A temetőben - Szabó Attila fotója''Elhagyott temetőnkbenújabban mártélálló bálványsúlyúszilfakereszt áll.Átöleli az enyészet,megköveti a magány.Napsugaras szilfakereszt,lesz-e még itt föltámadás?”(Cs. Simon István: Szilfakereszt)Ilyenkor még nincs sóvirág a bánáti szikesen. Cs...
A temetőben - Szabó Attila fotója |
''Elhagyott temetőnkben
újabban már
télálló bálványsúlyú
szilfakereszt áll.
Átöleli az enyészet,
megköveti a magány.
Napsugaras szilfakereszt,
lesz-e még itt föltámadás?”
(Cs. Simon István: Szilfakereszt)
Ilyenkor még nincs sóvirág a bánáti szikesen. Csak a tavaly nyáron szedett csokor porosodik elfelejtetten a szoba sötét zugában. Milyen gyakran érzik ezt a magukra hagyottságot azok az emberek, akikről Cs. Simon István írta verseit, karcolatait, könyveit. A sóvirág is éppen neki köszönhetően vált a bánáti élet jelképévé. Szimbóluma a makacs, kitartó és szívós élni akarásnak, a csaknem embertelen erőfeszítésnek, amely a szikesek lakóinak létformája. Elfogadják és igyekeznek a saját javukra fordítani mindazt, amit a mostoha, de mégis szülőanyaként szeretett föld szűkmarkúan nyújtott számukra -- hangzott el azon az emlékműsoron, amelyet a csókai Művelődési és Oktatási Központ, valamint a Móra Ferenc Művelődési Egyesület szervezett a kiváló író, költő, publicista, Észak-Bánát jeles és meghatározó képviselője halálának második évfordulója alkalmából.
Az összeállítás kezdetén Rúzsa Anna fuvolajátéka és a harangkongatás után hangfelvételről szólalt meg Cs. Simon István, és a jelenlevők meghallgatták A sóvirág dicsérete című írását a saját előadásában. A programban közreműködtek a Móra Ferenc Művelődési Egyesület Kék cinkék irodalmi csoportjának tagjai: Szabó Regina, Marx Éva, Basa Eszter és Beszedics Adrienn, valamint Buzás Erika szavaló és Kónya Sándor versénekes. Az összekötő szöveget Buzás Lívia és Tóth Lívia olvasta fel.
Cs. Simon István szülőfalujából, az elárverezett Terjánból, csak egy elárvult temető és az a most már harang nélküli harangláb maradt, amelyet annyiszor megénekelt. Többek között Az utolsó harangkongatás című szövegében is. Reméljük, egyszer majd irodalmi zarándokhelyeink egyikét jelöli az a harangláb!
A megemlékezés részvevői: a család tagjai, a barátok, ismerősök és tisztelők a műsor előtt elhelyezték a kegyelet virágait Cs. Simon István sírján, utána viszont szentmisén vettek részt.