Távozásakor, mintegy búcsúzóul, tevékenykedési állomáshelyeinek igyekezett publikus és maradandó emléket állítani. A jegyzethez mellékelt fotókat Tájgler Kamilla készítette. A hű társ, aki párjának terepi szolgálatát kiegészítendő, magánszorgalomból jómaga is csatlakozott annak idején ehhez a misszióhoz.

Alakulóban — a Rákóczi Szövetség ürményházi helyi szervezete

— Ürményháza egy barátságos, kis falu, ahol a lakosság több mint fele magyar anyanyelvű. A többségi nemzethez tartozók mellett élnek itt románok, szlovákok és horvátok is. A helyiek elsőre zárkózottnak tűnnek, hiszen a fiatalok az általános iskolát befejezve Versecre, Nagybecskerekre, Szabadkára vagy Belgrádba mennek továbbtanulni, s így csak hétvégenként járnak haza egy-egy napra. A középkorúak egy része sajnos külföldön dolgozik a jobb jövő reményében, ők általában három—öt havonta járnak haza (akkor is csak néhány napra, maximum egy hétre), így teljesen kiesnek a falu életéből, míg egyszer csak végleg kitelepednek — de természetesen vannak kivételek. A másik részük a mindennapi megélhetésért folytatott küzdelmet választotta, és itthon boldogul. Ottlétem alatt személyesen is megtapasztaltam, hogyan nyílnak meg az emberek egymás felé egy-egy közösségi rendezvényen. Soha nem látott nyitottsággal, aktivitással és szeretettel szembesültem, ami még inkább megerősített abban a hitben, hogy jó célt szolgálok a helyi lakosság körében. A legtöbb család mezőgazdasággal foglalkozik, és az idősek is megpróbálnak besegíteni. A közös nyelv, melyen megértik egymást, általában a magyar vagy a szerb. Minden felnőtt magyar ember beszéli a szerbet is. A közösségben aktívan működik az Ürményházi Ifjúsági Klub (ÜIK), a Közművelődés — Ürményháza szervezet és az Ürményházi Barátok Társasága — 1817. Az ÜIK vezetője Móricz Elvira, aki a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületével (VMPE) minden évben megszervezi a magyar kultúra napját, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc hőseinek emléknapját, az evangelizációs szavalóversenyt, a megemlékezést a madarak és a fák napjáról, a mesemondó versenyt, megemlékezést az aradi vértanúkról és a Mit tudsz Torontál vármegyéről? honismereti történelemvetélkedőt. A Közművelődés — Ürményháza vezetője Pintér Anna-Mária mentorom, aki kulturális és községi, infrastrukturális fejlesztésekkel segíti a helyi lakosságot. Számos programot koordinál, melyek többségébe a falu lakosságát is bevonja. Az Ürményházi Barátok Társasága — 1817 vezetője Halász Tibor, aki szintén a falu infrastrukturális fejlesztésén tevékenykedik. A helyi lakosok ft. Erős Mihály plébános vezetésével az ürményházi Szent Anna római katolikus plébánián és templomban, az általános iskolában meg a közösségi teremben gyűlnek össze a magyar nemzeti identitásőrző foglalkozásokon. A faluban megtalálható a helyi magyar kultúregyesület székháza is (itt moziteremnek hívják), mely jelenleg sajnos használhatatlan állapotban van, hiszen a tetőszerkezet teljesen elavult, így az ünnepségek nagy részét a helyi községháza dísztermében rendezik meg. Itt nyúltak éjjeli órákba a felejthetetlen kvízestek, itt roptuk együtt a farsangi táncot a helyi lakossággal három év kihagyás után, itt készültünk a gyerekekkel és mindenki tanító bácsijával, Cseh Jánossal a karácsonyi ünnepségekre és a maszkabálra, itt kezdtem el újra néptáncot tanulni (a gyerekekkel