A parasztlázadások rendre rosszul végződtek, és Gubec Mátyás meg Dózsa György is tüzes trónon fejezték be nagy tévedésüket, amikor azt hitték, hogy a parasztokkal győzni is lehet. Ma már tudjuk, hogy ez lehetetlen, mert ők csak dolgozni tudnak és - adót fizetni természetesen. A napokban pedig azt is láthattuk, hogy miként fest egy parasztlázadás a 21. században. Jöttek a páncélinges, rohamsisakos különleges csendőrosztagok, géppisztolyokkal, könnygázgránátokkal és gumibotokkal felfegyverkezve, mégpedig olyan elszántan, mintha az országutat tankok torlaszolták volna el, nem pedig traktorok. Kosovóban bizonyára több haszon lett volna belőlük, de ismételten beigazolódott hogy rendőrségünk és csendőrségünk rendszerint mindig ott van, ahol a legkevésbé van rájuk szükség. Például a piacon a kofák között, vagy most az utóbbi napokban a parasztokkal való közelharcban.
Netán a rendőrök nem szeretik a disznóhúst és fel sem tűnt nekik, hogy az 50 dináros élősúlyban felvásárolt sertés húsát ötször drágábban árusítják a húsboltokban? Mert ha ezt tudják, bizonyára nem az alacsony felvásárlási ár miatt tiltakozó termelőket oszlatják fel, hanem a viszonteladókat, a felvásárló üzéreket, esetleg a magánvágóhidak dúsgazdag tulajdonosait ijesztik meg teljes hadifelszerelésben. Mindenesetre nem könnyű a rendőr-pszichológiát követni. Én például nehezen emelnék kezet arra, aki a mindennapi falatomért, a kenyérért és a húsért dolgozik. Persze, nem könnyű a rendőrnek sem, hiszen őt kivezénylik, megparancsolják, elrendelik neki, hogy mikor mit tegyen, és esetleg azokat is feloszlassa, akik ellen különben semmi kifogása nincs. Ezért bizonyára a rendőrök is jobban szerették volna, ha helyettük az illetékes miniszterek és kormánytagok meg államvezetők avatkoznak be, és nem csupán a kabinetekből üzengetnek, hogy esetleg hajlandók tárgyalni. Még minket, disznóhúskedvelő szavazópolgárokat is megtévesztenek, és nem a minisztereket szidjuk, hanem a beavatkozó marcona rendőröket, sőt néhány nap elteltével, már magukat az úttorlaszokat állító parasztokat is elmarasztaljuk, mert miattuk nehezebben utazhatunk, közlekedhetünk.
Az egészben talán mégis az a legmegdöbbentőbb, hogy az úttorlaszokat állító, parasztok ellen vezénylik ki legkönnyebben és leggyorsabban a rendőrséget, teljes harci készültségben. Amikor a belgrádi amerikai nagykövetség előtt tízezrek gyaláztak és sértegettek egy országot, és annak politikai vezetőit - a rendőrök nem avatkoztak be, hanem talán még tapsoltak is. A parasztnak viszont azonnal a nyakára kell lépni. Nem a kezére, mert akkor nem tud majd dolgozni.
Talán az lett volna a leghelyesebb, ha a tüntető földművesekhez és állattenyésztőkhöz fordulva, a rohamrendőrség parancsnoka Arany János Toldijából idéz: Szép öcsém, milyen kár, hogy apád paraszt volt és te is az maradtál!