„A sorsnak minden hatalma megvan fölöttünk, kivéve két dolgot. A sors nem irányítja a szabad akaratunkat, és a sors nem tud hazudni” (Gregory David Roberts).

Mindannyian egészségesek akarunk lenni, szeretnénk elkerülni a betegséget. Napjainkra úgy alakult, hogy mind nagyobb teret hódít a beteges egészségkeresés, egyre többen akarnak mániásan egészségesek lenni. Ezek az emberek nem ismerik fel, hogy ez betegség, és paradox módon éppen az egészségesség túlhajtása okoz náluk betegséget. Az új jelenség már nevet is kapott: ortorexiának hívják azt, amikor az egyén egész életvitelét az határozza meg, hogy vitaminokat és táplálék-kiegészítőket fogyaszt. 

Kóros egészségmánia, több modern, súlyos betegség okozója a XXI. században

A páciens egyre merevebb szabályokat állít fel magának, ezáltal az ételek jelentős részét fokozatosan száműzi az életéből. A biotermékek, vitaminkapszulák, szénsavmentes ásványvizek, egészséges(nek gondolt) életmód feltétlen hívévé válik. Sokan azért szednek ilyen szereket, hogy az egészségtelen életmódjukat ellensúlyozzák. Nem számolnak azzal, hogy a táplálékkiegészítőket is túl lehet adagolni, a hatóanyagainak pedig súlyos mellékhatásai lehetnek; elsősorban a májat és a bélműködést roncsolhatják, tovább károsítva a szervezetüket. Nem törődnek azzal, ha túlságosan táplálják az általuk jónak tartott szereket, a „jót”, tudattalanul táplálják a rosszat is. E fogalmak párban vannak egymással, elválaszthatatlanok, széttéphetetlenek, úgy, mint a kilégzés és a belégzés, ha nem vagyunk hajlandóak kilélegezni, többé belélegezni sem leszünk képesek. Ahogy a zen bölcsességben is olvasható:

A polaritás törvénye: az ellentétek egyszerűen ugyanannak a dolognak a két szélsősége

Fény és sötétség

szemben állnak egymással,

mégis az egyik

a másiktól függ,

amint a jobb láb lépése függ a balétól.

Minden tettünk következményekkel jár. Ami ma velünk történik, az előbbi döntésünknek, tettünknek az eredménye, ami e pillanatban történik, a múltban hozott elhatározásaink gyümölcse. Talán ezt legjobban az az univerzális törvény fejezi ki, amely egy mondatban összefoglalható: „Ki mint vet, úgy arat.” Van választási lehetőségünk az egészségünk védelme szempontjából is, ám a választás felelősséggel is együtt jár. Választhatjuk az említett egészségmániás szemléletmódot is, de dönthetünk az észszerű egészségmegőrzés mellett is. Szabad emberi lények vagyunk, viszont a szabadság minden egyes megnyilvánulása kötelezettséggel jár, tehát bár a szabadság az első, mégis magával hozza a kötöttséget is, ez pedig az elköteleződés, melyet éppen a választásunk szabadsága határoz meg. Ezt legjobban a szúfi misztikus története írja le:

Egy férfi felkereste a szúfi misztikust, és megkérdezte:

— Mi a véleményed az eleve elrendelésről, a végzetről, a sorsról és az ember szabadságáról? Az ember szabadon teheti, amit csak akar, vagy csupán dróton rángatott bábu?

A világ legcsodálatosabb misztikusa rákiáltott a férfira:

— Emeld fel az egyik lábad!

A kérdező dúsgazdag ember volt. A szúfi valamennyi tanítványa tisztában volt ezzel, ám a misztikus mégis hangosan és durván reccsent rá:

— Emeld fel az egyik lábad!

A gazdag ember soha életében nem követte senki parancsait, és el sem tudta képzelni, hogy bárki ilyen erőszakolt, a tárgytól elrugaszkodott válasszal álljon elő a kérdésére. Ám amikor egy szúfihoz hasonló emberrel néz szembe, egyszerűen követnie kell. Felemelte hát az egyik lábát. Mire a szúfi így szólt:

— Ez nem elég. Most emeld fel a másikat is!

A férfi bizony zavarba esett, és egyúttal fel is dühödött.

— De hát te képtelenségeket kérsz! — mondta. — Azért jöttem, hogy feltegyek egy fontos kérdést, mire te egyszerűen válasz nélkül hagyod a kérdésemet, és arra kérsz, hogy emeljem fel az egyik lábam. Most meg hogy emeljem a másikat is?! Mit akarsz? Hogy emelhetném fel mindkét lábamat?