együtt), itt sajátította el a felnőtt korosztály a számítógépes ismereteket, itt nevettünk és sírtunk egy-egy filmesten és mesedélutánon, itt foglalkoztunk az óvodásokkal, itt alapítottuk meg a Rákóczi Szövetség helyi szervezetét, itt ültünk össze, ha fontos megbeszélést tartottunk a szülőkkel, és nem utolsósorban itt zártam szívembe Ürményházát örökre. Ebben a faluban fogadott „gyermekének” Barsi Györgyi, a nála töltött időre mindig boldogan emlékszem vissza. Versec az egyik legszebb városa a vajdasági, dél-bánáti körzetnek. Itt rengeteg nemzetiség megtalálható a szerbek, németek és magyarok mellett. A magyar közösség mostanra sajnos a lakosság 5%-át sem teszi ki, ez főként azzal magyarázható, hogy 1992 óta nincs magyar nyelvű oktatás a városban. Az itt élőkre nem jellemző az emigrálás. Versecen aktívan működik a Petőfi Sándor MKE, mely a központtól nem messze található. A kultúregyesület — jelenlegi elnöke Lantos Lajos, titkára pedig Krizbai Hajnalka — legfőbb feladata a helyi magyar közösség felkarolása. Ezen az értendő, hogy ez az egyetlen hely a templomon kívül, ahol a magyarok hetente két alkalommal, kedd és péntek este találkozhatnak. Az összejövetelek alatt a férfiak betlehemes foglalkozáson és szabadidős tevékenységeken vesznek részt, a fiatalok táncolnak és énekelnek, míg a szépkorúak népi énekekkel és kézműves-foglalkozásokkal gazdagítják, ápolják a verseci hagyományokat. A kultúregyesületnek több épületrésze is van, ennek köszönhetően egyszerre több helyen folyik a közösségépítő tevékenység. Az egyesületnek jelenleg csaknem 60 aktív tagja van, közülük hetente 30-40 fordul meg ebben a magyar házban. A verseci Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület évente több rendezvényt is megvalósít: március 15-ei emlékműsor, anyák napi műsor, Herczeg Ferenc-emléknapok, októberi megemlékezések, idősek világnapja, karácsonyi műsor. Továbbá az egyesület székháza nyújt otthont az anyanyelvápolásnak, a hétvégi magyar óvodának, a kvízesteknek és egyéb közösségi összejöveteleknek is. A helyi magyar lakosságnak a Szent Gellért püspök és vértanú római katolikus templomban lehetősége van minden vasárnap misén részt venni, melynek celebrálója ft. Palatinus Alen plébános. Itt volt lehetőségem először gyermekekkel foglalkozni, itt tapasztaltam meg, hogy milyen hatalmas ereje van a gyermekkacajnak, itt nyert újra értelmet számomra a magyar nyelv tanítása, itt „tekertem” életemben először csigatésztát, itt fogadott be a verseci közösség és én így fogadtam szívembe a kultúregyesület minden tagját — összegezte tapasztalatait Bence Norbert.

A verseci kvízestek hangulata

És hogy hova, merre tovább a szolgálati időszak után?

— Nem tudom, mit hoznak a következő hónapok, de abban biztos vagyok, hogy lesz még utam a vajdasági, dél-bánáti szórványközösségek körében, Ürményházán és Versecen. Egyelőre több időt szeretnék fordítani a szeretteimre, a doktorimra, illetve önmagam fejlesztésére. A jelenlegi helyzet lehetőséget adott nekünk, hogy rendet tegyünk az életünkben. Időt kaptunk, hogy alapos tervet készítsünk a jövőre, hogy végre értékelni tudjuk a személyes (nem virtuális) beszélgetéseket, és hogy a már eddig halogatott munkát nyugodt szívvel elvégezhessük. Mi az, amit magammal hoztam Vajdaságból? Életre szóló barátokat és kapcsolatokat, türelmet, élettapasztalatot, számtalan emléket és élményt.