* Talán kevesen tudnak arról, hogy Magyarországon nemcsak leghűségesebb, hanem legbátrabb város is létezik. Mivel érdemelte ki ezt a címet Balassagyarmat, milyen történet és történelmi cselekedet húzódik a háttérben?

— Az I. világháborút követő összeomlás időszakában gyorsan peregtek az események. 1918 végére, 1919 elejére a csehek, szerbek és románok lényegében megszereztek mindent, amit első körben biztosan szerettek volna. 1919. január 15-én Balassagyarmatra vonultak be a csehek. Őket először ellenállás fogadta, de a Károlyi-rezsim utasítására a magyar kormányerők visszavonultak. Két hét azonban elég volt a balassagyarmatiaknak a cseh uralom brutalitásából. Rövid szervezkedés után egy öntevékeny magyar századosnak, a város polgárainak és a vasúti munkásoknak, illetve a gimnáziumi srácoknak köszönhetően január 29-én tűzharcban sikerült megszabadulni a csehektől. Két nappal előbb, január 27-én gyűlést tartottak a vármegyeházán, ahol Pongrácz György vármegyei főjegyző és a szociáldemokrata Schuch István mozdonyvezető kézszorítása a helyben megvalósuló nemzeti egységet jelképezte. Ez azért is volt fontos, mert előzőleg a városban volt egy munkásgárda — melyet csak vörös gárdának neveztek —, és volt egy tiszti csoport is, amely nagy szervezkedést hozott létre még a csehek bevonulása előtt. Az utóbbiakat a munkásgárda részéről Budapesten mintegy „beárulták”. Úgy tűnik azonban, hogy a külső veszély és a durva cseh uralom (melyet Márai Sándor később általánosságban „szűk homlokúnak” nevezett) kijózanította az 1918 ősze óta forradalmi mámorban létező baloldaliakat is.

Forrás: MTI

* Mit tudhatunk azokról a hadvezetőkről és katonákról, akik hősies helytállásának köszönhetően Balassagyarmat a trianoni béke után is Magyarország része maradt? Mekkora visszhangja volt a cseh csapatok visszaszorításának?

— Pongrácz György vármegyei főjegyző, Huszár Aladár másodfőjegyző, Schuch István mozdonyvezető, helyi szocdem politikus, Vizy Zsigmond és Bajatz Rudolf századosok, Kattaner Rudolf főhadnagy, Nagy József szakaszvezető — hogy csak néhány nevet említsünk. Számos feldolgozás jelent meg, a korszakban például Sulacsik Antal Zoltáné vagy jóval később, az ezredfordulón a Barthó Zsuzsanna és Tyekvicska Árpád szerkesztette monumentális, sajtót, dokumentumokat, visszaemlékezéseket, kisebb feldolgozásokat is összegyűjtő munka. Akkor, 1919-ben csak pillanatnyi visszhangja volt az akciónak, hiszen a csehek úgy pánikba estek, hogy még Losoncon is felfűtötték a mozdonyokat, ha esetleg onnan is menekülniük kellene… Azután csend lett. A budapesti kormányzat képtelen volt átfogó katonai és politikai megoldást kínálni a háborúba, blokádba belefáradt lakosságnak. Nem tudta és nem is akarta mozgósítani a nemzetet az önvédelmi harcra. Azt is tegyük hozzá, hogy a katonaság olyan állapotban volt, hogy ugyan a cseheket az első rohammal sikerült meglepni és vitézül sarokba szorítani, de amikor a közelgő cseh erősítésről szóló álhír kezdett terjedni a harcban álló csapatok között, azok nemcsak tisztjeiket hagyták ott, de a városban a csehek által tartott laktanyába beszorult saját bajtársaikat is! Szerencsére a város lakosságában volt egyfajta egészséges önszerveződés, önvédelmi ösztön, a csehek által lefegyverezni elfelejtett pénzügyőrök is bekapcsolódtak a küzdelembe.

Forrás: Wikipedia

* A Károlyi-kormány közismerten kerülte a konfliktusokat. Hogyan viszonyult a felkeléshez?

— Eleinte a szokásos tétovázás folyt, de végül is a hadügyminisztériumból sikerült intézkedést tenni avégett, hogy a helyszínre küldjék az iglói géppuskás tanfolyamról az egyik egységet. Ez annak a Rákóczy István kormánybiztosnak köszönhető, aki előzőleg nem viselkedett valami bátran, teljes mértékben azonosult a Károlyi-rezsim defetista politikájával, és sorban adta fel a Balassagyarmattól északra fekvő területeket. Most azonban hathatós segítséget sikerült intéznie. Később Stromfeld Aurél, Julier Ferenc, Makkay százados és Ágoston Péter belügyi államtitkár segítségével sikerült rávenni a szocdemek szélsőséges szárnyát képviselő Bőhm Vilmos hadügyminisztert, hogy további erősítéseket küldjenek Balassagyarmatra és a környékre. Így került a korabeli hadügyminisztériumi átiratba ez a mondat: „Miután a város az Ipoly déli partján fekszik, a magyar csapatok által való megszállás jogos, tehát Balassagyarmat a csehek további támadásaival szemben is tartandó.” A balassagyarmati támadás után az Ipoly térségében számos települést szabadítottak fel a magyar erők és a kaszára-kapára kapó dühös gazdák. Megjegyzendő, hogy Bőhm erősítéseket elrendelő utasításához Pogány József, ez a rendkívül destruktív figura is csatlakozott, persze úgy, hogy meggátolta az ágyúk kiküldését.

Forrás: MTI

* Fontos kérdés, hogy mi történt volna akkor, ha ez történelmi terület, valamint további falvak is elvesznek. Még inkább felaprózódott volna az egyébként is csonka Magyarország? Hiszen északról, keletről és délről is területelcsatoló, -elrabló tervek szövődtek.

— Ha Balassagyarmat is a csehek kezére került volna, akkor ma szlovák történészektől arról olvashatnánk, hogy a város mindig is szlovák volt. Ugyanígy, ha Miskolcot nem foglalja vissza a Tanácsköztársaság magyar Vörös Hadserege, akkor Miskolc is egy „echte szlovák” város volna. Ezekben az esetekben az örök idők óta jogos, az ezer év magyar elnyomás után „helyreállított” (cseh)szlovák határ ott futna. Ha továbbmegyünk, akkor például a soproni népszavazást nagyon hosszú ideig nem emésztették meg az osztrákok, az 1970-es évekig a hivatalos iratokban úgy szerepelt Eisenstadt (Kismarton), mint Burgenland tartomány ideiglenes fővárosa, s a tartomány „igazi” székhelye Ödenburg (Sopron). Ha megnézzük a korabeli térképeken a csehek, románok, szerbek által elképzelt határokat, akkor jó, ha eszünkbe idézzük, hogy még rosszabbul is járhattunk volna, ha rajtuk múlik. Azt se felejtsük el, hogy 1919. augusztus végére csak néhány vármegye maradt, ahol nem volt idegen megszálló erő! Szomorú jelenet ebből az időszakból, amikor cseh és román csapatok keveredtek tűzharcba a Börzsöny déli peremén az egyik falu birtoklásáért.

Forrás: balassagyarmat.hu

Forrás: MTI