Vas Brezovszki Tímea

A leereszkedett felhőből szinte ki sem látszott Kanizsamonostor, ahol minden évben megszervezik a gyermekek néptánctáborát. Amint kiszálltunk az autóból, meghallottuk a vidám furulyaszót, majd az éneket is. A szorgosan tevékenykedő gyerekek között beszélgettem el Vas Brezovszki Tímeával, aki 3-4 éve veszi ki részét a szervezési munkálatokból, és népdalokat is tanít.
* A szervezést munkaként vagy hobbiként fogja fel?
- Mivel nagyon-nagyon szeretem a gyerekeket, inkább hobbinak fogom fel, de kötelességemnek is érzem azt, hogy évről évre legyen néptánctábor.
* Kanizsamonostor lakosságának száma 100 személyre becsülhető fel és ugyanennyi gyermek van az idén a táborban. Ez mennyire pezsdíti fel a település életét, változtatja meg a hangulatát?
- Igazából pontosan nem vehető észre, nem tapasztalható, hogy örvendenek-e nekünk vagy sem. Mindig azt mondják, hogy örülnek nekünk, de ezt nem mutatják ki. Valóban, ezúttal legalább száz általános iskolás érkezett, vannak közöttük kisebbek és nagyobbak is.
* Mi lehet az oka annak, hogy sokan újra visszatérnek? A barátok vagy a hangulat?
- Elsősorban a tábor hangulata az, ami visszahozza őket, de valamennyien nagyon fogékonyak arra, hogy új barátokat szerezzenek.
* Milyen nehézségekkel jár ennek a sok gyereknek a felügyelete?
- Csoportosan, általában felügyelővel érkeznek a gyerekek, és mindenki tudja, ki kire vigyáz. Szinte biztosak lehetünk abban, hogy senki sem vesz el. Ha valakinek gondja van, akkor tudja, kihez fordulhat, például ki az, akinek elmondhatja, ha rosszul érzi magát.
* Mit kedvelnek jobban a résztvevők, a táncot meg az éneket, vagy a kézműves-foglalkozásokat?
- Az én észrevételem, hogy inkább vonzódnak a tánchoz, hiszen elsősorban azért jönnek ide, de szívesen kipróbálják a kézműves-foglalkozásokat is.