— Értsd hát meg a lényeget: amikor arra kértelek, hogy emeld fel az egyik lábad, egyaránt szabadságodban állt a jobb és a bal lábadat választani. Senki sem rendelte el, hogy melyiket emeld fel; te magad választottad a jobb lábadat. Mihelyt azonban a jobb lábad mellett döntöttél, a balt már nem választhattad. A szabadságod rendelte el a rabságod tényeit. A bal lábad immár béklyóba volt kötve.

Így van ez az egészséggel kapcsolatban is, van szabadságunk, megválaszthatjuk hozzáállásunkat, cselekedeteinket, módszereinket. Szabadságunk ebben áll, ám döntésünk következményeiért is vállalnunk kell a felelősséget, hiszen az ok és az okozat elválaszthatatlanul összefonódik. Ennek tükrében ha rosszul választjuk meg az egészség fenntartásához vezető utat (ok), betegség alakul ki (okozat), ami nem büntetés, hanem a szervezet igyekezete az elkövetett hibánk kijavítására. Ez a lélek eszköze, mellyel rámutat a hibánkra, nehogy újabb tévedéseket kövessünk el egészségünk ellen, tünetekkel/betegséggel szeretne visszavezetni a helyes útra.

Mit értünk ma egészségen? Stresszkezelést, koleszterincsökkentést, ideális testsúlyt, testmozgást, bőrápolást? Annyira divatos téma ez, hogy könnyen el lehet veszni az információrengetegben, mindenki azt igyekszik megmondani, hogyan is kellene egészségesen élni. Gyakran olyan káoszt és zűrzavart teremtve, hogy ember legyen a talpán, aki képes kiigazodni a táplálkozási tanácsok útvesztőjében. A közösségi felületeken rengeteg a különféle egészségtudatos reformcsoport, ki-ki a saját dogmarendszerét isteníti. A televízióból, könyvesboltokból, egyéb médiafelületekből az éppen aktuális trend és szuperélelmiszerek tömkelege áraszt el bennünket. Ennek ellenére az egészséghez vezető út nagyon is személyes, mindenkinek magának kell megtalálnia az egészségmegőrzés számára ideális, mindennapi módját, melyet hosszú távon fenn tud tartani.

Epigenetika: ahogyan az érzelmeink, szokásaink, gondolataink az örökítő kromoszómákba, a génekbe jutnak

Ezen a ponton jutunk el oda, hogy az egyén egészségi állapotát főként az fogja befolyásolni, hogyan képzeli el egészsége védelmét. Így került első helyre az egészség-magatartás, miután napjainkra a kockázatpercepció a külső okokról áttevődött a belsőkre (gondolkodásmódra, hogyan éli az ember a hétköznapjait, milyenek a stresszkezelési technikái). Az egyén felelősségét legnagyobb mértékben ezek az epigenetikai hatások határozzák meg, helyesebben a környezeti és más belső tényezők (gondolkodásmód, vélekedés, kultúra, értékek és normák összessége) végzik a gének működését. Ezek közül is valószínűleg a gondolatoknak van a legnagyobb hatásuk ránk. Ha a gondolatainkban úgy érezzük, hogy veszély áll fenn, akár valódi, akár hamis, az elménk olyan vegyi anyagokat (neurotranszmittereket) termel, amelyek megváltoztatják biológiánkat. A negatív gondolatok hatására a vérbe olyan jelzések jutnak, amelyek védelmi reakcióra készítik fel a sejteket, melyek ezekre a transzmitterekre reagálnak, függetlenül attól, hogy a veszély valódi-e, vagy sem. A gondolatok kémiává alakulása határozza meg testünk működését, ettől függ, hogy egészségesek maradunk-e, vagy megbetegszünk. Buddha szerint amit hiszünk, azzá válunk. Ezek a fehérjék úgy okoznak betegséget, hogy a hibás fehérjék hibás funkciókat idéznek elő, ami betegségben nyilvánul meg. Lényegében arról van szó, hogy az ártalmas jelek a sejtekben kóros működést okoznak.

Tehát ha jó, egészséges életet kívánunk élni, sokkal fontosabb a belső világunk rendbetétele, mint a külső világban elért anyagi sikereink vagy státuszunk. Erre mondja Jim Kwik: „Ha egy tojást külső erő tör össze, az élet véget ér. Ha belső erő, akkor egy élet kezdődik. A nagy dolgok mindig belülről indulnak el.”