A meggyilkolt család három családi háza, háttérben a hűtőházzal

A csöndes, szorgalmas határ menti faluban döbbenet, félelem, suttogás. Ilyen kegyetlen mészárlásra ebben a faluban még nem volt példa. Habár a hatszoros gyilkosság felfedezése óta teljes erővel folyik a nyomozás, amelyben a vezető szerep a köztársasági kriminológiai szolgálat embereinek jutott, egyelőre még senki sem adott ki hivatalos közleményt a megdöbbentő tragédiával kapcsolatban. Annyi bizonyos, hogy a jelzett időben a Szalma család három nemzedékét a közös udvarú családi házakban meggyilkolták: a nagyszülőket leszúrták, a szülőknek és a gyerekeknek lőfegyverrel vették el az életüket. Mindez közvetlenül az Európai Parlament nemzetiségi kilengéseket vizsgáló bizottságának látogatása után történt, habár maguk a falubeliek - akik csak névtelenül voltak hajlandóak megszólalni - határozottan állítják, hogy véleményük szerint nem nemzetiségi leszámolásról van szó. Hivatalos közlemény híján rendkívül nehéz felelősségteljesen és pontosan írni erről a szörnyű tragédiáról, annál inkább, mert a faluban szinte mindenkinek megvan a maga változata a történtekkel kapcsolatban. A puszta tényeket hivatalos helyeken jegyeztük le.
Szécsi Gusztáv, Horgos polgármestere láthatóan kimerült, megrendült, csöndes szavakkal igyekszik elmondani véleményét:
- Hivatalos közlemény híján ebben a pillanatban csak két tény biztos: hogy a Szalma család mindhárom nemzedékét meggyilkolták, a másik pedig, hogy ma délután helyezzük őket örök nyugalomra a helyi temetőben. Minden más ezzel kapcsolatos információnak nem lehet hivatalos jellege. A tragikus véget ért családot gyermekkorom óta ismerem. Mindannyiunk szeme előtt gyarapodtak anyagilag. Jelentős területen foglalkoztak őszibarack- és almatermeléssel, a gyümölcsöt nagyban, főleg szerbiai vevőknek adták el. Semmi rendkívüli nincs abban, hogy a házuk előtt gyakran állt déli jelzésű teherkocsi, hiszen a valamikori Jugoszlávia idején egész Bosznia innen hordta a gyümölcsöt, akkor is jártak idegen teherautók a faluban. Az biztos, hogy a család elég zárkózottan élt, a gyerekeken kívül senki sem vett részt a falu társadalmi életében. Rettenetes, ami a családdal történt, de szinte biztosra vehető, hogy nem nemzetiségi leszámolásra vezethető vissza. Nem akarok találgatni, a nyomozás majd kideríti, miért kellett ezt a családot elnémítani. Csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy nem kell csodálkozni ebben a világban már semmin sem, a normális értékrendnek már régen nincs nálunk becsülete. Az elmúlt két-három napban több újságíró járt a faluban, mint az elmúlt húsz év alatt összesen. Pedig a két évtizedben rengeteg olyan pozitív dolog történt itt, ami országos szinten is úttörő munkának számít, de erről egyáltalán vagy csak nagyon ritkán szólt a sajtó.
