A tévéhíradó napról napra néhány szóba sűríthető:,,Kitört, lezuhant, elrabolták, megdrágult, megérkezett, távozott, összeült, leváltották, kitüntették, eltemették, menesztették...'A minapiban végre láthattunk egy érdekes képsort a haszontalan tárgyak kiállításáról.Buja fantáziámat közülük is legink...
,,Kitört, lezuhant, elrabolták, megdrágult, megérkezett, távozott, összeült, leváltották, kitüntették, eltemették, menesztették...'
A minapiban végre láthattunk egy érdekes képsort a haszontalan tárgyak kiállításáról.
Buja fantáziámat közülük is leginkább az a bili ragadta meg, amelynek belül van a füle.
Azt ugyan nem merném állítani, hogy túl praktikus, hisz körülményes megfogni - pláne, ha tele van!
Ilyen álcázott külsővel állhatna akár a nappaliszekrényben is.
Mert miről ismerszik meg egy ilyen edényke?
Úgy van. A füléről!
S amennyiben nem látszik, meghúzódhat váz gyanánt a többi porcelán holmi között.
Egyébként e pajzán tárgyról nem illik beszélni, írni, énekelni, de a kedves hallgató elámulna, ha közelebbről megismerné az emberiség globális bilikultúráját.
Készült már aranyból, bevonták áttört csipkével, leopárdbőrrel, kirakták zafírral, jáspisis... pardon jáspissal, rubinnal. Festettek rá táj- és csataképet, ellátták Viktória császárné arcmásával.
Végül még csak ennyit: ha egy kiváló művészt nagyon árnyaltan akarunk jellemezni, azt mondjuk: belső hallása van.
Na kérem, ez most már van biliben is!