Kovács Nemes Andor neve nem ismeretlen az olvasók előtt. A szabadkai Népszínház színművésze, a Pannon Reggeli című rádióműsor korábbi műsorvezetője, aki március óta Magyarországon zenei karrierbe is kezdett, tehát, mondhatni, eseménydús éve volt. Annál is inkább, mert a Népszínház Magyar Társulatának tagjaként közvetlenül érintve volt a vajdasági magyar közélet hullámzásában is, mely Andrási Attilának a társulat élén való regnálásával indult el. Andorral zenéről, színházról, közéletről beszélgettünk, valamint arról is szó esett, milyen nyomásgyakorlás érte őt azért, amiért vállalta a véleményét.

* Izgalmasan indult számodra a tavasz, márciusban zenei karrierbe kezdtél. Hogyan talált meg téged a Firkin együttes?

— Ez még tavaly, december elején kezdődött, amikor Dudás Bea, a Szabadkai Zeneiskola tanára szólt nekem, hogy a budapesti Firkin együttes énekest keres. Én vettem a bátorságot, elmentem a válogatóra, sikerrel szerepeltem, és így kerültem be a zenekarba, mely egy ír népzenét punkosan feldolgozó együttes. Magát a stílust is úgy nevezik, hogy irish pub punk. Hatalmas rajongótábora van Nyugaton, itthon még nem annyira népszerű. Amikor belevágtam a zenélésbe, a színházban még más szelek fújtak. Azóta ez változott, a dolgok egy kicsit jobbra fordultak, sőt, nem is kicsit, viszont a fejsze akkor már benne volt a fában, és nem volt visszaút. Egyelőre egyidejűleg foglalkozom a színházzal és az énekléssel. Jelenleg ott tartok, hogy ha majd egyszer választani kell a kettő közül, inkább a könnyűzenét választom.

* Sokat koncerteztek Európában. Milyen érdekes helyeken jártatok?

— Játszottunk 1509 méter magasan Romániában. Erdély alatt, a Déli-Kárpátoknak az egyik legmagasabb csúcsa 2100 méteres, de mivel ott nem lehetett felállítani színpadot, egy 1500 méter magasan található kis tisztáson tartottuk meg a koncertet. Nagyon érdekes volt, nem értettem, miért fáradtam ki a harmadik dal után, aztán rájöttem, azért, mert ott nincs annyi oxigén, mint idelent. Nagyon jól fogadtak bennünket, annak ellenére, hogy magyarként román területen léptünk fel. Érdekes volt még a németországi Balver Höhle fesztivál. Ott egy barlangban zenéltünk. Ebben az volt az érdekes, hogy akusztikus hangszereken játszó, tradicionális ír zenekarok léptek fel, mi voltunk az egyetlen kemény punkot játszó együttes. Ez egy kicsit meg is ijesztette a közönséget, főleg, mert a barlangban minden visszhangzott, de végül is jól sikerült a buli. Azután Stuttgart mellett volt egy napraforgó-fesztivál. A délutáni hangbeállásnál nem értettük, miért ekkora a színpad, amikor körülöttünk csak napraforgó van, semmi más. De amikor este visszaértünk a helyszínre, láttuk, hogy 8-10 000 ember jött össze. Na, ott egy kicsit féltem, de jó érzés volt ekkora közönségnek énekelni, muzsikálni. Voltunk Ukrajnában is, Lvivben. Akkor javában dúlt a háború, úgyhogy a lengyel—ukrán határon hat órát vártunk, mire kiderült, hogy kik vagyunk, mit akarunk, és nem gépfegyverek vannak a gitárdobozokban. Amikor nagy nehezen átértünk, borzasztó látvány fogadott bennünket, pusztaság, nyomor. Szerintem ott a csernobili katasztrófa óta nem változott semmi. Aztán amikor beértünk a városba, volt mit látnunk! Lviv olyan, mint a legszebb nyugati városok. Ezen a részen nem volt háború.

* Szilveszterkor Londonban léptek fel. Ezenkívül milyen nagyobb terveitek vannak még a közeljövőben?

— December 26-án lesz egy nagyszabású akusztikus koncertünk a budapesti Belvárosi Színházban. Ez a Firkin új stílusa, megpróbálunk punkzenét akusztikusan előadni. A fellépésen lesznek vendégeink a Csík zenekarból, ír néptáncosok és egy elismert, ír dalokat éneklő kórus. Aztán a szilvesztert — ha a jóisten is úgy akarja — Londonban, a The Dublin Castle-ben ünnepeljük. Ezt még három-négy bulival szeretnénk ott összekötni. A The Dublin Castle-ről azt kell tudni, hogy az egyik legnépszerűbb londoni pub, ahol annak idején Amy Winehouse is bontogatta szárnyait, valamint a Madness is onnan indult. Ezenkívül egy brooklyni hölgy éppen az első filmjét készíti, és azzal keresett fel bennünket, hogy a The Parting Glass című ír népdal általunk készített feldolgozása szerinte a legjobb, és ezt szeretné a filmben felhasználni.

* A következő mérföldkő ezek szerint az Egyesült Államok lesz?

