Természetesen lehet vitázni a kortárs művészeti alkotásokon, ízlések és pofonok, valakinek tetszik, és van számára üzenete, mások lefitymálva legyintenek rá, mondván: ugyan, kérlek, mi ez a sz..? S az is bebizonyosodott, hogy egy ilyen alkotás fölött nagyon szépen össze is lehet veszni. Még akkor is, ha történetesen legjobb barátokról van szó. De valóban ez a lényeg? Nem inkább az évek során felgyülemlett, felszín alatti sérelmek azok, amik kikívánkoznak, amihez tökéletes termőtalaj egy megosztó festmény, melyet ráadásul a három barát egyike, Serge (Dévai Zoltán) egy vagonnyi pénzért vásárol. Kidobott pénz — mondja neki Marc (Virág György), aki szerint egyértelmű, hogy barátja megváltozott, hiszen soha nem gondolta volna, hogy ilyen komolyan tud beszélni egy fehér festményről, és nem együtt röhögik azt ki. Yvan (Szilágyi Áron) megpróbálja egy picit tompítani a helyzetet, kibékíteni barátait, akik erre nekiesnek, menyasszonyát kritizálják, s Yvan természetét. Mire ő vissza, s egy csikicsuki vitának leszünk szem- és fültanúi. Természetesen mindeközben a szemünket törölgetjük, annyira szürreális, mégis egészen valóságos történetet láthatunk. Azt hiszem, a nézők több mondat után magukra ismerhetnek, én magam is többször elgondolkoztam azon, hogy vajon ha mindannyian bevennénk egy őszinteségiroham-tablettát, mit mondanánk a barátainknak, szeretteinknek. Minden esetben azt mutatjuk a másiknak, amit gondolunk is róla? A háta mögött beszéljük ki, vagy a szemébe mondjuk, ezzel akár meg is sértve őt? Melyiket választjuk mi?

Nagyon meglátszik a játékon, ha egy jó rendező veszi kezei közé a színészeket. Hát itt most ez történt. Az előadásban mindhárom fiú játszi könnyedséggel és hihetetlenül természetesen alakított. Az embernek olyan érzése volt, mintha valóban csak belekukkantana három barát mindennapjaiba, egy kulcslyukon keresztül hallgatná beszélgetéseiket, vitáikat, nem pedig valami művi színjátszást figyelne a közönség sötét soraiból. Látszik, hogy sokat foglalkoztak a szöveggel, hiszen nagyon pontosak voltak a reakcióik, s ezért működtek a poénok is tökéletesen. És hogy mi lesz végül a festmény sorsa? Azt sajnos nem árulhatom el, nézzék meg önök is, meg fognak lepődni.

Yasmina Reza francia rendező, színésznő, dráma- és regényíró, a kortárs drámairodalom egyik legnevesebb szerzője. Leginkább rövid, szatirikus komédiáiról ismert, melyek a középosztálybeli emberek szorongásairól szólnak. Művészet (1994) című drámája tette világhírűvé, melyet Tony-díjjal jutalmaztak (1996), ezzel pedig egyenes út vezetett a Broadwayre. Az öldöklés istene című darabjáért is Tony-díjat kapott (2009), majd Roman Polański rendezésében film készült belőle (2011).

A zentai előadás díszletét Ondrasek Péter készítette. Jelmez: Janovics Erika, dramaturgiai munkatárs: Oláh Tamás, fordító: Bognár Róbert. A szerzőt a Thaleia Productions képviseli, a szerbiai magyar nyelvű előadás a Theatrum Mundi ügynökséggel (Budapest) kötött megállapodás alapján kerül színre.

Fotók: Herédi Krisztián Photography