A rendezvény fontosságát az egyik fő szervező, Makán József, a Szentmihályi MSK Labdarúgóklub elnöke foglalta össze:

— Meg akarjuk mutatni a gyerekeknek és a fiatalabbaknak, hogy az idősebbek dolgoznak értük, azon fáradoznak, hogy itt maradjanak, és minél jobb feltételeket nyújtsunk nekik. Van lehetőség a munkára, de a szórakozásra is éppúgy, mint egy városban. A mi kis falunkban már elég kevesen vagyunk, sokan elmentek, de be szeretnénk bizonyítani, hogy érdemes itt maradni, és van jövője a fiatalságnak. Ez vezérelt bennünket, meg az, nehogy feledésbe merüljön, hogyan is bonyolították le a hagyományos disznótorokat. Nagy megelégedésünkre szép számban megjelentek a gyerekek, és érdeklődve nézelődtek, sőt, segítettek is a munkálatokban kora reggeltől. Tudjuk, hogy régen minden disznótorkor előkerültek a jófajta házi pálinkák, ezért ehhez a rendezvényhez társítottuk a pálinkaversenyt és -kóstolót.

A mostani szentmihályi focicsapatban elég kevés a „hazai” játékos, viszont a klubban az utánpótlás érdekében összeverbuválták a kisgyerekeket, betagosodtak, és a Kiskakasok nevet kapták. Őértük már érdemes tevékenykedni. Másfél éve aktívak, kitartóan járnak az edzésekre, és a Mini Maxi Ligában már versenyeznek is. Ha maradnak, akkor nem okoz gondot az utánpótlás.

Bálint János az eseményen a konyhában serénykedett. Az elhangzottakhoz hozzáfűzte, a labdarúgóklub támogatása körvonalazódott előttük.

— Minden második héten szoktunk főzni, amikor a csapat itthon játszik. Babot, paprikást, néha malacpecsenyét, birkapaprikást készítünk a játékosoknak. Egy ilyen főzőcskézés közben született meg az ötlet, hogy szervezzünk egy disznótoros paprikásfőző versenyt, de úgy, hogy a disznót mi magunk vágjuk, pörköljük szalmával, mint egykoron tették. Az elképzelést meg is valósítottuk, egyformán szétosztottuk a húst, és nagy örömünkre 38 csapat jegyeztette be magát a versenyre. Egy szép társalgássá alakult a mai nap, jó az idő, sok-sok védnökünk volt, és amit kaptunk ajándékba, kiosztottuk a versenyzők között, a bevételből eredő pénzt pedig természetesen a labdarúgóklubnak adományozzuk.

Tóth Ernő, Szentmihály első embere nem leplezte örömét, hogy első alkalommal nagyon rövid idő alatt sikerült megszervezniük a disznótoros fesztivált. Valódi összefogásról lehet beszélni, hiszen a falu apraja-nagyja egyként lépett fel a jó ügyért.

— A valóságot nem lehet eltitkolni, a falu többsége, a fiatalok külföldre költöztek, mi pedig, akik itt maradtunk, megpróbáljuk a régi hagyományokat ápolni, továbbadni. Őszintén kijelenthetem, hogy a nagy érdeklődés felülmúlta az elvárásainkat, nem számítottunk ekkora tömegre, mindenképp nagyon meg vagyunk elégedve. Sikerült szép nyereményekről gondoskodni, és a versenyek legsikeresebbjei biztosan elégedettek a díjakkal. És az is szép gesztusnak mutatkozott, hogy a szórakozás mellett jótékonykodni is van lehetőségünk, hiszen kiválasztottunk egy kislányt, akinek a gyógyulásához is hozzájárulunk az adományainkkal — mesélte a helyi tanácselnök. Arra a kérdésre, hogy ennek a rendezvénynek lesz-e folytatása, elmondta, ha isten segedelmével lesz erő és egészség hozzá, úgy tervezik, hogy jövőre is megszervezik.

Kószó Dániel a pálinkák versenyét istápolta, a zsűri egyik tagjaként elmondta, hogy ebben a megmérettetésben is felülmúlták az elvárásokat, hiszen alig tíz napja kezdett körvonalazódni, hogy milyen fesztivált is szeretnének.
— Ez valójában az első ilyen versenyünk, és nagyon meg vagyunk elégedve. Összesen 115 minta érkezett 48 kiállítótól. Szerbia minden tájáról hoztak kisüstit, és bizony a mi falunkban is szinte minden házban van jó házi pálinka, így nem vallottunk szégyent. Hét kategóriába soroltuk a párlatokat, a már megszokott mezőnyök mellé hetedikként a különlegességeknek is helyet adtunk. Volt például diópálinka, és házi vinjakot is készítettek az ügyesebbek. Lehetőség adódott ezen a téren is a jótékonykodásra, hiszen kis pálinkáspoharakat árultunk szimbolikus áron, és annak a bevételét egy kislány gyógyulására fordítottuk, közben, aki akarta, végigkóstolhatta a versenybe szállt pálinkákat.

Persze a bográcsok körül ott szorgoskodtak a csapattagok, és mindenki azon fáradozott, hogy a legjobb disznótori paprikást főzze meg. Azt, hogy mitől különleges ez az étel, vagy hogy mi a titka, Kószó Sándor árulta el, aki a muzslyai hagyományápolók szakácsainak egyike. Szerinte az ilyen paprikás egy kissé zsírosabb, és részben a friss hús adja a különleges, disznótoros ízét, de az abálóból, a belsőségek közül is kerül néhány darab a paprikásba. A fűszerek közül csak a borsot, a sót, a törött paprikát lehet említeni, de egy pici erős paprikát is szoktak beletenni.

A szentmihályi disznótoros fesztiválon végig ott voltak a gyerekek is. Kora reggel a disznóvágás fortélyait lesték el, és segítettek is a bölléreknek, a délutáni órákban pedig a bográcsok körül nézelődtek, mert addigra már igencsak elfelejtették a reggeli ízét, a vért, a máját, a sült torkaalját.