Budapesten van egy kis butik, melynek tulajdonosai az országot járva olyan darabokkal töltik fel a készletüket, amelyeket akkor viseltem, amikor óvodás voltam, anyukám pedig akkor, amikor a szombati nagytakarítások alkalmával „csak magára kapott valamit”. Több olyan üzlet is van, amelyben olyan ruhákat árulnak, amelyek a mama szekrényének igazán különleges, titkos darabjaira emlékeztetnek, vagy azokra az öltözékekre, amelyeket a nyolcvanas évek Amerikájában játszódó vígjátékokban látunk. Végül pedig ott vannak azok a világhírű, minden plázában fellelhető üzletekben kínált darabok, amelyek ugyanolyanok, mint az említettek, csak éppen frissen gyártott illatuk van, és azt sugallják, hogy most valóban a régi az új menő, abban van a biznisz, tehát azt kell újragyártani, sokszorosítani.

Az elmúlt években a régi újragondolása, a használt újraviselése olyan népszerűvé vált, hogy manapság mindenre ráragasztjuk a vintage jelzőt, amiben egy kicsit is felismerhetjük ezt a jelleget. Mert már maga a kifejezés is „menővé” tesz. De mit is jelent valójában a vintage? Mi tartozik bele? Hogyan viseljük, és úgy egyáltalán: hol juthatunk hozzá ezekhez a darabokhoz?

Mi az a vintage?

A vintage jelzőt a divatban olyan öltözékekre használjuk, amelyek nem sorolhatóak a modern, kortárs kategóriába. Eredetileg a bor évjáratának meghatározásakor használták a kifejezést. Azokat a ruhákat, amelyek 1920 előtt készültek, antiknak tekintjük, így az ezután, nagyjából az 1920 és 1980 közötti periódusban készült darabok tartoznak a vintage gyűjtőfogalma alá. A vintage ruhák, kiegészítők többségét már használták korábban, de persze olyan darabok is akadhatnak köztük, amelyek érintetlenek, sőt esetleg még a címke is rajtuk van. Érdekesség, hogy ha előkerül egy-egy ilyen gyűjtemény, akkor a címkézett darabokat értékesebbnek is tekintik. Ezek a tárgyak származhatnak egyéni ruhatárakból, soha el nem adott, raktáron felhalmozódott készletekből. Lehetnek tömeggyártás termékei, de egyedi, limitált számú darabok is. A vintage öltözék erősen emlékeztet arra a stílusra, amely egy-egy korszakban népszerűnek számított. Ez megvalósulhat a szabás és/vagy anyag tekintetében is. A lényeg, hogy a kortárs irányhoz képest legalább húsz és legfeljebb hetvenöt évvel kell hogy régebbi legyen/lehet régebbi.

Vintage vs. retró

Sokszor tévesen a retró kifejezés is használatos, ha régebbi ruhadarabokról beszélünk. Viszont ennek a jelzőnek is létezik egy pontosabb meghatározása. A retró ugyanis a retrospektív szóból eredeztethető, mely visszatekintést jelent, tehát ennek megfelelően olyan ruhákra vonatkozik, amelyek csupán imitálják egy letűnt kor stílusát. Ez pedig nagy különbség. Az ilyen ruhák megjelenése valamivel letisztultabb, és hiába követik a régi stílust, szabást vagy dizájnt, új anyagokkal készülnek. A retró tehát általában újragondolt, újragyártott vagy másolt. Amíg a vintage ruhák esetében fontos, hogy az anyaguk, összetételük, alapkonstrukciójuk eredeti legyen, addig a retrónál a megjelenés a lényeg, vagyis hogy „olyan legyen, mintha”. Az eredetiség tényezőjétől függetlenül viszont sok esetben ránézésre nehéz megkülönböztetni, hogy valóban vintage darabbal van-e dolgunk, vagy sem. Egyszersmind a retró kifejezést egy kicsit lazább értelmezésben a hetvenes-nyolcvanas évek stílusára is használjuk, sőt, bármely visszatérő stílusra, irányzatra is ráhúzhatjuk.

Vintage vs. second hand

A használtruha-üzletek elterjedésével azt is meg kell említeni, hogy érdemes körültekintéssel bánni a vintage kifejezéssel. Pusztán azért, mert valami régi és használt, még nem lesz vintage. A használtruha-boltokban a ruhadarabok általában nem régebbiek tíz évnél, és stílus szerinti szelekció nélkül kerülnek be.

Hogyan viseljük?

A nagymama gardróbjában kutatni valódi kincsvadászat, illetve jelmezbáli előkészület is lehet. A leggyakoribb módja a vintage darabok viseletének a kortárs divat trendjeit követő ruhákkal való kombinálás. Akik tetőtől talpig vintage-t választanak, azok általában egy konkrét kor stílusát követik.

Hol érdemes elkezdeni a kincskeresést?

Leginkább három módja van annak, hogy az irányzat kellékeit beszerezhessük, és magunkra ölthessük.

A legegyszerűbb és legizgalmasabb lépés a közvetlen környezetünk feltérképezése. A nagymama szekrénye, az apa fiatalkori emlékeit őrző doboz és a padlás. A második lehetőség a boltok végigjárása. Nagyobb városokban — például Budapesten — gombamód szaporodnak a kisebb-nagyobb, vintage portékát kínáló üzletek, butikok. Ha egy ilyen shoppingtúrára szánjuk magunkat, akkor érdemes egy egész napot rááldozni, és előre tájékozódni. A legismertebb, illetve a Google-on elsőként megjelenő találatokon kívül ugyanis számos kisebb hely is létezik, ahol gyakran aprópénzért lehet szert tenni egyedi és valóban minőségi, időtálló darabokra. A vintage-re szakosodott helyeken kívül pedig sok olyan használtruha-üzlet is van, amelyben szintén rábukkanhatunk ilyen jellegű kincsekre, bár ehhez általában sok idő és türelem kell, na meg persze jó szem. Harmadik opcióként érdemes még megemlíteni a webshopokat, az online boltokat és az egyéni árusokat, akik az interneten igyekeznek új gazdát találni régiségeiknek.

Képek: Pinterest.com