Általában az 1995 és 2010 között születetteket sorolják ide. Ők azok, akik a közelmúltban léptek be vagy a közeljövőben fognak belépni a munkaerőpiacra. Velük szemben az elvárások részben különböznek az előző generációkétól, de sok alapkövetelmény változatlan maradt. Inkább arról beszélhetünk, hogy másak a hangsúlyok, más követelmények kerültek előtérbe. A megbízhatóság és pontosság, a felelősségvállalás a feladatokért és a szakmai tudás régi, klasszikus, talán örök érvényű elvárásnak számít. A csapatmunkára való képesség vagy hajlam már részben újraírandó követelmény, hiszen bizonyos feladatok hatékony elvégzése már nem okvetlen feltételezi, hogy az illető jó csapatjátékos legyen. A jó kommunikációs készség pedig továbbra is fontos elvárás. Megfigyelhető ugyanis, hogy a fiatalok esetében a személyes találkozáson és kontaktuson alapuló kommunikációs készség kevésbé kifejezett, és inkább az online térben képesek kommunikálni. Sok munkáltató szerint is éppen abban van a legnagyobb kihívás, hogy a digitális kommunikáció erős, de a személyes kommunikáció gyakran fejlesztendő.

Szalai Attila rajza

A Z generáció esetében a számítógépes alapismeretek, a gyors információkeresés és a digitális alkalmazkodóképesség már alapelvárás. Sőt! Ma már nem elég „érteni a technológiához”, hanem azt hatékonyan kell használni a munkában is. A munka világa gyorsan változik, ezért a folyamatos tanulás elvárás, az egy időben többféle feladat kezelésének képessége pedig előny lehet. A Z generáció képviselői általában nyitottak a változásra. Egy érdekes kettősség is megfigyelhető azonban. Ma már elvárás az önálló munkavégzés, de megmaradt egy erős igény a gyakori visszajelzésre is. A problémamegoldó képesség, a kritikus gondolkodás, az érzelmi intelligencia és a stressz kezelésének képessége is előny lehet. Sok menedzser és cégvezető szerint ezek a képességek ma már a szakmai tudással azonos szintű követelmények.

Ha a másik oldalról nézzük a dolgok állását, a Z generáció képviselőinek is vannak új elvárásaik. Nemcsak nekik kell megfelelniük, hanem ők is elvárnak például olyan dolgokat, hogy a munka és a magánélet valamiféle egyensúlya megmaradjon. A gyors előrelépési lehetőség is követelmény, valamint a rugalmas munkavégzés igénye is megmutatkozik, vagyis hogy bizonyos feladatokat akár otthonról, online is elvégezhessenek, vagy hogy a munkaidő se legyen mindig szigorúan behatárolva. Ha ezek hiányoznak, megfigyelhetően gyorsabban váltanak munkahelyet, mint az idősebb generációk. A Z generációnak lényegében nem kevesebb, hanem más jellegű megfelelési elvárásai vannak.

Ha szűkebb pátriánkat nézzük, Szerbiában a munkaadók elvárásai a fiatalokkal szemben elég jól körvonalazhatók, és részben ugyanazok, mint bárhol Európában. De néhány helyi sajátosság is van. A szóban forgó kategóriához tartozó fiatalok körében a munkanélküliség 20 százalék feletti. A legtöbb munkaadó elvárja, hogy a fiatalnak legyen meg egy alapszaktudása vagy megfelelő végzettsége, legyen tanulékony és gyorsan betanítható, tudja használni a digitális eszközöket. Ma már sok esetben az is követelmény, hogy az illető beszéljen legalább egy idegen nyelvet. Nálunk az utóbbi években gyakori, hogy a fiatalok képzettsége nem illeszkedik a munkaerőpiac igényeihez. A cégek negyede panaszkodik a megfelelő készségek hiányára. Érdekes megfigyelni, hogy miközben a munkaadók gyakran elvárják, hogy az alkalmazott tapasztalattal érkezzen, addig a fiataloknak nemigen van lehetőségük ezt megszerezni. Erre a diákmunka, a különféle gyakornoki programok lehetnének alkalmasak.

Azt is érdemes megemlíteni, hogy a fiatalok viszonylag magas fizetést várnak el, 100–130 000 dinár felettit tartanak elfogadhatónak, miközben az idősebb, tapasztaltabb kollégáik sem kapnak ennyit. A munkáltatók viszont gyakran alacsonyabb kezdőbért kínálnak, ami minden bizonnyal összefüggésbe hozható a kivándorlási szándékkal.