülnek a lapba?

– Az aktuális helyi események mellett művelődési-oktatási témákról is olvashatnak. A civil szervezetek rendezvényeit is bemutatjuk, illetve a hagyományápolást ösztönző cikkek is helyet kapnak. Hitélet rovatunk is van, ahova vagy a helyi plébános írása kerül, vagy a plébánia történéseiről készülő beszámoló. Az utolsó oldalon olyan fiatalokat mutatunk be, akikre büszkék vagyunk a sport, a tanulás vagy a művészet terén elért eredményeikért.

* Néhány alkalommal egy szórványújságot is kiadtatok. Mondanál erről is néhány szót?

– Jó ötletnek tűnt egy közös lap kiadása, ezért kezdeményeztem, hogy négy helyi lap (Muzslyai Újság, Tordai Újság, Csernyei Újság és Kisoroszi Hírmondó) közös számot adjon ki. Három alkalommal sikerült is Nagykikinda Önkormányzata, a Magyar Nemzeti Tanács, az illetékes tartományi titkárság és a Bethlen Gábor Alap támogatásával ezt megvalósítani. Az olvasók megtudhatták, hogy más településeken hogyan zajlik az élet. Kár, hogy az utóbbi években pénzhiány miatt e közös lap kiadása megszűnt.

Talpai Sándor végezetül a kisoroszi újság küldetéséről is mondott néhány szót:

– 2008 óta vagyok tagja a Kisoroszi Hírmondó szerkesztőségének. Mindig is örömmel osztottam meg az olvasókkal a faluban zajló történésekkel kapcsolatos gondolataimat, érzéseimet, beszámolóimat. És lelkesen készítek interjúkat a kisoroszi fiatalokkal, idősekkel. Olyan jó, hogy van miről és kiről írni.