Gabona Ferenc, a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség elnöke volt a tábor parancsnoka, aki ezúttal is megerősítette, hogy ez a rendezvény számukra a cserkészév koronája.

— Mindazt, amit év közben tanulunk, legyen az elméleti próbaanyag vagy gyakorlati rész, itt a táborban élőben is ki tudjuk próbálni. Az idei eseményről elmondhatjuk, hogy időjárás szempontjából minden volt, tavasz, nyár, ősz is, vagyis eső is, és nap is volt, de ezt mind élveztük, mert eső esetén is el tudunk vonulni olyan helyre, ahol megtarthatjuk a foglalkozásokat. Összesen mintegy harmincan leszünk a táborban, mert az Észak-bácskai Cserkészkörzetből is várunk vendégeket. A táborozás keretmeséje Mátyás király, tehát visszamentünk ötszáz-hatszáz évet, és próbáltunk visszaemlékezni azokra az eseményekre, amelyek Mátyás király idejében történtek.

Így most az őrsök nemes családokká alakultak, az őrsvezetők bárókká, majd felelevenítették azokat a mondákat, meséket, amelyek Mátyás királyról szólnak, különösen az igazságosságról, és más történeteket is. Ezt így a gyerekek sokkal könnyebben megtanulják, és megmarad az emlékezetükben, mintha csak elmesélnénk nekik. Beleélik magukat azokba a helyzetekbe, történésekbe, amelyek a keretmeséhez tartoznak. Vannak jelöltjeink, akik most még nem tettek fogadalmat, ők próbaéven vannak, valakik már két éve, és készülnek arra, hogy kiscserkész-, illetve cserkészfogadalmat tegyenek. A cserkészélet sokat segít a gyerekkorban, illetve a felnőtté válás idején, a jellemformálás és a nevelés is hozzátartozik a cserkészetünkhöz. Mindezt játékosan próbáljuk végezni, mert akkor a gyerekek is sokkal könnyebben megtanulják a tudnivalókat. A mai napon éppen a cserkésztestvériség jelszavát választottuk. A cserkész minden cserkészt a testvérének tekint, ezzel kezdtük a napot, odafigyeltünk egymásra, hogy testvérként tudjunk itt a táborban élni, mert nem mindegy, hogy hetente egyszer találkozunk egy-egy összejövetelen, vagy négy-öt napot töltünk együtt. Az utóbbi esetben jobban oda kell figyelnünk egymásra, alkalmazkodni kell, és egy kis lemondással is jár ez az egész. Ugyanúgy egymásra odafigyelve, a tisztelettartást is szem előtt tartottuk, például a keretmeséhez alkalmazkodva, a tábor alatt mindenkit magázunk, és a megtisztelő megszólításokat is alkalmazzuk. Mindez hozzátartozik ahhoz, hogy a kicsi gyermekből felelősségteljes, kötelességtudó felnőttet neveljünk, és ez a cserkészpróbáknak is az anyaga — mesélte Gabona Ferenc.

Süveg Hilda, a Torontál Cserkészkörzet vezetője a napos tiszt szerepét is betöltötte. Véleménye szerint a tábori lét nem teljesen, de nagyjából nomád életnek is mondható.

— Itt latrinát használunk, és minden a szabadban van. Kint alszunk, este tábortűz mellett szórakozunk, napközben mindenkinek megvannak a saját kötelességei, ki a konyhán segít, valaki a tábortűzfelelős, mások az éjjeli őrséget is vállalják. Egyébként főleg játszásból áll az egész nap, mivel többnyire kiscserkészek vannak jelen, a cserkészek pedig segítik a mi munkánkat azzal, hogy istápolják őket — hallottuk Süveg Hildától.

A GH, azaz a gazdasági háttér működtette a tábor alatt a királyi konyhát, ahol a finom ételek készültek. Sándor Irma, az egyik besegítő és felnőtt cserkészjelölt hangsúlyozta, hogy az ételeknek a latin megnevezését használták, hogy minél érdekesebb legyen, sőt a gyerekek hadd találgassák, hogy mit is rejt egyik-másik kifejezés.

— Mindennap királyi lakoma van, latin néven írtuk ki a gyermekeknek, hogy ne tudják előre, mi lesz a reggeli, ebéd vagy vacsora, hanem tanakodjanak, gondolkodjanak, találgassák, vajon mit rejt a bucina crustulam, esetleg a puppa pul menti… (Magyarul: kürtőskalács és bableves.) Mint általában, a táborban most is nagyon jó a hangulat, mindenki jó kedélyű, jókedvű, segítőkész, a gyerekeknek szép foglalkozások vannak. Amíg ők teszik a dolgukat, addig mi elkészítjük a finom falatokat, melyeknek nagyon örülnek, maradék nemigen szokott lenni. Ha véletlenül marad is valamiből néhány falat, azt utólag még kikérik, megkérdezik, kaphatnának-e még egy kicsit. Mi heten vagyunk a királyi konyhán. Viszont azt is tudni kell, hogy a tábor előtt néhány nappal elő kellett készíteni a terepet, rengeteg gally, falevél maradt a zivatarok után, mindent fel kellett gereblyézni. Ha maradt egy-két gally, azt már a gyerekek is könnyen összeszedték. Tehát volt itt előtte is munka, és utána is lesz, például a pakolás, de szeretettel csináljuk, mert látjuk, hogy a gyerekeknek mekkora öröm az, hogy részt vehetnek a táborban, társaloghatnak, új barátokra lelhetnek. Ez egy szép élmény nekik is, de nekünk, felnőtteknek is — magyarázta Sándor Irma.

A gyerekek élvezték a cserkésztábor minden pillanatát, ottjártunkkor is vígan énekeltek, harsányan szólt a Fenn a falon, fenn a falon van egy kicsi bolha… kezdetű dal. Népdalokat is tanultak, métáztak, Mátyás király történeteit játszották el a tábortűz körül, jókat nevetgéltek, túráztak, és az utolsó napon mindenki átadhatta a titkos barátjának azt, amit a táborban készített.