home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Csak azért is: húzd rá!
Molnár Krekity Olga
2014.01.08.
LXIX. évf. 2. szám
Csak azért is: húzd rá!

Az ábrándozás az élet megrontója — inti fiatal feleségét az immár őszülő fejű férj, Vörösmarty Mihály, a reformkorszak legnagyobb magyar költője, aki elszegényedett nemesi családból küzdi fel magát a Parnasszus ormaira.

Megéli az 1848—49-es forradalmat és szabadságharcot, a világosi fegyverletételt is és az ezt követő teljes testi-lelki összeomlást. Felvállalja a bujdosást és a megalázkodást. Önként jelentkezik a törvényszéken, de a rettegett és hírhedt Haynau szerencsére megkegyelmez neki. A Bach-kormány kegyetlen rendszabályai és az emiatti aggodalom, valamint a melankólia nagyon megviselik egészségét. A nemzeti öntudat ébresztője, a Szózat ihletett költője fiatalon még a dicsőséges jövőről énekel, a hazaszeretetre buzdít, aztán megfáradtan, meggyötörten, kiábrándultan bizony a nemzethalál, az egész országra kiterjedő pusztulás rémképe sejlik fel benne…

Félreértés ne essék, nem irodalomtörténeti leckét szerettem volna adni, csak az újévi jókívánságok és SMS-ek közepette (melyek kincsről, boldogságról, vigyázó angyalokról üzentek) többször felrémlett bennem: ilyen idealisták volnánk, hogy álomképeket kergetünk? Aztán rögtön meg is intettem magam. A génjeinkbe beépített védekezési ösztön (vagy önző egónk, mit tudom én?!), természetes, hogy hisz a szebb és jobb holnapban, reménykedik, hogy a fény legyőzi a sötétséget, tudja, az alagútban elég csak egy kis gyertyaláng… ,,Húzd rá cigány, megittad az árát (…) Húzd, ki tudja meddig húzhatod, / Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, / Szív és pohár tele búval, borral, / Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.’’ — biztatja magát még a halála előtti utolsó versében is a költő, s akár példát is vehetnék róla. Hiszen mi is megvívtuk már a magunk forradalmát, hittünk a szabadságban, a zsarnokság legyőzésében, aztán most megint ott vagyunk, ahol a part szakad. Már a 2013. év utolsó hónapjaiban olyan új törvények láttak napvilágot, amelyek egy csöppet sem reménykeltőek, de a Föld csak hadd forogjon nyomorult levében, és ,,tisztuljon meg a vihar hevében’’. A Tisztáknak és az Igazaknak nincs mitől félniük, tartja a bölcs mondás. Azoknak — ha Isten adott nyájat, lesz mindig legelőjük is. Ezért hát ,,Szűd teljék meg az öröm borával, / Húzd, s ne gondolj a világ gondjával’’.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..