Korom Andrea Magyarcsernyén él, és a szegedi Hansági Ferenc Szakképző Iskola tanulója. Előtte Szabadkán a Bosa Milićević-középiskolába járt, szakácsként szerzett diplomát.

* Hogyan kerültél a külföldi tanulmányútra? 

— A suliban a remek osztályomnak köszönhetően gyorsan beilleszkedtem. Az iskolámban lassan hat éve létezik az Erasmus-program, melyben szerettem volna részt venni, ezért egy kis gondolkodás után jelentkeztem. Így jutottam ki Münchenbe egy hónapra. Meg kellett írnom az elvárásaimat, a célomat, illetve egy online nyelvi felmérőt töltöttem ki, hogy kiderüljön, milyen szinten beszélem a német nyelvet. Amikor megtudtam, hogy kijutok Münchenbe, időbe tellett, hogy felfogjam, igenis velem történik mindez. Eleinte bizonytalan voltam, hogy elegendő-e a nyelvtudásom, de ahogy közeledett a kiutazásom napja, megnövekedett az önbizalmam. Négyen utaztunk el, plusz egy kísérő tanár, aki csak egy hétig volt kint velünk. Mi sajnáltuk nagyon, hogy nem lehetett velünk végig, mivel sokat segített, számíthattunk rá, megszerettük. Nehezen engedtük haza.

* Mi mindent láttál, tanultál Münchenben? 

— Az első héten bejártuk a várost, egyetemeket látogattunk, a városházát is megcsodáltuk, körbejártuk a Marienplatzot, valamint az operaházat is láttuk kívülről. A Rischartban három hetet dolgoztunk, az első napon idegesek voltunk, viszont nagyon közvetlenek voltak velünk az ott dolgozók, és jól fogadtak bennünket. Bemutatták az üzemet, mely hatalmas, kezdetben el is tévedtünk benne. Mindennap reggelivel indítottuk a napot, és ebédet is kaptunk. Mivel három hétre mentünk, három különböző helyen dolgoztunk. Az első héten a Konditorei (cukrászat) részen voltunk. Készítettünk vegyesen édes és sós süteményeket (pl. pizzát csupa zöldségfélékből, fahéjas csillagot szúrtunk ki, tortákat töltöttünk). Gyorsan kellett dolgozni, de szerencsére ki volt alakítva a munkafolyamat. Megvolt, hogy ki mit csinál, és így lehetett haladni. Ha elrontottunk valamit, sosem voltak dühösek ránk, ami nagyon pozitív volt számunkra. A második héten a Fein Backerei (finom tészta) osztályon voltunk, az lett a kedvenc helyünk. Kakaós és mákos csigát készítettünk, sós és édes pereceket, réteseket minden mennyiségben. A harmadik héten pedig kezdődött az édes élet. A cukrászdának azon a részén dolgoztunk, ahol csokoládés mousse tortát, joghurtszeletet, málnás szeletet, tiramisut, tojáslikőrszeletet és még sok-sok finomságot készítettünk. 

* A munka és a tanulás mellett jutott időtök egy kicsit kikapcsolódni is?

— Hétvégenként programokat terveztünk, elmentünk az Olimpyaparkba, a BMW-múzeumba, az angolkertbe, és szép utcákat fedeztünk fel. Az egyik napon belebotlottunk egy szurkolói csapatba, mivel éppen akkor volt egy Bayern München-meccs. Üvöltötték a himnuszt, ami érdekes volt számunkra. A városban néhányszor eltévedtünk, de mindig sikerült visszatalálnunk a lakásba. 

* Szerinted miért volt érdemes elmenni Münchenbe?

— Ez a három hét életem meghatározó része lett. Mivel visszahívtak, lehet, hogy ott alapozom meg a jövőmet, ott fogok munkába állni. Szerencsésnek érzem magam, hogy az iskola által eljuthattam egy olyan helyre, ahova vissza akarok majd menni. Az ott töltött idő alatt csodálatosabbnál csodálatosabb emberek vettek körül bennünket, akik segítettek mindenben, bármiről volt szó, nyelvileg is fejlődtem, és megtanultam precízebben, hatékonyabban dolgozni. Az Erasmus-programot bátran tudom ajánlani mindenkinek. Akinek ott van az orra előtt a lehetőség, ragadja meg, hiszen megéri. Az iskolámat is ajánlom azoknak, akik a vendéglátásban szeretnének dolgozni. A honvágy is elfogott néhányszor, amire számítottam is, viszont jól viseltem, mert ott voltak a barátaim. Már az a tudat, hogy egy ilyen lenyűgöző városban lehetek, el tudta feledtetni a hazavágyódást. Remélem, sikerült néhány diákot meggyőznöm, hogy éljen a lehetőséggel. 

* A szabadidődet mivel töltöd?

— Hobbim a sütés, legjobban a Fekete-erdő tortát, illetve az orosz krémtortát tudom elkészíteni. Fogyasztani is szeretem a süteményeket, édesszájú vagyok, de néha kezdem túlzásba vinni a nassolást, viszont így kerek az életem. Néptáncra is járok már hat éve. A próbákat hétvégén tartják, amikor itthon vagyok a falumban, Magyarcsernyén.

* Tervek, célok? 

— Cukrászdában tervezek dolgozni, mivel beleszerettem a szakmámba. Szeretnék újra kimenni Németországba, s ott dolgozni. Úgy érzem, jó irányban haladok, mert ez így is lesz — mondta magabiztosan Andrea.

Sokan nehezen tudnak az általános iskola után megfelelő középiskolát választani. Aki viszont jól dönt, és megtalálja a számára megfelelő szakmát, hivatást, annak nyert ügye van. Andrea céltudatosan halad az úton, hogy vágyai valóra váljanak. Azt tanulja, amit szeret, s amiben otthonosan mozog, így a későbbi siker sem fog elmaradni.