Körbejárni egy kissé az építményt, tetejében a mindenkor diadalmaskodó jelképpel. A kereszttel.

Minden szegletéből úgyszólván gyalogosan is megcsodálni, hiszen buszból mindez aligha lehetséges. Sem felfelé menet, sem pedig lefelé jövet. Krisztus Urunk lábainál, a keresztfán két évszám olvasható. 1869, illetve 2020.

Noha ezúttal nem mélyültem el a dokumentált múlt vallatásába, anélkül is tisztán és félreérthetetlenül kitapintható az ősök hagyományát és igyekezetét tisztelő utókor megnyilvánulása. A helyszínen megkapott információs táblák egyikéről aztán — annak rendje s módja szerint — a felszentelt hely bensőségesebb látogatásának lehetséges időpontjairól is felkínáltatott néhány útmutató.

Mindazok számára, akik néhány áldott, békés perccel indítanák a napjukat. A lokáción, mely 82 láb (25,92 m) és 3 hüvelyk (0,08 m) magasságon vala a Duna sempontja fölött, a Vigadó térnél lévő nullaponttól számítva.

A kápolnát, mely emeltetett Szűz Mária tiszteletére, közös erővel és jólelkű adományokból építette az istenfélő Újlaki Egyházközség 1854-ben.

A hűség, az egység, a hit, a remény és a szeretet kohéziós erejét is felhasználva. („Mit vereinten Kräften und milden Gaben erbaute die ehrsame Neustifter Gemeinde zur Ehre Muttergottes dieses Haus. Treue, Einigung, Glaube, Hoffnung und Lieb führten es aus im Jahre 1854” — az eredeti szöveg.)

Jegyzetünk fotói 2023. február 16-án készültek.

Kármelhegyi Boldogasszony (ünnepnapja: július 16-án) — „A Kármel-hegyen élő első remeték volt keresztes lovagok lehettek, akik kápolnájukat a Boldogasszony tiszteletére szentelték. Kármelhegyi Boldogasszony testvéreinek nevezték őket. Amikor a szaracénok elűzték a kármelitákat a Szentföldről, és a rend létét veszély fenyegette, a rendi hagyomány szerint a Szűzanya megjelent Stock Szent Simonnak, a kármeliták akkori generálisának, és közbenjárásáról biztosította. Különleges pártfogásának jeléül adta neki szent ruháját, a skapuláré vállruhát. A skapuláré viselése elköteleződés Mária mellett, aki mindenben követi Szent Fiát. Anyai szeretetével beburkolja, mintegy palástja alá rejti a szent vállruhát viselőt, hogy növekedjék a szeretetben. Megpróbáltatásokat is küld neki, hogy azok türelmes megélésével segíthessen másokat. Mária ruhájában nem lehet tétlenül ülni, mert ez a ruha tevékeny szeretetre kötelez. Tetteket és áldozatokat kér. Kemény küzdelmet a skapulárét viselőtől önmagával szemben, hogy ne a rosszat, hanem a jót cselekedje, és a szenvedéseket bátran viselje a mi Urunk erejében, fölajánlva Mária szándékára. Mária ugyanazt kívánja, amit Jézus. A skapuláré feladat, áldozatos szeretetet kíván úgy, ahogy Mária tette. Befogadta az Igét, és ezzel vállalta a szégyen, valamint a megkövezés lehetőségét is. Várandósan elindult Betlehembe, majd éjnek idején menekült a Gyermekkel, aztán a tizenkét éves Jézust elveszítette Jeruzsálemben. Mária anya és egyben tanítvány is. Osztozott Szent Fiával a szégyenben a kereszt alatt, és halott Krisztusát kezében tartva, szívét tőr járta át. Teljesítve a mennyei Atya akaratát, mindenben sorsközösséget vállalt fiával. Mi, aki viseljük a skapulárét, akár szerzetesek, akár a világban élők, Mária életében részesülünk itt a földön, és Isten végtelen irgalmából — reményeink szerint — a mennyben is.”

(Külső hivatkozás: az ürömi Szent György Vértanú-templom faliújságja)