A horgosi általános iskola bejáratánál félárbocon a zászló, mellette a gyászlobogó. Éppen szünet van, a folyosón lábujjhegyen közlekednek a gyerekek. Bettina másodikos volt. Danyi Ilona tanítónő éppen a gyerekeknek a temetésen való részvételét szervezi. Könnyes szemmel, elcsukló hangon mondja:
- Január 24-én voltak a Szalma gyerekek utoljára iskolában. Dávid már felsős volt, de őt is tanítottam, sőt az apjával együtt jártam elemibe. Most Bettina volt a diákom. Amikor kedden nem jelent meg a tanításon, nem szenteltem ennek különösebb figyelmet, mert a Szent Száva-napi ünnepség miatt nem írtuk be a naplóba a hiányzókat. Szerdán aztán már tömeges volt a hiányzás, mert valamilyen hasmenéssel járó betegség érte el az osztályt, úgy gondoltam, ő is beteg, ha rendbe jön, majd hozza az igazolást. Egyszerűen nem tudom elhinni a történteket. Bettina rendkívül aktív, kitűnő tanuló volt, tagja a helybeli művelődési egyesület néptánccsoportjának, zeneiskolás, egyszóval olyan gyerek, akivel öröm volt foglalkozni. A szülők, Nandi és Nelli részéről mindig számíthattunk az együttműködésre, gyermekeik illedelmesek, jól neveltek. Igaz, hogy a család rendkívül jólszituált volt, de a gyerekek semmiben sem különböztek a többiektől, talán csak annyiban, hogy az anyuka rendszeresen autóval hozta és vitte őket az iskolába és haza. Az osztály meg van döbbenve, s igyekszem úgy magyarázni a történteket, hogy valahogy el tudják fogadni. Megbeszéltük, hogy minden ezzel kapcsolatos kérdésre vagy a szüleiktől, vagy tőlem kérnek választ. A választ ugyan magam sem találom, de azon igyekszem, hogy az osztály átvészelje ezeket a rettenetes napokat.
A faluban azt mondják, az iskolának köszönhető, hogy a szörnyű mészárlást felfedezték. Goran Nikièiæ, az iskola igazgatója szerint ez azért túlzás.
- A kolléganő már elmondta, hogy miért nem tűnt fel a gyermekek hiányzása - jegyzi meg. - Csak akkor vetődött fel a gondolat, hogy valami nincs rendben, amikor a másik nagyapa eljött érdeklődni az iskolába, járnak-e az unokái rendszeresen a tanításra, mert otthon csak az üzenetrögzítő jelentkezik a telefonhívásra. Először a nagyapa is azt gondolta, hogy a család talán átment Magyarországra, ott is van házuk ugyanis, mégis felhívta a szomszédot, nézzen át a gyerekekhez. Akkor tűnt fel, hogy a ház körül senki sem hányta el a havat. Ekkor már tudtam, hogy valamit tenni kell. Azt tanácsoltam a nagyapának, hogy jelentse az esetet a rendőrségen. Valójában így derült fény erre a példátlan, iszonyatos tragédiára. Az iskolának nemcsak a tanulói, hanem a dolgozói is sokkolva vannak. Kihasználnám az alkalmat arra, hogy felhívjam a nyilvánosság, de mindenekelőtt a biztonsági szervek figyelmét: sokkal felelősségteljesebben, sokkal nagyobb odafigyeléssel kellene törődni a biztonsággal. Az utóbbi időben annyira összekuszálódott minden, hogy mostanra az életünk lett a legolcsóbb. Mi az iskolában mindent megteszünk a gyermekek oktatása és nevelése, de a biztonsága érdekében is. Sajnos, az iskolaudvarból kilépve hatáskörünkből is kilépnek. Szomorú, hogy az utóbbi időben bűnözők, gyilkosok, kétes értékű és erkölcsű emberek lesznek példaképei a gyerekeinknek. Ide, a központi iskolába 640 tanuló jár két váltásban tanításra, s a pedagógusok egymaguk nem tudják megoldani mindazokat a problémákat, amelyeket az összekuszált társadalmi viszonyok vetítenek a gyerekek tudatába. Elsősorban a biztonsági szervekre apellálok: figyeljenek jobban oda a lakosság biztonságára.
Horgos, a csöndes, dolgos, határ menti kis falu készül a délutáni temetésre. A szomszédok, a péknél sorra várók még névtelenül sem kívánnak véleményt mondani a történtekről. Aki megszólal, szinte kivétel nélkül ezt mondja: a pénzük áldozatai lettek. Egy idős, fejkendős néni szavai talán a legtalálóbbak: - Nem hiába mondták, fiam, a régi öregek, hogy aki a korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók.
