A szerző felvételei

Bunford Tivadar, a szervezőbizottság tagja köszöntőjében elmondta, hogy a Vajdasági Vágtán megjelenő embereknek közös nevezője a ló, az iránta tanúsított szeretet és kötődés. Szeretik a szép lovak látványát, a megmérettetéseket, és hogy találkozhatnak, elbeszélgethetnek egymással. Ennek az igénynek ad teret a Vajdasági Vágta mint a Nemzeti Vágta egyik előfutama, az idén az első. Bunford emlékeztetett egy néhány évvel korábban tett kijelentésére, melyben fontosnak tartotta, hogy a lovassportágakban is születhessenek csillagok, akikre nemzedékek néznek fel, akiket nemzedékek szeretnének utánozni.
— Tavaly megtörtént a csoda — mondta Bunford. — Első külhoni magyar lovasként, Temerin képviseletében, Nagy Arnold vehette át a 48-as szablyát. A mi gyerekünk győzött. Megnyerte a Nemzeti Vágtát.

Elvárása, hogy a lovakkal való találkozás egyúttal szélesebb társadalmi rétegeket érintsen meg, mert a lovak szeretetén át vezet az út a lovassportokhoz:

— Ha ez így történik, akkor elmondhatjuk majd, hogy nekünk nemcsak a múltunk, hanem a jövőnk is szorosan kapcsolódik a lovakhoz, hogy a magyar újra lovas nemzet lett. A hetedik Vajdasági Vágta nem jöhetett volna létre, ha nincs komoly szándék, összefogás és egyetértés azok között, akiknek szívügyük közösségünk minőségi jelene, jövője, és azok között, akik arra szövetkeztek, hogy a vágta élménye legyen kincse az utánunk következő nemzedékeknek is.

Nyomatékosította a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, a VMSZ, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Magyar Nemzeti Tanács, a Háló Vajdasági Fejlesztési Alapítvány és a budapesti Lovas-Show Kft. szerepvállalását, és megköszönte Pásztor Istvánnak, a vajdasági képviselőház és a VMSZ elnökének, hogy az idén is vállalta a fővédnökséget, valamint megemlítette a szponzorok önzetlen és sokoldalú támogatását, a szervezőtársak munkáját. Végül üdvözölte a nap főszereplőit, a versenyzőket, a rendezvényt megtisztelő közönséget, és méltóságos ünneplésre szólított fel.

Pásztor István fővédnök örömmel állapította meg, hogy újra milyen sokan eljöttek. Köszönetet mondott a közönségnek, hogy immár hetedik alkalommal megtiszteli ezt a rendezvényt, bizonyítva a verseny, a lovak iránti szeretetét és — ami a leglényegesebb — a közösség erejét. Méltányolta azoknak a munkáját, akik az előkészítés, a szervezés fázisában arra törekedtek, hogy a vágta kellő odafigyelést kapjon, akik „az egész rendezvényt a hátukon viszik”, ők név szerint: Bunford Tivadar, Pál Károly, Molnár Verona és Ronyec Mirjana. Méltatta Bendes Csabának, a Nemzeti Vágta nevezési igazgatójának a segítségét is.

A fővédnök kitért a hagyományteremtés két feltételére is. Az elsőben a mély gyökerekre utalt:

— Hetedik alkalommal rendezzük meg a Vajdasági Vágtát. Ez azt bizonyítja, hogy számunkra a ló, a vele való foglalatosság, a vele kapcsolatos reménykedések és várakozások, az állat illata… ezek mind benne vannak a zsigereinkben. Attól függetlenül, hogy mennyire költséges és munkaigényes a lótartás, vannak emberek, akik vállalják ezt, és szívósan dolgoznak annak érdekében, hogy az állatok pályára fussanak. Ez egy nehéz, egész éven át tartó munka, odafigyelés és még szerencse is kell hozzá. Örülök, hogy évről évre gyarapszik azoknak a száma, akik kipróbálják magukat. Külön öröm számomra, hogy mi vagyunk az első határon túli magyar közösség, amelynek győztese volt a Nemzeti Vágta döntőjében. Ha álmodhattuk volna a legjobbat, akkor sem tudtunk volna jobbat álmodni annál, mint ami megtörtént tavaly, amikor a mi lovasunk és lovunk győzött. Ez az eredmény az előző hatévi munkának és hozzáállásnak köszönhető.

A második feltétel szerinte:

— …a közösségen belüli energia. Nélküle nem lehetne produkálni egy ilyen rendezvényt, ekkora látogatottságot. Ezt nem lehet kényszerből csinálni, az embereket nem lehet rávenni erővel arra, hogy eljöjjenek, és itt legyenek. A közösség erejét ez a mostani alkalom is bizonyítani fogja, ahogyan az előző alkalmak — nemcsak a vágta, hanem minden más közösségi rendezvény — tekintetében is folyamatosan kitapintható és látható. Ezért nemcsak azoknak, akiknek lovuk van, hanem mindannyiunknak ünnep ez a mai nap. Ünnepeljük közösségünket, a találkozás lehetőségét, és adjuk meg a tiszteletet azoknak, akik lovat tartanak.

Pásztor a modern kori gladiátorokhoz hasonlította a versenyzőket, akik minden tiszteletet és elismerést megérdemelnek. Azt kívánta nekik, hogy valósuljon meg az álmuk, melyet a vágta napjához fűztek.

Pál Károlytól, a szervezőbizottság tagjától a vágta végén kaptunk értékelést:

— Nagyon rendben volt minden. Vajdaság leglátogatottabb, legjobb hangulatú rendezvénye volt ez a Vajdasági Magyar Szövetség szervezésében. Öröm volt ma itt lenni, és gondolom, hogy a több ezer néző, aki ma kint volt, ugyanezt mondaná. Fontos, hogy az emberek eljöttek, jól érezték magukat, örültek egymásnak, örültünk egymásnak. Itt tehát van jövője a közösségi életnek, az összetartásnak, a jövőlátásnak, az itthon maradásnak, az itthon boldogulásnak. Tavaly Vajdaság lovasa lett a legjobb a Nemzeti Vágtán. Ez egy olyan kihívás, amelyhez helyt kell állni. A mai vágta bebizonyította, hogy Vajdaságban nagyon erős lovassport alakult ki magyar kézben, és a mai verseny továbbjutói megint bizonyítják, hogy Budapesten is helyt tudnak állni.

A zobnaticai VII. Vajdasági Vágtán a Szabadka színeiben szereplő Gulyás Szabolcs és lova, Copra diadalmaskodott. Hoffman Evelin és lova, Manó pedig Temerint képviselve győzött a Kishuszár Vágtán. Rajtuk kívül még öt lovas és ló reprezentálja Vajdaságot szeptemberben a budapesti Nemzeti Vágtán.

A kísérőrendezvények között láthattuk a kelebiai ménes díjlovagló bemutatóját, a helvéciai Lovas Betyár Hagyományőrző Egyesület fellépését, az ügetőviadalt, a csacsifutamot, a kettes- és négyesfogat-hajtók küzdelmét, a főzőversenyt és a Budapesti Operettszínház művészeinek (Halas Adelaidának, Juhász Diának és Langer Somának) koncertjét.

Még több kép!▼