home 2024. április 19., Emma napja
Online előfizetés
Dúrmolni csak pontosan, szépen…
Fehér Márta
2022.01.18.
LXXVII. évf. 2. szám
Dúrmolni csak pontosan, szépen…

Másodikos-harmadikos koromban kezdtem el járni énekre és néptáncra, boldogsággal tölt el, felszabadít, levezeti a feszültséget (Szabó Szonja, Csóka). Tizenhárom évesen kezdtem el brácsázni, azóta rengeteget fejlődtem, főleg a vajdasági népzenészek segítségével (Merković Filip, Temerin). Egész pici korom óta hegedülni akartam, három évvel ezelőtt pedig elhatároztam, hogy veszek egy hegedűt, és hegedülni fogok (Habonyi Tamás, Magyarkanizsa). Ez egy olyan műfaj, amelynek az elsődleges célja az, hogy az ember kiteljesedjen, és jól érezze magát benne (Szerda Balázs oktató, népzenész). Nagyon fontos, hogy a vajdasági dalokat is mindenki tanulja (Juhász Gyula szervező, oktató, népzenész).

Öt kiragadott, ám mindent kifejező mondat a IV. Dúrmoló Téli Népzenei Táborból. A Hagyományok Háza Hálózat — Vajdaság és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szervezésében megrendezett oktatásra Vajdaság 19 településéről 70-en jelentkeztek, a résztvevőket népzenei életünk jeles képviselői — Vas Endre, Kurunczi Andor, Szabó András, Juhász Gyula, Szerda Balázs, Jovánovity Péter, Flaman István, Hézső Zsolt, Bolyos Miklós, Szabó Annamária, Lepár Krisztina — oktatták, velük és a meghívott népzenészekkel, vendég előadókkal — Duhaj, Mendicus Ifjú Tamburazenekar, Bodros, Kamrás zenekar — barátkozhattak a rendezvénynek otthont adó tóthfalui kollégiumban.


Oktatás a Dúrmolóban (Nagy Abonyi Szabolcs felvétele)

* Rengeteg gyerek gyűlt most össze. Erre számítottatok egy járványos év és a kihagyás után?

— Bíztunk benne, hogy ennyien lesznek! Külön boldogság számunkra, hogy a szórványból, Bánátból, Dél-Bácskából is érkeztek gyerekek, illetve fiatalok — mondta örömmel Juhász Gyula szervező. — Fontolgatjuk, illetve ez most már elkerülhetetlen, hogy ezentúl két turnusban szervezzük meg a tábort korosztályok szerint, hiszen a társaság fele hét és tizenhárom év közötti, velük nyilvánvalóan másként kell dolgozni, mint az idősebbekkel. A kicsik másfajta nevelői törődést is igényelnek. Kollégáim a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben szerencsére mindig a legjobb partnerek voltak, így Nagy Abonyi Szabolcs, Virág Kiss Anita és Matykó Teodóra most is vállalták ezt a szép feladatot.


Juhász Gyula (a szerző felvétele)

* Milyen „népzenei batyuval” érkeznek a résztvevők?

— Vegyessel! Fogadunk olyat is, aki még alig ismeri a hangszerét, ám a tábor végére kap egy olyan töltetet, amely később visszahívja ide. Vannak ügyesebbek, nagyok is, ők egymástól is tudnak tanulni, beszélgetnek, foglalkoznak a zenével, dalokkal. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy itt nálunk a vajdasági dalokat (is) mindenki tanulja, vagyis közös anyag a Tisza mente, az Alsó-Tisza-vidék vagy pedig Nyugat-Bácska anyaga, egy előző táborban a közép-bácskai népzenei kincset, azaz a Borús Sándor által gyűjtött bajsai anyagot is tanultuk. Nagy feladat, hogy megismerjük a vajdasági népzenét, melyet ránk hagytak vagy felgyűjtöttek az elődök. Ebben a korban fogékonyak a gyerekek, és örömmel hallom, hogy az előző évek dalait is ismétlik, éneklik maguknak.

* Mit látsz, két Dúrmoló-tábor között népzenei szempontból mi történik a visszajárók életében?

– Örülök, hogy szemléken visszahallok itt tanult anyagokat, és akár CD lemezekre is felkerülnek. A vajdasági műhelyekben év közben nagyon erős a néptánc és a népzene oktatása, tanulása. Nekünk, népzenekaroknak nagyon fontos, hogy van hová, kikhez nyúlni, hogy van kiket nyugodt szívvel odaállítani a színpadra akár közénk, vagy magunk helyett ajánlani egy-egy fellépésre.

