A minap a cica nagyot ásítva ébredt fel a tűzhely mellett.
- Jó lenne egy kis egérpecsenye - szólott -, megéheztem az alvásban.
Azzal elindult egérvadászatra.
Nem vitt magával se puskát, se kardot. Megfogja ő az egeret a körmével is.
Fölfutott a falon a kamara ablakába, és ott meglapulva leste, mikor jön az egér.
A kamara csöndes volt, a hurkák mozdulatlanul lógtak a rúdon. A lekvárosfazékhoz most méhek se jártak. Szóval csend volt a kamarában. De a cica azért csak fülelt.
Egyszer csak hallja ám az ablak mellett, hogy szopogat valaki valamit.
Beljebb pislant, hát látja, hogy egy fürge kis szürke egér szopogatja a hurkán az ujját.
A cica szeme ragyogott.
Óvatosan összehúzta az izmait. Aztán hopp! - beugrott a hurkák közé az egérre.
De az egér abban a pillanatban észrevette a veszedelmet. Mint a villám, surrant tovább a hurkákról a bögrék mellé.
A cica utána.
Hurka lepotyogott, bögre legurult, de a fürge kis egér még hamarabb lenn termett.
Egy üres hordó állott a kamra közepén. Arra ugrott az egér.
Hopp, utána a cica!
Kergetőztek, szaladgáltak a hordó körül.
Mikor a cica megfordult, hogy szembeütközzék, a kis egér átugrik a cicán úgy, hogy a cica csak a levegőbe kap, de nem fog semmit.
- Ejnye, kópé!
Most egyúttal tovább is bújna az egér az üvegek közé.
- Rejtsetek el, üvegek! - így cincog a kis egér. - Rejtsetek el engem! Nyomomban van a cica! Be akar ám kapni.
Az üvegek sűrű csoportban állottak, de nem tudták elrejteni az egeret, mert átlátott a cica a derekukon.
Oda is ugrott. Szétrúgta az üvegeket.
Az egér ugyanabban a pillanatban az üres kosárba surrant.
- Takarj el, takarj el! - így szólt az egér a kosárhoz. - Nyomomban jár a cica, és be akar kapni.
A kosárnak nem volt elég ideje eltakarni az egeret. A cica beugrott a nyíláson, és meghempergett a kosárral együtt.
De az egér ezalatt kiugrott egy kis lyukon, és a tojásoskosár mellé rejtőzött.
- Jó tojásoskosár - így szólott remegve -, sarkamban a cica. Takarj el! Takarj el!
A tojásoskosár el is takarta az egeret. Hej, de a cica megérezte a pecsenye szagát!
- Most megfoglak! - szólott, ugráshoz lapulva. Azzal zsupsz! - ráugrott a tojásokra.
Persze, az egér megint kisiklott a körmei közül.
Felugrott a vizessajtár tetejére.
- Jó vizessajtár - szólott a kis egér -, hadd üljek egy kicsit a fejeden! Kerget a cica. Odalenn nem biztos az életem.
A vizessajtár meg se moccant, úgy tartotta az egeret, de az éles szemű cica ott is észrevette.
A cica felugrott. Az egér leugrott.
A kamara falához támasztva állott az új seprű. Arra szaladt fel az egér. Nyomában a cica.
- No, most nem menekülhetsz! - szólott a cica.
- Jaj, végem van! - cincogott a kis egér, és felhúzódott a seprűnek a legeslegtetejére. Ez volt a szerencséje. Mert ahogy a cica utána kapaszkodott feljebb és feljebb, a seprű eldűlt, és belevágta a cicát a vizestálba.
Mikorra a cica kiugrott a tálból, már akkor az egér benne volt a kabátban, amely a szegen lógott.
,,No - gondolta a kis egér -, itt már nem talál meg a cica.''
De bizony megtalálta. A székről egyenesen beugrott a kabát ujjába.
Szerencséje az egérnek, hogy szűk volt a kabát ujja.
A cica megszorult benne. Mind a húsz körmével dolgozott, míg ki tudta magát szabadítani.
A cicának ezt a kínlódását az egér a csizmaszárból nevette.
- Nevess csak - mondta a cica -, majd nem nevetsz te mindjárt.
Beugrott az egér után a csizmaszárba.
De már akkor az egér nem félt. Tudta, hogy egy kis lyuk van a csizma talpán. Aztán a kis lyukon át kisurrant, és eltűnt a kamara kövei között lévő egérlyukban.
A cica egy darabig kotorászott az első lábával a csizmában, de aztán mikor meglátta a lyukat a csizma talpán, gyorsan visszavonult.
- Elkéstem - szólott a fejét csóválva, mikor az egérlyukat megpillantotta -, ma nem eszünk egérpecsenyét.
Cica, cica, ha csak az volna a baj! De mit szól majd az édesanyám, ha meglátja a törött tojást, gurult fazekat és egyéb rendetlenséget?!
Cica, cica, jó lesz, ha ma nem mutogatod magadat a konyhában!