Csupán a fák maradtak meg, és a nagyobb földhalmok, melyek évtizedekkel ezelőtt házhelyek lehettek. Mára mindent benőtt a kökény, a gaz, nehezen lehet bejutni az egykori faluba. Az erdőrész vadállatok lakhelye, erre a hangok és a nyomok is utaltak. Vadászok által kihelyezett etetőket is találtunk, vadászterületként használják ugyanis az egykori Molidorf területét.

E helyről szinte minden tóbai lakos hallott a nagyszüleitől, rokonaitól. Néhányan el is mondták a település történetét.

Sveller Attila: — 1832-1833 körül jött létre a település, gróf Zichy-Ferraris Ferenc jóváhagyásával. A környező falvakból kerültek ide német lakosok. Itt kaptak földeket, melyeken gazdálkodni kezdtek. Rendezett volt a falu, és az akkori időkhöz viszonyítva fejlett eszközökkel, szerszámokkal dolgoztak, locsolórendszert is használtak. Főleg földműveléssel foglalkoztak. Az iskolában csak német nyelven tanítottak. 1922-ben már működött az óvoda is. Gazdag falu volt, és jómódú emberek éltek itt. A II. világháború után eltűnt a német lakosság, de a település még néhány évig fennmaradt más nemzetiségű néppel, majd egy árvíz mindent elárasztott. A falu eltűnt.

Tóth József: — 2000 körül egy hetvenéves, Chicagóban élő férfi kérte, hogy vezessem el a valamikori Molidorf helyére. Kiderült, hogy ő itt született. Mindenre emlékezett, hol volt a házuk, a templom. Egy térképet is hozott magával, melyen fel voltak tüntetve az utcák, az épületek. Amikor itt járt, egy emlékművet is emeltetett a valamikori katolikus temető mellé. Néhány síremlék is épségben megmaradt. Németországban évente összejönnek a Molidorfról elszármazottak és családjuk, azaz tartják a kapcsolatot egymással. A későbbi években is megfordultak itt németek. Egy idős bácsi még néhány szót is tudott magyarul. A Mollyfalván élők a magyar nyelvet is használták, cselédeikkel, munkásaikkal ezen a nyelven beszéltek.

Bogdán Mária is itt született, kétéves korában költöztek Tóbára. Azóta nem járt itt. Meghatódott a fák között sétálva. Elmondta, nagyon bánja, hogy korábban sohasem látogatta meg szülőhelyét.

Ezt a különleges kirándulást Lackó Erzsébet, Tóba helyi közösség elnöke szervezte meg.

— Mivel Király Tibor plébános szeretne keresztet elhelyezni Mollyfalván, a helyi közösség tanácstagjaival elhatároztuk, bejárjuk a terepet. A földerítés sikeres volt, két helyet is kiválasztottunk, ahova majd a feszületek kerülnek. Régebben majálisozni is jártunk ide. A kíváncsiság mindig idehozott, mert a nagyszüleim rengeteget beszéltek az itt élőkről. Szerettem hallgatni a meséjüket, közben pedig a képzeletemben meg is jelentek a díszes, magas épületek, a szorgos, ügyes emberek. Most harmincan jöttünk, fiatalok, idősek. Szerintem mindenki jól érezte magát. Amíg némelyek barangoltak, felfedezőútra indultak, addig egy csapat férfi paprikást főzött bográcsban, a fiatalok halásztak, társasjátékoztak. Az ízletes ebéd után Tóba felé vettük az irányt a poros, rázós határúton. Miközben élményeinkről beszéltünk, mindenki arra gondolt, milyen kár, hogy ez a település kihalt, elveszett. Mennyivel jobb volna egy élő közösséghez látogatni, együtt ünnepelni például a templombúcsút vagy a falunapot. A kérdést is feltehetnénk: vajon milyen volna Mollyfalva 2015-ben?