Farkas Zsuzsának, az újvidéki születésű, ízig-vérig vajdasági magyar, választott szakmáját/hivatását tekintve újságírónak, lektornak és szerkesztőnek, végül, de nem utolsósorban Magyar Életfa díjas publicistának a Délvidéki fényes percek című kötete 2024-ben látott napvilágot az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában.

„Nem azért tettem — mondta egy beszélgetésünk alkalmával —, mert én nagy magyar vagyok. Nem vagyok én se kicsi, se nagy. Se rossz, se jó. Csak magyar. És következetes. Magamhoz is, a nemzetemhez is” (Farkas Zsuzsa: Ragyogó kristály távozott — Kristály Klára emlékezetére /részlet/; Hét Nap, 2011).

Az est keretében egyebként nemcsak szemelvények hangzottak el a kötetből, azok egy-egy szereplőjét méltatva, de néhány közülük, név szerint Dormán László, Dezső János, Balázs Arth Valéria és Csorba Zoltán személyesen is köszöntötték az utolsó férőhelyig megtelt Bibó terem publikumát.

A műsor zenei aláfestéséről Kiss Gy. László Liszt-díjas tárogatóművész, a Magyar Állami Operaház klarinétművésze, valamint a zentai Baráth László tárogatóművész, művész tanár gondoskodtak. Előbb külön-külön, végezetül pedig, Lavotta János Szerenád című szerzeményét tolmácsolva, duót muzsikálva.

A moderátori szerepkört pedig dr. Pomozi Péter tanár úr, az Anyanyelvápolók Szövetségének alelnöke, az MKI Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpont igazgatója, az NKE NITK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék tanszékvezetője tölté be.

„Aki elolvassa ezt a könyvet, annak esélye van rá, hogy lássa és érezze, kik vagyunk és hol vagyunk” — helyezte útravalóul szívünkre és lelkiismeretünkre ajánlását a recenzens, dr. Várady Tibor professzor úr. Tette ezt annak idején írásban, az arcokat, időket és történeteket egyaránt megszólaltató, a riporteri kérdésekre kapott válaszokat pedig hitelesen lejegyző könyvnek a belső borítóján, de élőszóban is. Lévén ő maga is beszélgetőtárs volt azon az eredetileg múltvallató, de értelemszerűen a jelen tényszerűségeit, illetve a jövőt is érdeklődve fürkésző irodalmi találkozón.