BELGRÁD-NEW YORK. 2006. június 8-án, csütörtökön New Yorkban, az ENSZ székháza előtt levonták Szerbia és Montenegró zászlaját, majd felvonták az államközösség jogutódjának, Szerbiának a lobogóját. ,,Szimbolikus jellegén túl ez a nap az ENSZ-taggá lett Szerbia számára politikai tekintetben is jelentős. Nagy és felelősségteljes munka vár ránk, hogy újra körvonalazzuk hazánk nemzetközi intézményekben betöltött szerepét. Igyekeznünk kell kedvezőbb képet kialakítani magunkról' - mondta a ceremóniát követően Szerbia elnöke, Boris Tadić, aki jelen volt a zászlócserén. Négy nappal korábban, június 5-én Belgrádban, a köztársasági parlament ülésén sem Tadić elnök, sem a kormányfő, Vojislav Koštunica nem volt jelen, amikor ,,kikiáltották' Szerbia függetlenségét. Persze, kikiáltásról szó sem volt: a 126 parlamenti képviselő (az összesen 250-ből!) csak második nekifutásból tudta megszavazni a határozatot, hogy az államközösség jogfolytonosságát Szerbia viszi tovább. Nem volt se ünnepi ülés, se pezsgőbontás. A határozat meghozatalát követően pedig a parlament házmestere mászott ki az ablakpárkányra, hogy levegye Szerbia és Montenegró zászlaját. Nem ment könnyen, a lobogó többször is beakadt, lent viszont szaporán kattogtatták fényképezőgépeiket a fotóriporterek.
Így történhetett meg, hogy egy dátum mellé - 2006. június 5., Szerbia önálló állammá alakulásának a napja - odakerül majd egy házmesternek, Dragan Jelićnek a neve is, aki Kis-Jugoszlávia zászlaját leszedte. Megírhatja majd az emlékiratait. Ha ugyan lesz mit. Hiszen lógó orrú honatyákon, pukkadozó kisasszony módjára viselkedő parlamenti képviselőkön kívül nemigen láthatott mást. Nekünk, polgároknak mindebből mit illene tudnunk (mivel minket senki sem kérdezett meg)? Annyit, hogy az államközösség kék-fehér-piros zászlaja és himnusza, a Hej sloveni a történelmi múzeumba vonult. Szerbia piros-kék-fehér zászlajának a felvonása mellé új himnusz jár, a Bože pravde (Milan király koronázásakor, 1882. február 22-én lett himnusszá). A szerbiai himnusz első sora így hangzik: ,,Bože pravde ti što spase od propasti do sad nas...' Ami szabad fordításban annyit tesz: igazság istene, ki a pusztulástól mindeddig megmentettél bennünket... Milan Milošević, a Vreme újságírója szerint ez a sor - az eddigi vérzivataros tragédiák árnyékában, és a még kifürkészhetetlenebb jövő pillanatában - feketehumorba illő reakciókat vált ki.
Persze, a belgrádi hatalom nem ismeri az önirónia fogalmát. Más számlájára viszont igencsak szeret élcelődni. Nyilván gúnyolódás tárgya lesz az a tény is, hogy az önálló és független Montenegró államot elsőként Izland ismerte el.
BEVADULTAK A RADIKÁLISOK. Azt mondják, hogy az amputált, már nem létező láb még sokáig tud fájni. A Hágában ülő Šešelj vajda radikálisainak már sajog Montenegró, pedig jószerével még a sokkon sincsenek túl. Bevadultak. Előre lehetett tudni, hogy az első adódó alkalommal botrányt csapnak. Kapóra jött nekik, hogy a G17 Plusz kormányfő-helyettesjelöltje, a jelenlegi mezőgazdasági miniszter Ivana Dulić-Marković horvát nemzetiségű. Zoran Krasić, az SZRP képviselője múlt kedden a parlamentben azzal akarta diszkreditálni a miniszter asszonyt, hogy családjának tagjai az usztasák soraiban harcoltak, ő maga pedig ,,bebizonyította, hogy azon az úton halad, mint azok, akik gyűlölik ezt az országot és lakosait'. A gyűlöletbeszédet, a nemzeti alapon történő uszítást elítélte Boris Tadić köztársasági elnök, Vojislav Koštunica kormányfő, Bojan Pajtić, a tartományi kormány elnöke, a Szerbiai Polgári Szövetség, a VMSZ, a Tartományi Fejlesztési Alap... Miroljub Albijanić, a G17 Plusz szerbiai képviselőcsoportjának elnöke követeli a köztársasági ügyésztől: kezdeményezze az alkotmánybíróságnál a radikális párt betiltását. Tomislav Nikolić, a radikálisok alelnöke pedig flegmán ismételgeti a kamerák előtt: nem érti, miért kellene bocsánatot kérniük Ivana Dulić-Markovićtól, hiszen ők nem sértegették őt...
Miközben Tadić New Yorkban arról beszélt, hogy Szerbiának igyekeznie kell jobb képet kialakítania magáról, a szerbiai parlamentben állt a bál - majdnem a tettlegességig fajultak a dolgok. A G17 Plusz ifjúsági tagozata megmozdulást szervezett a parlament előtt a párt tagja, Ivana Dulić-Marković védelmében - ,,Ivana egy közülünk', üzenték a transzparensek. Benn, az épületben a radikálisok performance-t szerveztek: Aleksandar Vuèić egy rabruha-felsőt mutatott be 001-es sorszámmal, amely Mlaðan Dinkićé lesz. Azzal vádolják ugyanis a szerbiai pénzügyminisztert, hogy 600 millió dinárral megkárosította a Nemzeti Bankot, mivel annak üzlethelyiségeit áron alul adta bérbe a B92 RTV-nek. A parlamenti mutatvány keretében Tomislav Nikolić egy bilincset húzott elő, s azt mondta: ,,Ezt a bilincset nem szexshopban vettük. Nem azt állítjuk, hogy Dinkić kurva, hanem azt, hogy tolvaj. Jobban tisztelném, ha amazzal foglalkozna. Jobb becsületes kurvának lenni, mint becstelen politikusnak'. Hát ennyit Szerbia jobb imázsáról.
MEGINT ÜZENT A MAFFIA. Belgrádban megölték Zoran Vukojević Vukot, a Zoran Ðinðić kormányfő meggyilkolása ügyében folyó per vádalkus tanúját. Előre kiásták neki a gödröt - mint Ivan Stambolićnak. Megint elégettek egy Audit - mint annyiszor a zimonyi klán akciói után. Vukojević személyi iratait annak a Zoran Povićnak a zsebében találták meg, akit lőtt sebbel a mentőállomás előtt löktek ki az autóból. Pović nyilván a kivégzőosztag tagja volt, akit a védekező Vukojević lőtt meg. Povićot egyébként három éve körözi a szerbiai rendőrség, miközben ő nyilván jórészt Szerbiában tartózkodott, hiszen nemegyszer meglátogatta a családját... Szóval: a maffia megint üzent. Azt üzente, hogy ,,Erősebbek vagyunk az államnál!'