A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara a megalakulása óta a képzőművészeti területen — az Erasmus-programok mintájára hozzá érkezett vendéghallgatóktól a képzőművészet tudományágban folytatott doktori képzésekben részt vevőkig — több mint hetven, Szerbiában született hallgatót fogadott.

Elsőként a Kortárs Galéria igazgatónője, Szalma Viktória köszöntötte a résztvevőket. Elmondta, szívesen vették a gesztust, és rögtön elfogadták, hogy társszervezői legyenek a tárlatnak, annál is inkább, mert a kapcsolatteremtés mellett a galéria tevékenységének céljai között szerepel az is, hogy folyamatosan kutasson, és lehetőséget adjon a fiatal művészeknek.

Dr. habil Raffay Endre művészettörténész, egyetemi docens, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara Művészettörténet és Művészetelmélet Tanszékének tanszékvezetői feladatokkal megbízott oktatója kiemelte, a kiállítás címe egyrészt arra utal, hogy szerbiai származású művészek, művészjelöltek Pécsett tanultak és tanulnak. De a pécsiek szerbiai jelenléte hasonlóan fontos, hiszen, mint mondta, 2011 óta Zentán, illetve Óbecsén művészet- és műemlékvédelem témában nyaranta művésztelepen vesznek részt Pécsett tanuló hallgatók közösen az Újvidéki Egyetem hallgatóival. Emellett egy másik nagy hagyománya is van a pécsi jelenlétnek Szabadkán, ez pedig a kerámiával függ össze.

— A pécsi jelenlét itt Szabadkán különösen hangsúlyos. Arról a városról beszélünk, ahol a városháza, a zsinagóga, a Raichle-palota s egyéb polgári paloták tetején ott van az a pécsi Zsolnay kerámia, amelyet azokban a kemencékben égettek, amelyek között most hallgatóink könyvtári olvasmányaikkal foglalkozva vizsgáikra készültek, s azokban a műtermekben dolgoznak most, amelyek eredetileg a Zsolnay gyár műhelyei voltak. A Zsolnay-könyvekben, -vázlatkönyvekben ott vannak azok a szabadkai motívumok, amelyek mint pécsi motívumok születtek, s utána kerültek ide. Milyen szép, hogy ez a jelenlét most megfordult, illetve több értelmet kapott, hiszen eljönnek Pécsre a szerbiai születésű hallgatók alkotni, mestertanárainknál mesterkurzuson részt venni, művészettörténelemmel, műemlékvédelemmel foglalkozni, aztán pedig hazahozzák a művészeti termést, hogy bemutassák a közönségnek — osztotta meg gondolatait Raffay Endre. 

A kiállításnak két kurátora volt, a szabadkai származású Varga Tünde, aki jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának tanára, és Miroslav Jovančić festő, a Kortárs Galéria munkatársa.

Jovančić elmondta, az egyeztetés már jó néhány éve megkezdődött, és nagyon örül annak, hogy végre meg is valósulhatott a Pécsi jelenlét című csoportos tárlat.

— Ahogy Endre is említette, a két város között már több mint száz éve létezik kapcsolat, melynek eredményét Szabadka és Palics csodálatos szecessziós épületein is láthatjuk, és most eljött a pillanat, hogy valamit visszaadjunk mi is nekik, a mi diákjaink által, akik Pécsre mentek és mennek tanulni, mert érzik, hogy a megfelelő helyen lesznek a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán. Itt vannak a megnyitón kollégáim a Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumból, és mi is látjuk, hogy évről évre többen választják a Pécsi Tudományegyetemet művészeti tanulmányaik intézményeként. Aminek azonban legjobban örülök, hogy az itt kiállító fiatal művészeket most már kollégaként emlegethetjük, és ha csak egy részében is, de mi is alakíthattuk művészeti útjukat. Biztos vagyok benne, hogy ők mind meghatározóak lesznek Vajdaság és Szerbia képzőművészeti életének a jövőben is — emelte ki.

A megnyitóbeszédek sorát Hegyi Csaba festőművész, egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának oktatási dékánhelyettese zárta, aki egy néhány évvel korábbi, Jenei Anitával való beszélgetéséről mesélt, aki az egyetem azóta már végzett hallgatója. Ekkor került először szóba, hogy mivel az évfolyamában többen is vannak festők és grafikusok, akik szerbiai, vajdasági származásúak, érdemes lenne ezen a tájon szervezni számukra egy csoportos kiállítást. Egy kis kutakodás után pedig kiderült számára, hogy az évek során csaknem nyolcvan, Vajdaságból érkezett hallgató végzett, illetve tanul most a PTE Művészeti Karán.

