A sertések tökéletes körülmények között élik mindennapjaikat (Szabó Attila felvételei)

A sertést már két éve csak meglehetősen alacsony áron lehetett értékesíteni, így a külföldi piacon bekövetkezett hiány miatt fellépő hazai árnövekedés megfelel a hazai termelőknek.

— Elégedettek vagyunk a 180 dináros árral, csak nem tudjuk, mindez meddig marad így. Nekünk, termelőknek természetesen az felelne meg leginkább, ha ez az állapot minél tovább tartana — mondta Vörös Norbert szabadkai sertéstenyésztő, egy családi vállalkozás vezetője, aki 2005 óta gazdálkodik önállóan. — A sertéstenyésztésen kívül kukorica-, búza- és árpatermeléssel is foglalkozom, a megtermelt gabona 80%-át feletetjük a jószágokkal a farmon. Jelenleg több mint kétszáz anyakocát tartunk, a malacok felét eladjuk, a többit pedig a farmon hizlaljuk tovább. Két nagyobb hazai vágóhíddal dolgozunk együtt, mely havonta 1-2 alkalommal szállít tőlünk jószágokat.

Országos szinten a sertésbehozatal okozza a legnagyobb gondot a gazdáknak, hiszen az itthoni árak ezzel alakíthatóak. Az állam támogatja az ezzel a mezőgazdasági ágazattal foglalkozókat, a tenyészjószágok után 7000 dinárt kapnak.

Vörös Norbert

A fiatal gazda az elmúlt tizenegy évben többször is fejlesztette a farmot. A legjelentősebb beruházás a három évvel ezelőtt létesített új fiaztató volt, mely dupla akkora kapacitással működik, mint a korábbi. Az elválasztás után az úgynevezett szobát bemeszelik, fertőtlenítik, kitakarítják, így a fiaztatóba újonnan érkező, hasas anyaállatok teljesen steril környezetben tudnak életet adni a kismalacoknak. A neveldében 120-130 jószág befogadására alkalmas termeket alakítottak ki, melyeket ugyancsak az új állatok érkezése előtt lemosnak, fertőtlenítenek.

A következő lépés a hizlaló kapacitásbővítése lenne, így a farmon született összes jószágot hizlalnák, értékesíteni pedig nem malacként, hanem hízóként tudnák.

— Néha inkább megéri hízóként eladni a jószágot, mint malacként. A malac ára változó. Van, amikor megfelelő, máskor pedig hullámvölgybe kerül. A tavasszal 140 dinárért senkinek sem kellettek a malacok. Muszáj határozottnak lenni ebben az ágazatban. Ha valaki hezitál, hogy csinálja, vagy ne, akkor az nem fog beruházni. A hízó árától függően bővítgetjük, lépésről lépésre fejlesztjük a gazdaságot — mondta Vörös gazda.

Tisztázott viszonyok kellenének

Környékünkön mindig is Kispiacon és Csantavéren tenyésztették a legtöbb sertést. A Magyarkanizsa községhez tartozó településen a ’70-es évek közepétől a ’80-as évek közepéig hetente 1000 sertést szállítottak a szabadkai húsgyárba. Ezzel ma már jóval kevesebben foglalkoznak. Kis Kovács Károly 1982 óta tenyészt sertést. Édesapja szarvasmarhákkal foglalkozott, így az épület átalakítása, a fiaztatók létesítése után belevágott ebbe az ágazatba.

— Voltak jó és kevésbé jó időszakok is. Az elmúlt két évben felmerült, hogy egyáltalán meddig bírjuk még, mi lesz ezzel az ágazattal. Tudomásom szerint a hízó ára jelenleg 170 és 200 dinár között mozog. Nem fogalmaznék úgy, hogy az ár felment, hanem inkább úgy, hogy visszakerült egy olyan szintre, amely jövedelmezővé tenné a jövőben a sertéstenyésztést. Sok helyen már feltettem a kérdést, hogy van-e még egy másik olyan ágazat, amelyben az ember egy év munka után nemcsak a munkájáért járó pénzt, hanem a befektetett összeget sem kapja vissza, sőt, a terméke — ebben az esetben a malac — eladásakor még ő ad egy bizonyos pluszösszeget a vevőnek. Még senkitől sem kaptam magyarázatot erre a jelenségre. Egy állományt nem lehet egyik napról a másikra létrehozni. Ez nem úgy működik, hogy gondolok egyet, és sertést tenyésztek, majd megint gondolok egyet, és holnap már nem — mondta a kispiaci gazda.

Kis Kovács Károly

Kis Kovácsék húsz anyakocát tartanak, a malacokat felhizlalják, és úgy értékesítik. Az évi kapacitás 370-400 jószág körül alakul.

— A nyári hónapokban általában magasabb a sertés ára. Kérdés, hogy meddig marad így. Az országban és itt, a faluban is nagyon kevesen foglalkoznak ezzel az ágazattal, nagyon kicsi az állomány. Állami támogatás jár ugyan a tenyésztőnek, de csak abban az esetben, ha fajtiszta, törzskönyvezett állománya van. Az enyém nem fajtiszta, ezért elesek a támogatástól. Mivel a malacok be vannak jegyezve, illetve oltva is voltak, a vágóhídra szállítás alkalmával minden egyed után 1000 dinárra vagyok jogosult. Ehhez az is szükséges, hogy bejegyzett gazdaságról legyen szó, és a gazdának tíz jószágnál többet kell szállítania a vágóhídra — mondta Kis Kovács, aki fejlesztésre, bővítésre nem gondol, mert ahhoz előbb meg kellene változniuk az ágazatban uralkodó viszonyoknak. Ha évről évre stabil felvásárlási árat szavatolnának a termelőknek, akkor nyugodt szívvel javasolná a fiataloknak, hogy vágjanak bele.

— A kormánynak másként kellene viszonyulnia a tenyésztőkhöz. Egyszerű matematikával minden kiszámolható. Ha egy élő sertés „előállítási” ára például 150 dinár, akkor az illetékesek határozzák meg, hogy a termelő például 20%-ért dolgozik, és akkor tudom, mire számíthatok. Tisztázott viszonyok kellenek, hogy a gazdák tudják, miért dolgoznak, mennyit kapnak a termékért. Sok mindennek meg kell változnia, hogy ez egy normális ágazat legyen, megfelelő kereseti lehetőséggel. A vevők nyilván sokallják a sertéshús árát a boltban, de nem a termelő hibája, hogy a sertés felneveléséhez szükséges alapanyagok drágák. Valamit tenni kellene, de amíg ilyen gyakran változik a mezőgazdasági miniszter személye, addig nem sok jóban reménykedhetünk — állapította meg Kis Kovács Károly kispiaci gazda.

Kattintson az alábbi képre, és olvassa el a szerző adatlapját is:
Tóth Tibor