— A zenekar nagy álma, hogy valamikor a jövőben a kick Murphys együttessel — mely ennek a műfajnak az egyik legjelesebb képviselője — sikerüljön megszervezni egy amerikai turnét. Emellett pedig van egy hátsó szándékunk is ezzel a londoni koncerttel, az egyik legmenőbb zenei lap újságírója ugyanis szeretne velünk interjút készíteni, aki a Flogging Molly nevű zenekarral ápol jó kapcsolatot, ez az együttes pedig ennek a műfajnak a másik jeles képviselője. A Karib-térségben egy hajókörút-jellegű ír zenei fesztivált szervez, erre szeretnénk kijutni. Ami a magyarországi terveket illeti, most írtunk egy új dalt, mellyel A Dal nevű megmérettetésen indulunk, ez az eurovíziós dalverseny magyar válogatója. Meglátjuk, milyen sikerrel szerepelünk.

Fotó: Petar Jurić

* Mikor debütál a Firkin a vajdasági közönség előtt?

— Vannak tervek, szó volt róla, hogy esetleg szilveszterkor fellépünk Szabadka főterén, de ez most, ugyebár, London miatt nem aktuális. Viszont az is felmerült, hogy az óbecsei KMV gálaműsorán zenélünk majd. Valamikor biztosan jövünk.

* A színházi/zenei karrier kettőséből mi az, ami miatt a második felé hajlasz?

— A színházban soha nem fogok tízezer ember előtt ugrálni és üvöltözni, ez az egyik érv, mely a zene mellett szól. A másik pedig, melyet ugyancsak fontosnak tartok, egy történet: Egyesek megkeresték a színházat és a zenekari producert is, hogy a politikai véleményem miatt engem mindkét helyen szankcionálni kellene. Szerintem ez nem helyénvaló, és ameddig ez így működik itthon, addig itt egy normálisan gondolkodó embernek nincs semmi keresnivalója. Az ilyen mentalitáson mielőbb változtatni kellene.

* Hogyan történt ez a „megkeresés”?

— Amikor a már nem létező Vajdasági Skaccok nevű blogon megtámadták a színházat, annak bizonyos produkcióit és néhány személyt, én kiálltam a színházam és a kollégáim mellett. Ezek után az igazgató berendelt, és közölte, olyan követelés érkezett, hogy engem büntessenek meg, mert csúnyákat mondok. Holott semmi rosszat nem mondtam, nem bántottam senkit, csak megvédtem a kollégáimat. Miután semmilyen vádat nem tudtak rám bizonyítani, ez az ügy elcsendesült. Miután megszűnt ez a blog, én hangot adtam az ebbéli elégedettségemnek a Facebookon. Ekkor érkezett meg a Firkin zenekar produceréhez az Újhelyi Ákos (a szabadkai Népszínház Igazgatóbizottságának tagja — a szerző megj.) által írt levél, mely szintén a szankcionálásomat követeli. Mivel ő megkereste az én főnökeimet, úgy gondoltam, én is megkeresem az övét. Ekkor írtam egy levelet Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökének, és közöltem, hogy szerintem az ember közéleti személyről azt mond, amit akar. Ha meg nem tűri a negatív kritikát, akkor dolgozzon úgy, hogy ne érje bírálat. Arra kértem, hogy beszéljen Újhelyi Ákossal, hogy ezt nem így kellene csinálni, mert ez a VMSZ arculatát is tükrözi, és szerintem a párt arculatának nem ilyennek kellene lennie. Arra kértem Pásztor Istvánt, hogy válaszoljon. Megadtam a címemet, de azóta sem érkezett válasz. Ez hónapokkal ezelőtt történt. Ezek szerint ez volna a VMSZ arculata? Miért fenyegetnek meg gondolkodni, dolgozni, cselekedni, építeni vágyó embereket?

* Milyen reakciót vártál volna a pártelnöktől?

— Bármilyet, csak legyen reakció. Hívjon fel, mondja azt, hogy szégyelljem magam, ezt nem kellett volna, vagy reagáljon bármit. Persze, megkövetem az elnök urat, ha esetleg a levél el sem jutott hozzá. Ebben az esetben elküldöm neki ismét az összes melléklettel együtt.

* A színházban változásokra került sor, azóta meg, mondhatni, zajlik a közélet. Szerinted az elmúlt hónapok során történt előrelépés?

— Ez nehéz kérdés. Néha felcsillan egy kis szikra. Optimistának kell lenni. Mind a Második Nyilvánosság, mind a Magyar Mozgalom minden erejével arra törekszik, hogy a helyzet jobb legyen. Ez jelenleg nagyon nehéz, mert nagyon önérzetes, sértődékeny emberekkel állunk szemben, akik ahelyett, hogy beszélgetnének, inkább hatalomféltő, diktatórikus módszerekkel próbálnak félelmet kelteni, s közben eljátszani az ártatlan, szenvedő fél szerepét. Kár. Pedig azt hiszem, együtt emeltük magasba az ökölbe szorított kezünket az ilyenek ellen 2000. október 5-én.