- Szabó Attila felvétele

Egy régi ígéretemnek tettem eleget: valamikor régen megfogadtam az állatkert egykori igazgatójának, hogy ,,jobb napok-ban is felkeresem, nemcsak akkor, amikor ,,ég a ház, s nemcsak a problémákról fogunk elcsevegni, hanem az intézmény által nyújtott látványosságokról és élményekről is. Mert azok, akik itt dolgoznak, naponta szembesülnek a nehézségekkel - mégsem éri őket dicséret, ha jól végzik a munkájukat, csak kritika, ha valami baj történik -, s szinte nem is veszik észre, mennyi szép dolog is történik velük útközben, olyan természetesnek veszik, ami körülöttük zajlik. Mi, odatévedt sétálók pedig csak töredékét látjuk mindennek ritka kirándulásaink során...
Igaz, hogy ,,babalátogató okán fordultunk most is be a palicsi állatkertbe, de aztán a néhány percre tervezett ,,helyszínelés kellemes, kötetlen párbeszéddé alakult. Beszélgetőtársam, dr. Sinkovics Imre állatorvos két évvel ezelőtt került ugyan a kis kollektíva élére, de mégsem teljesen kívülállóként és tájékozatlanul vette át a vezetést. Tíz évig az állatkert munkatársa, szaktanácsadója volt, ebből eredően pedig módjában állt több ilyen intézményt is meglátogatnia Európában, bővíteni addigi ismereteit, tapasztalatait. Mondhatnánk úgy is, bogy nemcsak dolgozni jár a munkahelyére -,,szívügye is az, amivel foglalkozik.
* Gyermekkoromban mindig azt hallottam, a palicsi állatkert Európa egyik legnagyobb, legszebb ZOO-ja. Mit tesznek azért, hogy ez a hírneve meg is maradjon?
- Hírverésnek, propagandának ez nem rossz, nem rossz... csak kacsa az egész. Félretájékoztatták. A palicsi állatkert mindössze tíz hektáron terül el. De a szegedi például már ötször ekkora, hogy az eszékit, a zágrábit, a budapestit ne is említsem... Körülbelül 300 állatkert van Európában. Ki is tudná pontosan meghatározni, hol a helyünk... Állatállományunk csaknem 600 példányt számlál, azaz mintegy 60 vadfajta van képviselve. Egyharmadát madarak alkotják. Ötféle majomgyűjteményünk van és 12 nagyragadozónk... Büszkélkedhetünk zsiráffal, jegesmedvével, elefánttal, púpos tevével, zebrával, fókával... és a lehetőségeinkhez mérten egy szép botanikus kerttel is. 280 különféle fás szárú növényfajtát tartunk nyilván, az ágyásokban negyvenféle virágot... Évente hatvanezer virágpalántát ültetünk. De az éremnek van másik oldala is. Az állatokat etetni is kell valamivel: be kell szerezni évente 300 tonna élelmet, 8000 bála szénát. S ha azt mondom, hiányzik 1000 méter minőségi kerítés, meg a vízvezeték (most fejezzük be építését), meg a szennyvízlevezető csatorna, továbbá, hogy megalakulása évétől, vagyis 1957-től a mai napig nincs még komplett legalizálva a terület... akkor csak a problémák egy kis hányadát soroltam fel.
* De azért szemlátomást újul, szépül is az állatkert. Mindenütt ott vannak a hulladékot szelektáló szemeteskukák, a tájékoztató táblák, szaporodtak az állatok is, ami ritkaságnak számít a fogságban tartott vadaknál...
- Két év alatt ötven tonna régi, rozsdás, használhatatlan vasat - ócskavasat - szállíttattam el innen, három létesítményt leromboltattam, négy épület rekonstrukció előtt áll, két vadonatúj pedig már elkészült. Noha az alapítónk, a községi önkormányzat lényegesen megváltoztatta a hozzánk való viszonyulását, azért az anyagiakban mégsem dúskálhatunk. Sok még a tennivaló és sok jó ötlet is születik. Igyekszünk odafigyelni a pályázatokra és a magunk erejéből is pénzforráshoz jutni. Így például nemrégen egy uniós pályázatot, egy interregionális pályázatot céloztunk meg a szegedi állatkerttel karöltve - Két állatkert egy Európában, vagyis Állatkertek határok nélkül a természetvédelmi oktatásért az elnevezése. A hivatalos értesülés szerint meg is nyertük a negyed-negyed millió eurót, de a szerződést még nem írtuk alá. Először áprilisra ígérték, aztán májusra... Szerbia és Montenegró politikai hozzáállásától teszik függővé a dolgot. Reméljük, hogy a kétéves, Természetben lenni! című oktatási projektumunk megvalósul. Ez egy többlépcsős terv. Először is a meglévő ,,tanodai épületeket szeretnénk felújítani, illetve az oktatói területet 230 négyzetméterre kiszélesíteni. Aztán különféle taneszközöket vásárolnánk a csillagászati távcsőtől kezdve a fényképezőn át a tábláig. 1200 gyerek egynapos szabadkai, illetve szegedi kirándulását tervezzük; itt is, ott is 2-2 egyhetes tábort irányoztunk elő 15-15 résztvevővel; 3 nemzetközi kongresszust tartanánk (egyet idehaza, kettőt Szegeden), s nagyon szeretnénk, ha állatgondozóink továbbképzését, tapasztalatcseréjét is megvalósíthatnánk. Persze mindezt különféle kiadványokkal, prospektusokkal, ismeretterjesztő füzetekkel, plakátokkal stb. egészítenénk ki.
