home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Dallamok egy újságíró verklijéből
Bíró Tímea
2018.07.21.
LXXIII. évf. 29. szám
Dallamok egy újságíró verklijéből

Sinkovits Péter Verkli című tárcakötetét olvasva jóleső nyugalom telepedett rám.

Valami megmagyarázhatatlan béke, melybe örömmel feküdtem bele. A Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában megjelent kötet öt ciklusában más és más tájakon, élethelyzetekben, emberi életekben találja magát az olvasó.

Vivaldi szól, miközben próbálom összefoglalni az olvasmányélményeimet. A szövegek egy részében az olasz tájjal találkozhatunk, valamint Budapesttel és Vajdasággal is, tehát Sinkovits lelkesen utaztatja a kirándulni vágyót, és letisztultan, egyszerű elbeszélői módban teszi ezt, mintegy háttérbe szorítva önmagát, a középpontba pedig például Kardos G. Györgyöt, Nerudát, a krimiket, egy kutyagyilkosságot, Krúdy Gyulát, Lénárd Sándort és a selejtezést állítja. A szerző így nyilatkozott a tárca mint műfaj kapcsán:

Az alkotói folyamat mindenkinél más és más. Esetemben a vers- vagy a regényírás mégis részben alkalmazkodás egy-egy műfaj szabályaihoz, tehát bizonyos fokig »kitalált«, »konstruált«; a versnél a hangulatot leghívebben tükröző szavakat kell keresgélni, a regény esetében meg személyeket »fabrikálni«, történetet »kiagyalni«, stb.

A tárcaírásnál ezeket a kötelékeket nem érzem, az írás spontán, ösztönösen történik — magától jön, magától adódóan. Egyszerűen magamat adva vagyok én.

Mindez azonban egyáltalán nem valami énmutogatási szándékkal történik, nem vagyok kirakatban, vagy nem akarok ott lenni. Ezekben a történetekben »csak« éppen otthon vagyok. Áttételek nélkül.”

De még mennyire hogy otthon van ezekben a szövegekben, és olyan mellbevágó gondolatokkal taglózza le az olvasót, mint például Grendel Lajos, aki számára a középosztályt azok a művelt, több nyelven beszélő emberek alkotják, akik mindentől függetlenül a szellemi értékek befogadói, hordozói, esetleg teremtői is. Mint mondja, ha el szeretnénk pusztítani egy nemzetet, akkor a középosztálytól kell megfosztani azt.

A kötet legerősebb tárcája számomra a Betongyökér című, melyben az otthonunk iránti elvághatatlan kötelék körvonalazódik ki, mely még a betont is képes feltörni. Bárhová megyünk is, képtelenek vagyunk teljes mértékben elszakadni attól, ahonnan jöttünk, illetve attól, akit a múlt, a gyerekkor belőlünk formált. Nem tudja ezt felülírni Sinkovits Péter sem, aki kőfaragócsaládból származik, ezért kedvelt témája a kő és a köré gyűlt történetek (Márványangyalok, Vadhús gyömbérrel). A rendkívül gazdag újságírói tapasztalatot maga mögött tudó író a tudósítói élményeiből is a papírra vet jó néhányat.

A könyv borítóján Pesti Emma verklit húzó és a hangszerrel összeolvadó embere mintha azt az elszántságot tükrözné, amely Sinkovits Pétert jellemzi. Sinkovits Pétert, aki már-már összeforrt a hivatásával, az írással. Vivaldi zenéjére a halak békésen úszkálnak a vízben, ahogyan a könyv írójában is a tárcák, az életképek papírra vetései.

Sinkovits Péter egyenletes tempóban tekeri a verklit, melyből színes dallamok szállnak. Fel.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..