Az atombomba után a hidrogénbomba vált a szabad világ legfontosabb fegyverévé az egykori kommunista fenyegetéssel szemben. Teller Ede egykor mindent megtett annak érdekében, hogy Amerika számára fejlessze ki ezt a harci eszközt, még mielőtt a szovjetek tették volna meg ugyanezt. A magyar származású tudós mindig azt hangoztatta a nukleáris fegyverek kapcsán, hogy a tudománytól, a technológiától félni bűn. A technológiát ugyanis nem szabad ellenezni, hanem irányítani kell. A mai napig megoszlanak a vélemények arról, hogy Teller a béke hírnöke vagy egy véget nem érő atomkorszak prófétája volt-e. Hiába állította például azt is, hogy a hidrogénbombában is az a jó, hogy még soha senki nem használta, hiszen az Egyesült Államok — nem is egyszer — megtette.

Nem véletlenül lett a Bikini-szigetcsoport körüli 1954. évi hidrogénbomba-kísérletek napja az atomfegyvermentes világnap. Szóval a nukleáris fegyverek olyanok, mint Csehov puskája. Ha a színdarab első felvonásában a falon függ egy puska, akkor annak az utolsó felvonásban el kell sülnie.

És ezt a bizonyos puskát immár legalább tíz ország is elsütheti. A II. világháború után az amerikaiak és az oroszok mellett további nyolc ország — Kína, Franciaország, Egyesült Királyság, Izrael, Dél-afrikai Köztársaság, Pakisztán, India és Észak-Korea — fejlesztett ki nukleáris fegyvereket. Emellett Irán is elegendő dúsított uránnal bír egy atomfegyver legyártásához. De Argentína, Brazília, Líbia, Dél-Korea, Svédország, Svájc és Tajvan is működtetett atomprogramot. Mihail Gorbacsov egykori szovjet elnök úgy fogalmazott, ha öt vagy tíz országnak megengedjük, hogy legyen atomfegyvere, akkor milyen alapon nem engednénk meg húsznak vagy harmincnak?

Egykor a két világhatalom furcsa módon szorította és ellenőrizte egymás kezét az atomháború kapcsán, manapság azonban már senki sem őrzi a fortyogó kondért.