Szilvia nagyon szereti a meleg éghajlatot, ezért az idén is maga mögött hagyta a hideget, és repülőre szálltak Budapesten, hogy tizennégy órányi utazás után egzotikus környezetben ünnepeljék meg a barátnője születésnapját és megfigyeljék a Fülöp-szigeteki emberek mindennapjait.

— Thaiföld szerelem volt első látásra, az ételeiktől kezdve a kedvességükön át a segítőkészségükig minden tetszett náluk. A Fülöp-szigetekről jót és rosszat is hallottam. Többen mondták, hogy ne éjszakázzunk Manilában, mert veszélyes város. Nagyon különleges a gasztronómiájuk, mert mindent marinálnak, a halon és a tengeri herkentyűkön kívül nem nagyon ettünk olyat, amit ők készítenek. A higiénikusnak nem mondható tárolás miatt minden marinált, ecetes szószokban áll, de szerencsére azért tudtunk megbízható helyről vásárolni disznó- és szárnyashúst is. Jellegzetes ételük a balut tojás, mely valójában csilis vagy ecetes szószba mártott, főtt kacsaembrió, és szívesen fogyasztják vacsora előtt vagy desszertként. Nem kóstoltuk meg, nem voltunk annyira bátrak. A térség 7500 szigetéből mi mindössze 4-en jártunk az egy hónap alatt, úgyhogy van még mit fölfedezni. Palawan szigetére mentünk először, ami a kesudió-termesztéséről híres, és meg is kóstoltunk néhány különlegességet. Itt sokat kirándultunk, mert rengeteg a látni- és fölfedeznivaló. Kalandvágyóknak és búvárkodóknak ajánlanám a leginkább, nem pedig a strandolni és passzívan pihenni vágyóknak. A hatalmas vulkanikus sziklák, a sötét víz és a magas páratartalom miatt rendkívül buja, zöld a növényzet. Bohol volt a második sziget, melyet meglátogattunk, ahol elképesztően gyönyörű a természet és rendkívül kedvesek, segítőkészek az emberek. A harmadik sziget Cebu volt, ahol Magellán földet ért a hajójával. A negyedik pedig, melyet felkerestünk, Boracay volt, mely egy turisztikai központ. Egy kisebb, de nyüzsgő szigeten több luxusszálloda kínál szállást, és elmondható, hogy az oroszok, illetve a kínaiak egyik kedvence. Az nem tetszett ezen a szigeten, hogy nagyon fejlett a szexturizmus, valamint a strandolást megzavarják az utcai árusok, rámenősen kínálják a portékájukat. Boracay szigetén ünnepeltük meg a barátnőm születésnapját, mindössze 25 eurót fizettünk a jachtos kirándulásért. A kirándulások nem drágák, de annak ellenére, hogy szegény országról van szó, maga az élet annyiba kerül, mint nálunk. Meglehetősen kevés pénzkereseti lehetőségük van. Itt nagyon érdekes volt megtapasztalni a fejlett közbiztonságot, még a parton is járőröztek a rendőrök a kis, elektromos autóval. A klímaváltozás sajnos őket is elérte, ez érezhető az időjáráson, több eső esik, mint korábban. Ottjártunkkor egy ciklon keringett Thaiföld, Indonézia, a Fülöp-szigetek és Vietnám körül, gyakran volt borongós az idő. A páratartalom 88—100 százalékos, ezért a ruhák nehezen száradnak meg. Vannak, akik ezzel foglalkoznak, hogy kimossák és megszárítják a ruhákat. Meglepődtem, amikor megláttam a boltban a 100 faktoros naptejet. Klímaberendezés csak a szálláshelyeken van, a helyiek hozzá vannak szokva ehhez a magas páratartalomhoz.

Szilvia Cebu szigetén

Szilvia nem csak egyszerű turistaként tölt egy hónapot a szigetvilágban, szereti megfigyelni, hogyan élnek a világban ilyen körülmények között az emberek.

— Nagyon keresztény közösségről beszélünk, sokat járnak templomba, és Manila kivételével a turisták nem is mehetnek be az ő templomaikba. Említésre méltó szokásuk, hogy szeretik a kakasviadalokat, ezért minden háznál van néhány kakas. Ha nem vásárolsz SIM-kártyát, akkor nem tudsz internetezni, egyszerűen nincs rá lehetőség, ha viszont szükséged van rá, megosztják veled a saját internetüket. Igyekeznek máról holnapra megélni, rengeteg hajléktalant láttam, Manilában sok koldussal találkoztam. Gyakori, hogy az egész család szuvenírboltocskát üzemeltet, mindenki abban a bádogbódéban dolgozik. Sok szülőnek nincs lehetősége iskolába járatni a gyerekét. Rossz volt ezt látni, hogy mennyire gazdag természeti kincsekben a környezetük, és mégis milyen nehézségekkel kell nap mint nap megküzdeniük.

Boracay

Azt is megtudtuk, hogy a menettérti repülőjegy 700 euróba került. Érdemes volt belföldön is a levegőben utazni, hiszen amíg a repülőjegy 20 euróba, addig a tizenkét órás éjszakai hajóút 50 dollárba került.

— Repülővel mentünk az egyik településről a másikra, és motorral jártuk be a szigeteket. Katasztrofális az ottani közlekedés, senki nem nézi a jelzéseket a zebránál, mindenki dudál. Több mint 22 000 kilométert utaztunk, és ezenfelül még rengeteget sétáltunk, gyalogoltunk. Szeretem ezt a fajta szabadságot, hogy amikor magamnak szervezem az utat, nem függök senkitől, azt nézem meg, amit szeretnék. Sokan azt gondolják, hogy ez egy luxusutazás, holott egyáltalán nem az, én ugyanis nem szállodában alszom ilyenkor, hanem előnyben részesítem a helyieket, akik kiadnak egy szobát az otthonukban, ezáltal is támogatom az ő boldogulásukat. A másik ember cipőre, ruhára költ, én pedig repülőjegyre. Év közben nem utazok sehova, hanem erre az egy hosszabb útra gyűjtök, és úgy érzem, megéri. Ezúttal is megtaláltak az élmények, például óriásteknőssel is úszkálhattam. Valószínűleg vissza fogunk még ide térni, mert szeretném kipróbálni azt, hogy kitesz a csónak egy lakatlan szigeten, és ott töltünk néhány napot sátorban alva, egyedül a természettel.

Palawan

Bohol