Szerda Balázs, a Fokos zenekar tagja nem először oktat a táborban, kipróbálta már magát a kezdő és a haladó brácsások tanításában is. Az idén a kezdő brácsásokat vállalta.

— Az a célunk, hogy sikerélményt adjunk a gyerekeknek ez alatt a néhány nap alatt, próbáljuk a mennyiség helyett inkább a minőségre helyezni a hangsúlyt, tehát hogy az itt tanultakat stabil alapként hasznosíthassák a jövendőbeli tanulmányaikhoz, legyenek kilenc- vagy tizenhét évesek.


Szerda Balázs (a szerző felvétele)

* Soha nem késő elkezdeni népzenélni?

— Én tizennyolc éves voltam, amikor elkezdtem — szerintem soha nem késő! Azt gondolom, ez egy olyan műfaj, amelynek az elsődleges célja az, hogy az ember kiteljesedjen, illetve jól érezze magát benne, nullától százéves korig nyugodt szívvel ajánlható.

* Kelendő a mi népdalkincsünk (is) a talán jóval ismertebb erdélyi kulturális tájegységek dallamvilága mellett?

— Nagyon-nagyon fontosnak tartjuk, hogy mindenki elsősorban a saját hagyományaival legyen tisztában. Emellett nyilvánvalóan hangsúlyt helyezünk — főleg a haladó csoportokban — az egész Kárpát-medence zenei kincsére, tehát a kalotaszegi, a felcsíki, a szatmári dallamokkal is megismerkedünk, viszont minden csoport tanul egy kis gombosi vagy egy kis doroszlói muzsikát is. Az embernek a gyökere akkor lesz igazán erős, hogyha tisztában van saját hagyományaival és értékeivel. Reméljük, belátható időn belül ezt majd az itt tanulók fogják továbbadni.

A temerini Merković Filip harmadjára vesz részt a tábor munkájában. Kontratamburázni meg brácsázni tanul, és mint mondja, ő volt az egyetlen, aki négyhúros brácsára jelentkezett.

— A táborba azért jöttem, hogy barátkozzak, a koronajárványos időszak után kollektívan ki vagyunk éhezve a társaságra, a közös zenélésre. Tizenegy évvel ezelőtt, hétévesen kezdtem el népzenélni, a temerini néptánctáborban tanultam furulyázni, az volt az első találkozásom a népzenével és a népi kultúrával, tizenhárom évesen pedig elkezdtem brácsázni, azóta rengeteget fejlődtem, főleg a vajdasági népzenészek segítségével. Fontosnak tartom, hogy a népzenét alázattal műveljük és mutassuk be, itt a táborban lévő kisebb és nagyobb gyerekeknek is, és hogy ők is ugyanilyen alázattal forduljanak a népzene felé.


Merković Filip, Szabó Szonja, Habonyi Tamás (a szerző felvétele)

A magyarkanizsai Habonyi Tamás másodszor dúrmolózik, két évvel ezelőtt, a járvány előtt még kezdő hegedűsként tanult, most viszont már a haladó csoportban.

— Jó hangulat volt két évnek ezelőtt is, sok népzenekedvelővel megismerkedtem, vártam, hogy újra találkozhassak velük, lényegében viszont azért jöttem, hogy fejlesszem a hangszertudásomat. Gyermekkorom óta érdekel a népzene, néptáncolok, és egész pici korom óta hegedülni akartam, három évvel ezelőtt pedig elhatároztam, hogy veszek egy hegedűt, és hegedülni fogok! Döntésemhez nagymértékben hozzájárult, hogy szeretem hallgatni a nagy zenészeket, és láttam, hogy milyen jó bulikat csinálnak, szerettem volna valahogy bekerülni ebbe a csodálatos világba. A népzene boldogság, öröm.

A csókai Szabó Szonja éneket tanul, először van a téli népzenei táborban.

— Másodikos-harmadikos koromban kezdtem el énekre és néptáncra járni, boldogsággal tölt el, felszabadít, levezeti a feszültséget. Szerettem volna még több dalt megtanulni! Az oktatók nagyon segítőkészek és közvetlenek. És mindenki azon van, hogy minél könnyebben megtanulhassuk a dalokat, akár hangszeren, akár énekelni.

A IV. Dúrmoló Téli Népzenei Táborban tanultakat a nagyközönség is élvezhette, a rendezvény ugyanis gálaműsorral ért véget.

Oktatás a Dúrmolóban (Nagy Abonyi Szabolcs felvétele)

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..