A szinódust október 4-étől 25-éig tartják meg. Tervezetét Erdő Péter bíboros és Bruno Forte érsek ismertette ez év június 23-án. A szinódust nagyon fontos témák alkotják: „A család hivatása és küldetése az egyházban és a kortárs világban.” A dokumentum neve Instrumentum laboris, és kiegészítésként feldolgozza magát a család témakörét is. Az egyház úgy keresi a válaszokat kérdéseire, hogy még tavaly kérdőíveket küldött szét a világ minden táján lévő részegyházakba. Ez az anyag három részre osztható: a családdal kapcsolatos kihívások, a család hivatásának meghatározása és a család mai küldetése a világban.
A szinóduson fontos határozatok születtek, ezek közül az egyik az, hogy ne töröljék el a nemek közötti különbséget. Ez a mai világnak egy nagy kihívása. Sokszor az tapasztalható, hogy a család nő tagja veszi át a főszerepet, ezzel mintegy háttérbe szorítva a férfit, aki ezáltal sokszor megalázott helyzetbe kerül. Korunk nagy kulturális ellentmondása, hogy a házasságkötéseknél is igyekszenek háttérbe szorítani a nemek közötti különbségeket, és ezzel utat nyitnak az azonos neműek házassági modelljének. Ez az ellentmondás a világ több részén is kialakult már, sőt vannak országok, melyekben már legalizálták is.
A szinódus következő vitatárgya, hogy a család a társadalom alappillére. A szinódusi munkadokumentum a társadalmi ellentmondásokat is vizsgálja, melyek a családok széthullásához vezetnek. Ilyenek a háborúk, a migráció, a szegénység, az uzsora, az eldobható termékek kultúrája, a kedvezőtlen és kétes gazdasági fejlődés, mialatt a különféle intézmények kibújnak kötelezettségeik alól, és képtelenek támogatni a kiscsaládokat.
A Méltóság az időseknek, a fogyatékosoknak és a migráns családoknak tétel volt a következő téma. Az Instrumentum laboris kiemeli a család jelentőségét az idősek, a fogyatékosok oltalmazása terén. Ezeket a rétegeket támogatni kell az előítéletek és a megbélyegzések formáival szemben. Korunk égető gondja a migránsválság is. Itt is szükség van a migránsoktól való teljes elzárkózás megszüntetésére, különösen ott, ahol nem fogadják őket, és nem tartják tiszteletben az emberi alapjogaikat. Itt fennáll annak a veszélye, hogy felerősödnek az ellenük irányuló szélsőséges megnyilvánulások vagy akár az erőszak is. Ez a tragédia még súlyosabbá válik, amikor az illegális bevándorlásról van szó, melyet a nemzetközi emberkereskedelem körei szítanak, és mely családok ezreinek létét bizonytalanítja el. A szinódusi munkadokumentum a nők szerepéről is beszél. Felsorolja mindazt a szenvedést, amelyet a nőknek el kell viselniük a kizsákmányolás, az erőszak, az abortusz, a béranyaság vagy az ivarsejtpiac miatt. A dokumentum nagyobb teret kér a nők számára az egyházon belül is.
A következő fontos tétel szerint a házasság szentsége felbonthatatlan, az egyháznak viszont el kell kísérnie a válságban lévő házasságokat az irgalmasság jegyében. Ez a hozzáállás semmit sem vesz el a hit alapigazságából. Voltak, akik azt kérték, hogy az egyház mutasson hasonló irgalmasságot azok iránt is, akik elváltak. A házasság semmissé tevését illetőleg az ehhez tartozó eljárás ingyenességéről széles körű az egyetértés. Felmerült annak a lehetősége is, hogy az eljárásban a megyés püspök rendelkezzen, de erről megoszlottak a vélemények, és nem is született döntés. Ugyanebben a témakörben merült fel az elváltak és az újraházasodottak kizárásának felülvizsgálata is. A szinódus arról hozott döntést, hogy ezek a hívek nincsenek kirekesztve az egyházból, és újra kell gondolni az eddigi megszokott formákat, melyeket a liturgikus, a lelkipásztori és a nevelési területen alkalmaznak. A „visszafogadás” fokozatosan történjék, és időnként kerüljön sor egy lelki érettségi felmérésre is, melynek eredménye alapján tehető majd meg a következő lépés. Az elváltak és az újraházasodottak áldozásának kérdése kapcsán az Instrumentum laboris kiemeli, hogy egyetértés van a püspökök hatáskörébe tartozó bűnbánati folyamat meghatározása terén.
A homoszexuális házasságokat az egyház határozottan elutasítja, de a püspökök egyetértenek abban, hogy a jövőben ezzel a kérdéssel is foglalkozni kell, és ebből következően a homoszexuális személyek, illetve hozzátartozóik számára külön lelkipásztori irányelveket kell kidolgozni. A szexuális irányultságától függetlenül minden személy méltóságát tiszteletben kell tartani mind a társadalomban, mind az egyházban.