Nemrég publikálták azt a szerb nyelvű kiadványt, amelyben egy rövid áttekintés erejéig Dudásék is helyet kaptak — Sizif útja alcím alatt tesz ugyanis a szerző futó említést a jótékonysági eseményről. Erről tájékoztatott Teréz, az anyuka, aki azt is elmondta, jól vannak, élik a mindennapjaikat. Én pedig elhatároztam, ideje ismét betérni a családhoz egy kis csevegésre. Így gondolta a két évvel ezelőtti futás egyik szervezője, Nenad Škundrić is, hiszen ő is meglátogatta Dudásékat. És azt is megtudtam, hogy a jótékonykodók közül azok, akik itt élnek a közelben, elég sűrűn betérnek Dudásékhoz. Úgy érzik magukat a takaros kis házban, mintha családtagok volnának, és valóban úgy is fogadják őket. Sőt, nagyobb ünnepekkor sem hiányozhatnak, és a születésnapokra is meghívást kapnak Muzslyára, a Zombori utcába.

A beszélgetés alkalmával felidéztük a két éve történteket, Nenad minden apró mozzanatra jól emlékszik, a futás célja miatt szinte minden lépés mélyen az emlékezetébe vésődött. Jól érezték magukat az emberek, mindenki, aki csak csatlakozott a Dudás család megsegítéséhez. Az öröm akkor teljesedett ki, amikor már a kulcsot is átadhatták.

György, a családfő elmondása szerint lassan haladnak előre, szeretnék bővíteni a kis otthonukat, melyért nagyon hálásak. Hozzáépítenének egy-két szobát, esetleg mellékhelyiségeket, mert jelenleg eléggé szűkösen vannak. Ő és a legidősebb fiú, Zsolt dolgozik, de Norbert is, aki a harmadik fiú a sorban, időnként kisebb-nagyobb munkákat vállal gazdáknál, termelőknél. A másodszülött Dávid, Dudásék sérült gyermeke, hosszabb kimaradás után ismét járni kezdhetett az Alternatívába, a sérült gyerekeket és fiatalokat befogadó napközibe, ahol munkanaponként két és fél órát foglalkoznak velük. A járvány miatt tavaly márciustól egészen szeptemberig szünetelt a központban a tevékenység, de a téli szünidő után, január 11-én újra beindult a munka. Mindennap jönnek mikrobusszal Dávidért, aki imád az „óvodába” járni — ezt már az anyuka mesélte.

A tervekről is beszélgettünk: Teréz az anyósától kapott csibéket, egy kotlót maga is elültetett, és azok a csirkék már tyúkokká cseperedtek. Nincs is nagyobb öröm, mint amikor a saját udvarukban összeszedhetik a friss tojásokat. Emellett kismalacokat is nevelne, mert ha sertésekkel gazdagodhatna a háziállat-állomány, az is az előrehaladásukat segíthetné. A legkisebb fiú, Valentin nagyon szeret a jószág körül lenni. A legfiatalabb Dudás gyerek negyedikes, nagyon szépen halad az iskolában, tanulásra sem kell külön buzdítani, a tanító néni elégedett vele, gyakran kap dicséretet.

A beszélgetés során szó esett a Sizif nevű kutyáról is, mely ideig-óráig Dudáséknál lakott, ám nem tudták megfékezni a vadászösztönét, állandó jelleggel elszökött, a szomszédék házi kedvenceit is bántotta, így a béke kedvéért most Farkasdon él. A tavasszal meglátogatnák, mert nem felejtik el, hogy a kutya is hozzájárult ahhoz, hogy tető legyen a fejük felett. Az eb ugyanis néhány kilométerrel a rajt után csatlakozott a futókhoz, és velük tartott Belgrádtól Nagybecskerekig. Tőlük kapta a jelképes Sizif (Sziszüphosz) nevet. 

A környezet nagyon nyugodt, a Bega folyó közelsége a melegebb időkben a kikapcsolódást is segíti, hiszen aki szeret horgászni, szinte egy pillanat alatt a vízparton teremhet. A rövidebb-hosszabb sétákra szintén alkalmas a töltés, és ezt az adottságot ki is használják.