Tartottak valamitől
A horgosiakat nagyon megrázta a bűntény, döbbenet és félelem látható azoknak az arcán, akik a kegyetlen mészárlás hírére rövid időre megállnak a gyilkosság helyszínén. Senki sem tud semmi biztosat, így csak találgatások folynak a gyilkosság idejével, módjával és indítékával kapcsolatban. Az egyik variáció szerint pénteken (január 28-án) még élt a család. Jolánka és a menye, Nelli reggel nyolc órakor kivitték a szemetet a házuk elé, majd, a szomszédok elmondása szerint, délben be is vitték az útról a kiürített vödröket, edényeket. A másik változat szerint a gyerekek - a másodikos Bettina és a hatodikos Dávid - legutóbb a múlt hétfőn, azaz január 24-én voltak iskolában. A Szalma gyerekek, a horgosi Október 10-e Általános Iskola tanulói szorgalmas, sokoldalú és példás magaviseletű diákok hírében álltak. Hiányzásuk két-három napig fel sem tűnt senkinek, mert több diák gyomor- és torokfájás miatt napok óta betegszabadságon tartózkodott. A gyilkosság elkövetésének módjáról is rengeteg feltételezés terjeng a lakosok körében. Az egyik változat szerint valamennyiükkel tarkólövéssel végeztek, a másik változat szerint Nándort akkor lőtték le, amikor ajtót nyitott a támadóknak, feleségét, Nellit tévénézés közben érte a halálos lövés, Bettinának a hálószobában , Dávidnak pedig a fürdőszobában oltották ki az életét. A nagyszülőket - Józsefet és Jolánkát - az egyik változat szerint szintén lelőtték, a másik változat szerint pedig a torkukat vágták át. A legtöbb találgatás azonban a kegyetlen tett indítékával kapcsolatos. A 170 hektáron gyümölcstermesztéssel foglalkozó Szalma család a termés egy részét szeszfőzdéknek adta át, szerb és magyar cégekkel egyaránt kapcsolatban álltak. A vállalkozónak Szegeden és Domaszéken is volt lakása, kértek magyar állampolgárságot is, de nem sikerült megszerezniük. Nándor a kilencvenes évek elején Magyarországra költözött, s ott egyes információk szerint gyümölcsléüzemük, más hírek szerint kereskedelmi cégük volt, a fiatalember visszatérése után sem számolták fel. Szárnyra kapott az a hír is, hogy a Szalma család egykori magyarországi üzletfelét nemrégiben kivégezték, de pár óra elteltével ezt már cáfolták. A horgosiak szerint az utóbbi években nem ment igazán jól az üzlet, az alma ára ugyanis leesett, a barack pedig megfagyott.
- A faluban mindenki mindent mond, én már azt is hallottam, hogy a maffia tette el láb alól a jómódú családot. Tehetősek voltak, nem itták el a pénzüket, hanem állandóan befektették, s így nem csoda, hogy szép vagyonra tettek szert. Különben nagyon zárkózott, de jó emberek voltak, semmi rosszat nem tudok mondani róluk. Rengeteget dolgoztak, a falu központjában egy gyönyörű házat építettek a gyerekeknek, sajnos, befejezni már nem tudták -- mondja Calbert Mihály, aki néhány évig rakodómunkásként dolgozott Szalmáéknál.
A szomszédoknak nem tűnt fel Szalmáék hiánya, hiszen korábban is gyakran előfordult, hogy a család néhány napra Magyarországra utazott.