* Amikor elvállalta az igazgatói megbízatást, minden bizonnyal volt egy elképzelése az intézmény jövőjéről. Mit tart fontosnak a tevékenységében?
- Először is az állatok jólétét. Mivel nem kérdezhetem meg tőlük, hogy vannak, csak ,,külsőségekről állapíthatom meg, elégedettek-e helyzetükkel. Ha esznek, ha fejlődnek, ha szaporodnak, akkor minden rendben. Huszonhat év után tavaly januárban utódot hozott a púpos teve, de szaporodtak a jegesmedvék, a szürke marhák, a majmok, a lovak, a madárfélék, a dámvad, az arapapagáj... Van tehát cserére felkínálható példányaink, ami szintén munkánkat dicséri, ám helyszűke miatt - igyekszünk a világmércéknek eleget tenni, vagyis minél több vadat nyitott felületen tartani - az ilyen jellegű intézményközti együttműködést nem tudjuk teljes mértékben kihasználni. Az állatkert látogatottsága az utóbbi három évben 89 ezerről 130 ezerre nőtt. Ez is a fejlődésünkre utal (Európában mindössze három állatkert dicsekedhet hasonló adatokkal, bár ezeket nem tartom reálisnak), s arról a törekvésünkről szól, hogy igyekszünk vendégeink kedvében járni.
* De történtek kisebb-nagyobb balesetek is az utóbbi években...
- Az európai statisztika szerint minden héten történik egy állatkerti baleset. Nekem mint igazgatónak az a dolgom, hogy megakadályozzam a vadállatok kiszabadulását a ketrecükből, az életterükről. Sajnos nem tudok az összes objektumhoz őrt állítani, nem tudom elejét venni néhány felelőtlen suhanc rendbontásának (hogy például felmásszanak a barna medve ketrecére), s nem tudom minden látogatónak személyesen elmondani, mik a viselkedési szabályok... Ezért próbálunk egyre több gyereket bevonni a természetiskolába, az oktatási programjainkba. Az állatkert azért van, hogy az emberek olyasmit lássanak benne, ami környezetükben nincs. De ugyanakkor meg is kell becsülni, meg is kell őrizni azt, ami ott található. A vadállatok is élőlények. Mivel fogságban vannak, sokkal érzékenyebbek, sérülékenyebbek és ingerlékenyebbek, mint fajtársaik a szabadban. Egy-egy meggondolatlan cselekedet az életükbe kerülhet.
* Nemrégen megmentette egy kis puma életét csodával határos módon. Most egy oroszlánkölyköt ,,fogadtak örökbe'...
- Kyra édesanyjának elfogyott a teje, s így mi lettünk a kisbaba nevelőszülei. Nappal itt van az irodámban, látja, most is, hogy szunyókál, délután és este pedig a munkatársunk hazaviszi. Donna, a pumalány nagyon jó emberek kezébe került, akik családtagként fogadták el és ápolták legnehezebb pillanataiban. Amíg kezelhető lesz, ott marad náluk... Zajlik itt az élet, nem panaszkodhatunk. Van például egy kecskénk, amelyik a saját három gidája mellett szoptat még egy bárányt és egy borjút is... Nemsokára a kis baglyok menhelyét is ,,üzembe helyezzük'. Az emberek, ha rátalálnak egy-egy pelyhes fiókára, amelyik kipottyant a fészekből, ide hozzák az állatkertbe. Mi etetjük, neveljük őket, megtanítjuk repülni, majd huss, kiengedjük őket vissza a szabadba... Néha valóban megható állatmeséket lehetne írni.