Sokan vannak, akik úgy vélik, hogy az állandóan működő szervezett pártokat be kellene tiltani, mivel azokat a pártoligarchia uralja, a választókat manipulálják, a döntéshozatal egy szűk csoport kezében van, a pártba való belépéssel pedig az egyén elveszíti individualitását, és mindez veszélyezteti a demokráciát, valamint az egyén szabadsága is korlátozódik. Mindennek ellenére — a maguk tökéletlenségével együtt — a pártok a politikai élet főszereplői.
Kétségtelen, hogy egy párton belül érvényesül az oligarchia kialakulásának vastörvénye, hiszen alá-fölérendeltségi viszonyok uralkodnak, felépítése hierarchikus, ennek ellenére ezek a szervezetek önkéntes alapon szerveződnek, vagyis a modern, demokratikus pártokba bárki beléphet, aki elfogadja azt az értékrendet, ha tetszik: ideológiát, pártprogramot, amelyet a szervezet vall.
Jellemző, hogy a „külvilággal” való kommunikáció során a tagságnak — de legalábbis a vezetőknek — a párt által megszabott irányelveket kell képviselnie, voltaképpen: mindenkinek ugyanazt a követ kell fújni. Ha a párton belül valaki nem így tesz, akkor annak következményei vannak.
Varga László, a VMSZ nemrég leváltott alelnöke szerzői írásában több olyan gondra is rámutat, amely számára már elfogadhatatlan, nem tud vele azonosulni. Szerinte sokan hónapokra, évekre visszamenőleg tudták, hogy milyen destruktív folyamatok játszódnak le a színfalak mögött, de hosszú ideig szinte mindenki vonakodott nyilvánosan megszólalni. Varga tizenhat pontba szedve írja le meglátásait. Súlyos vádak is elhangzanak a pártja számlájára. Több kérdés megválaszolása, megoldása elsősorban a VMSZ, a vezetőség hatáskörébe tartozik. Az írásban azonban olyan meglátások is olvashatóak, amelyek mintha azt sugallnák, hogy a vajdasági magyarság legtámogatottabb pártja nem a demokratikus játékszabályok betartásával működik. Varga szerint több VMSZ-es döntéssel kapcsolatos állásfoglalást nem előzött meg testületi döntéshozatal. Vagyis egyetlen ember vagy egy szűk csoport szabja meg azt az irányvonalat, amelyen a párt haladni szeretne.
Többféle párt létezik, de azokra, amelyek demokratikusnak vallják magukat, jellemző, hogy egy-egy fontos kérdés kapcsán a többség elvét érvényesítik a párton belül, döntési alternatíváról gondoskodnak, illetve a döntési folyamatok nyilvánosságáról és az utólagos korrekció intézményes lehetőségéről is.
A társadalom alapértéke a demokratikus hatalomgyakorlás, annak ellenpárja pedig a személyi vagy szervezeti önkény, azaz a diktatúra. Vajon tényleg itt tartunk?