- Akkor kezdtünk el aggódni, amikor észrevettük, hogy a ház előtt senki sem takarította el a havat, de gondoltuk, hogy valószínűleg Magyarországon tartózkodnak - meséli Marijanov Milan, a legközelebbi szomszéd. - Aggodalmunk fokozódott, amikor még hétfőn (február elsején) sem tapasztaltunk semmi mozgást a család háza táján, hiszen addigra, amire a gyerekeknek iskolába kellett menniük, mindig hazaérkeztek. Kevés embert engedtek közel magukhoz, én jó viszonyban voltam velük, sokszor segítettem nekik almát pakolni, amikor jöttek a viszonteladók Szerbia egész területéről.
A horgosiak szerint a család valószínűleg tarthatott valamitől, mivel a gyerekeket az utóbbi időben autóval vitték az iskolába és onnan haza.
Az esettel kapcsolatban Körmöci Károly, Magyarkanizsa polgármestere február másodikán sajtótájékoztatót tartott, s ezen személyes meglátásának adott hangot, miszerint nem nemzeti indíttatásból történt a gyilkosság, hiszen a községben etnikai alapon még csak nagyobb veszekedés sem volt, egyetlen pofon sem csattant el.
- Nagyon jól együttműködünk a belügyi szervekkel, az elmúlt hónapokban is sikerült közösen lefülelni azokat a tetteseket, akik több mint negyven helyre betörtek és pénzt raboltak. Remélem, hogy ezúttal is mielőbb fény derül a történtekre, és az elkövető(k) elnyerik méltó büntetésüket. Nagy erőkkel folyik a nyomozás, a rendőrség egyelőre semmilyen hivatalos közleményt nem adhat ki. A polgárokat megrázta a Szalma család tragédiája. Megrendíti az embereket, ha többszörös gyilkosság történik, pláne akkor, ha gyermekek is áldozatául esnek a kegyetlen mészárlásnak. Nem uralkodott el a félelem a lakosság körében, mivel az emberek személyes leszámolásnak minősítik az esetet - mondta többek között Magyarkanizsa polgármestere.
A polgármester arra kéri a polgárokat, hogy ha valaki bármilyen információval rendelkezik a történtekkel kapcsolatban, a nyomozás segítése érdekében jelentkezzen vagy a magyarkanizsai belügyi osztályon vagy a horgosi rendőrállomáson, de jómaga személyesen is felkeresheti az illetőt.
Legújabb: a szabadkai Kerületi Bíróság hivatalos közleménye szerint a boncolás alapján megállapították, hogy Szalma Józsefet és Jolánt szúrófegyverrel ölték meg, Nándort és családját pedig lőfegyverrel. Az elkövetők mindkét házat felforgatták. Ennél több adatot a bíróság a további nyomozás miatt nem hozott nyilvánosságra.
A magyar rendőrség az Interpol Magyar Nemzeti Irodán keresztül tájékoztatást kért a szerb társirodától a brutális kivégzés részleteiről és a nyomozás jelenlegi állásáról, s felajánlotta együttműködését.
Dragan Kajganić, a szerb külügyminisztérium kommunikációs osztályának helyettes vezetője kijelentette, hogy a magyar rendőrség is segíti a szerb hatóságokat a bűntény kivizsgálásában.
Miért?

A temetés SZABÓ Attila felvételei

Csütörtökön délután hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára a horgosi katolikus temetőben a kegyetlenül lemészárolt Szalma családot. Palatinus István horgosi plébános a könnyeivel küszködve búcsúztatta tagjait, hiszen ő eskette a házaspárt, keresztelte a gyerekeket. Kiss Nándor szabadkai református segédlelkész pedig ezt kérdezte: - Miért? Miért kellett meghalniuk szeretett testvéreinknek, miért így? Az ember mindenre magyarázatot keres, erre azonban nincs válasz.
A horgosi általános iskola diákjai nevében Goran Nikièiæ igazgató vett végső búcsút a családtól, a gyerekektől, a kis Bettina osztálytársai pedig a fehér koporsók előtt Weöres Sándor versével búcsúztak pajtásaiktól.