— A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara megalakulásától fogva hivatásának tekinti, hogy a környező országok és Pécs déli fekvése révén elsősorban a keleti, déli, nyugati szomszédos országok hallgatóit fogadja, s ez az ambíció továbbra is fennáll. Személyes tapasztalatom, hogy ahol az ember öntudatra ébred, az az egész életét végigkísérő, kitüntetett hely. A szülőföld fontosságát szerintem akkor sem lehet és szabad kétségbe vonni, ha valakit az élet akár saját akaratából, akár külső zavaró körülmény révén elsodor onnan. Az itt kiállító alkotók egy része nem jött vissza, többsége azonban szerencsére igen, és biztos vagyok benne, hogy a vajdasági, szerbiai művészet által a közép-európai művészetet is magas színvonalon fogják tudni szolgálni — emelte ki a dékánhelyettes.

Ezután egy újabb személyes történetet osztott meg a megnyitó közönségével, egy beszélgetés részletét Verebes György festőművésszel.

— Egy Kassa melletti művésztelepen beszélgettünk a télen fél éjszakán át, egyebek között arról is, vajon van-e a vajdasági művészetnek olyan tulajdonsága, amely sajátosságnak tekinthető. Nekem meggyőződésem, hogy ha a szülőföld hatással tud lenni az ember szellemére, márpedig erre próbáltam utalni korábban, akkor kell hogy legyen egy adott tájhoz tartozóan is valamilyen jelleg. Ő abban látja ezt a sajátosságot, hogy alapjában a rajzból, a vonalból, a határoltság végső absztrakt fogalmából próbál meg építkezni a háború utáni vajdasági művészet.

Beszéde végén a Pécsi Tudományegyetem szellemiségéről is szólt.

— A pécsi művészeti kar alapító professzorai kezdetektől fogva úgy tekintenek a művészetre, mint amitől elválaszthatatlan a kéznek és a gondolatnak, a szellemnek és az anyagnak az együttes működése, ezért Pécsett sokféle oktató van, aki ebből adódóan sokféle dolgot is képvisel. Egy jó egyetemnek ugyanis mindenféle szellemiséget be kell fogadnia. Egy dolgot nem tűrhet köreiben: a középszerűséget. A sokféleség ellenére azt képviseljük, hogy a szakmát mindenképp tanulják meg hallgatóink. Ha valaki elsajátítja, az onnantól kezdve két lábbal fog tudni állni a világban. Ma sem könnyű művészettel foglalkozni, korábban sem volt az, rengeteg olyan kihívással kell a mai fiataloknak alkotóművészként szembenézniük, amely újszerű, és ebben a helyzetben az a hagyomány, az a jelleg, amelyet ez a táj nyújtani tud ebben a modern korban, amelyet ez a vajdasági-szerbiai művészet tud nyújtani, az igenis kapcsolódni tud a pécsi iskolához. Ezen a kiállításon pedig bizonyítottnak látom, hogy mi nem más útra tereljük őket, és veszünk el ennek a tájnak a szelleméből, hanem gazdagítani tudjuk azt — zárta sorait, amit nagy taps fogadott.

A kiállítás a galéria nyitvatartási idejében látogatható, s akiknek a munkájában gyönyörködhetünk, ők: Bakos András, Bankó Denisz, Bata Anikó, Becskei Andor, Belec Anikó, Cibolja Stella, Csizmadia Annabella, Csorba Emil, Dobó Szabolcs, dr. Horvát Márta, dr. Varga Tünde (DLA), dr. Fekete Dénes (DLA), Gergić Ena, Gordos Zsanett, Harangozó Lili, Hoffmann Delilla, Holló Renáta, Jenei Anita, Kaszás Anikó, Kincses Endre, Király Olga, Kis Endre, Klájó Adrián, Kulcsár Ákos, Lukácsi Júlia, Molnár Heléna, Móricz Ildikó, Mucsi Attila, Munjin Diana, Nagy Kornélia, Pusztai Dávid, Sagmeister Laura, Sárkány Balázs, Soltis Miklós, Somorai Renáta, Szabó Cimó Franciska, Szabó Kinga, Szabó Margit, Szabó Róbert, Szalma Zsóka, Szentpéteri Dóra, Tokodi Krisztofer, Toldi Lénárd, Törteli Lilla, Úri Friderika, Vajda Tímea, Valkai Tardos, Vass Szabolcs, Velimir Katarina, Janó Blanka.

Fotók: A szerző felvétele