A kúlai Tini-Actors volt a legnépesebb csoport

A tamásfalviak A kiskakas gyémánt félkrajcárja című népmese-feldolgozással derűre hangoltak bennünket

A Vajdasági Magyar Drámapedagógiai Társaság ,,szülemény”-éről, lám, kiderült, nem is olyan rossz ,,sülemény''. Két napig olyan lázban tartotta a mintegy 230 gyereket, a kísérőiket, a szervezőket... és sorolhatnám még, hisz a lajstrom korántsem teljes, ám ha mindet leírnám, talán terhes lesz..., hogy lám, már én is csak hebegek-habogok, mert gombóc keletkezik a torkomban, ha erre a két szép napra emlékezem.
Az idén 20 csoport nevezett a találkozóra: Barapart (Ada), Neve-nincs, mert Mindig-más (Bácsfeketehegy), Négyasok (Csantavér), Táltos színjátszó csoport (Gunaras), Pöttömszínpad (Horgos), Szélforgó csoport (Kevi), Tini-Actors (Kúla), Sziporkák, Amondók (Kispiac), TörpsztárMozi (Ludas), Micimackó (Magyarkanizsa), Magyarittabéi Anyanyelvápoló Csoport (Magyarittabé), Csipet csapat, Tiszta szívvel-lélekkel (Muzslya), a Németh László Magyar Művelődési Egyesület kisszínészei (Nemesmilitics), Gézengúzok (Oromhegyes), Tamásfalvi Anyanyelvápoló Csoport (Tamásfalva), a Petőfi Sándor Általános Iskola elsősei, Újvidéki csoport (Újvidék), Kuckó (Zenta).
A színjátszók között voltak végzős óvodások és elballagott nyolcadikosok. Láthattunk dramatizált mesét (pl. Kőleves, A rátóti csikótokás), magyar klasszikus művet (Arany János: Fülemile, Pázmán lovag, Móricz Zsigmond: Túrós felügyelő), kortárs irodalmat (Lázár Ervin: Dömdödöm, Dobos Edit: A világ leglustább királyfija, Takarics Róbert: Megyünk Katáért Zöldországba a Zöld tengerre) és a rendezők vagy csoportvezetők által írt szövegeket, átdolgozásokat, versfüzéreket. Volt ötperces szösszenet és ötvenperces mesejáték... Voltak klasszikus színházi eszközökkel megkreált művek, és voltak drámapedagógiai módszereket alkalmazó előadások is. De nem volt hiány a kísérleti darabokból sem. Számomra mégis az volt a legnagyobb élmény, miként tudta a színpad elvarázsolni a kis amatőröket, illetve fordítva: miként tudták uralni a világot jelentő deszkákat a színjátszásba épp vagy alig belecsöppent gyerekek. Emlékezetes alakátváltozásokat, jellemeket, figurákat, élet- és helyzetkép-megformálásokat láthattam (pl. a tamásfalviaknál a kiskakast játszó Raffa Viktort ,,szívem egy kis csücskébe'' zártam be mindörökre). És azt a nagyfokú szolidaritást, együttműködési készséget sem fogom elfelejteni, amit hivatásos színészeink nyújtottak a játszóházban -- ingyenesen. Köszönjük Csernik Árpádnak, Ferenc Juditnak, Krizsán Szilviának, Pesitz Mónikának, Molnár Róbertnek, Vörös Imeldának, Ferenc Jutkának, továbbá Mácsai Mónika óvónőnek és Hajvert Ákos tanító bácsinak a hosszan tartó jókedvet! A szakmai bizottságnak -- Ábrahám Irén színművésznek, Hajós Zsuzsa színész-drámatanárnak, Mess Attila színjátszó-rendezőnek a tapintatos, de mélyenszántó elemzéseket, biztatásokat és jó tanácsokat! Lódi Hajvert Andreának, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet munkatársának és Raffai Ágnesnek, a Vajdasági Magyar Drámapedagógiai Társaság programfelelősének pedig a fáradhatatlan szervezői munkát, akik, remélem, nemcsak őrlődtek, mint búzaszemek a malomkövek között, hanem részesedtek az örömből is, amely két napig belengte a bácsfeketehegyi színházat és művelődési otthont.