home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Egy évszázad története
Tóth Tibor
2022.01.23.
LXXVII. évf. 3. szám
Egy évszázad története

Január 8-án ünnepelte 100. születésnapját a Tornyoson élő Tóth Piroska néni. Születése napján a Művelődési Ház nyugdíjastermében szerveztek ünnepséget a tiszteletére, majd másnap a helyi templomban szentmise keretében köszöntötték. Néhány nappal később mi is ellátogattunk Piroska nénihez, aki a gondját viselő Mucsi Mónika társaságában jókedvűen mesélt gyerekkoráról, a munkával teli évekről, az életről.

— Törökfalun születtem, mely akkor csak két sor házból állt. Hatan voltunk testvérek, én voltam az egyetlen lány. Bátyáim mindig nagyon vigyáztak rám, hiszen a legfiatalabb voltam a családban. Édesanyámat nem ismertem, édesapám pedig a környéken lévő tanyákon dolgozott, kiváló munkaerő hírében állt, vetekedtek érte a gazdák. A közelben iskola és templom sem volt, én viszont már tizenegy éves koromra magánszorgalomból megtanultam írni és olvasni. Egy ember gyalog járt be Adára újságért, én pedig a helyieknek mindennap felolvastam a legfrissebb híreket. Én voltam a faluban a felolvasó, az emberek leültek a kis sámlira, a farönkre, és figyelmesen hallgatták az újdonságokat. Nem mindig volt kedvem másnak olvasni, sokszor inkább egyedül maradtam volna az újságokkal. Olyankor felmásztam a kertünk végében lévő meggyfára, a zöld levelek teljesen betakartak, és nyugodtan olvashattam kedvem szerint, hiszen senki sem talált rám. Erre főleg vasárnap volt időm, a többi napon mennem kellett dolgozni, földet művelni. Több helyen igényt tartottak a munkámra, nem is kérdeztek, hanem egyszerűen feltettek a kocsira, este pedig hazahoztak — eleveníti fel a múltat Piroska néni.


A 100 éves Tóth Piroska néni (a szerző felvétele)

Miután férjhez ment, Törökfaluból Kevibe került. A hét évig tartó házasságából két gyermeke született: Márta és a külföldön élő Vilmos, aki édesanyja születésnapjára hazalátogatott. A házasság zátonyra futása után Piroska néni még a korábbinál is többet dolgozott a mezőgazdasági birtokon, hiszen gyermekeit fel kellett nevelnie. Az idő múlásával a birtokon alaposan megcsappant a munka, és valami más után kellett néznie. Ekkor már Márta férjhez ment, Vilmos a katonai szolgálati idejét töltötte, Piroska néni pedig ötvenéves korában úgy döntött, hogy külföldön vállal munkát.


Az ünnepeltet a tornyosi templomban is köszöntötték (a fotók forrása: a tornyosi Magyarok Nagyasszonya-plébániatemplom Facebook-oldala)

— Egy kis rábeszélésre és a jobb élet reményében Ausztriába utaztam, ahol már többen is dolgoztak a faluból. Először két kávéházban kaptam munkát. Mindkét helyen megszerettek, mert a gyenge nyelvtudásom ellenére nem kérdezősködtem: ha láttam, hogy munka van, azt szó nélkül elvégeztem. A tulajdonos halála után konyhára kerültem, de nemcsak ott kellett helytállnom, hanem a szőlőskertben is, hiszen szüretelnem is kellett. Én az osztrák részen szedtem a szőlőt, Vilmos fiam pedig a jugoszláv oldalon töltötte katonai idejét, csak az út választott el bennünket egymástól. A gazda egy idő után Németországba ment dolgozni, oda nem követtem, így egy mikrohullámú sütőket gyártó vállalatban helyezkedtem el. Közben Vilmos leszerelt, és ő is kijött Ausztriába. A vállalat megszűnése után újra egy kávéházba kerültem, majd tizenöt, Ausztriában eltöltött év után hazatértem — mesélte.


Piroska néninek Czegledi Rudolf, Zenta polgármestere is gratulált

Először a lányához költözött, majd annak halála után, 2013-ban Mónikáékhoz került, akivel rokoni viszonyban állnak, hiszen Mónika megboldogult férjének az édesanyja és Piroska néni egykori férje édestestvérek voltak.

A világjárvány előtt Piroska néni aktív társadalmi életet élt. A hétfő délutánjait a tornyosi kézimunkázók társaságában töltötte, a csoport vezetői tisztjét is elvállalta, keddenként a nyugdíjasklubban tartott összejövetelekre látogatott el, és templomba is rendszeresen járt. Manapság tévét néz, rádiót hallgat, viszont a kialakult helyzetre való tekintettel a nyugdíjas-találkozókra nem megy el, és a hideg időjárás miatt a tavaszig a miséket sem látogatja.


Czegledi Rudolffal és Huszár Zsolttal, Tornyos Helyi Közössége tanácselnökével

Természetesen nem hagyhattam ki, hogy a hosszú élet titka felől érdeklődjek Piroska néninél.

— Mindig nagyon kedveltem a társaságot, sohasem szerettem egyedül. Szerettem dalolni, énekelni és táncolni is. Amíg bátyáim otthon énekeltek, én a padka szélén roptam a táncot. Szép életem volt. A testvéreim nagyon szerettek, örökké vigyáztak rám. A legidősebb bátyám vitt el keresztelni. Édesanyám a Marcella nevet szerette volna nekem adni, a húsz évvel idősebb bátyámnak azonban egyáltalán nem tetszett ez a választás. Andris bátyám közölte édesapámmal, hogy elvisz keresztelni, de más nevet ad nekem. Édesapám erre nem szólt semmit, bátyám pedig a Piroska névre kereszteltetett. A történet érdekessége, hogy a bátyám hamarosan megismerkedett egy Marcella nevű lánnyal, és ő lett a felesége — emlékszik vissza mosolyogva Piroska néni.


Mucsi Mónikával, aki gondot visel Piroska nénire

A szívélyes beszélgetés végén még hosszasan gyönyörködtünk a rengeteg virágcsodában, mellyel rokonai, barátai, ismerősei felköszöntötték Piroska nénit, aztán megkóstoltuk a finom születésnapi tortát, majd Piroska néninek további jó egészséget és még sok-sok boldog évet kívánva búcsúztunk el egymástól.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..