A nevem Kovács Áron, Magyarkanizsán élem a mindennapjaimat. Építészmérnök-hallgató vagyok a szabadkai építőmérnöki karon, de az egyetemi éveim alatt a családi vállalkozásban is párhuzamosan munkálkodtam (Redwood pizzéria). Az elmúlt másfél évben kicsit bővítettem a tudásomat, ezért kipróbáltam magam az ékszerészszakmában is, nemrégiben pedig egy tervezőirodában kaptam lehetőséget. Szeretek alkotni, s maga az alkotási vágy a mindennapi hajtóerőm, ezért is szeretek fotózni, lencsevégre kapni valamit. Ugyanakkor akad még mellette is pár hobbim.

A fotózás jelenleg tökéletes kikapcsolódási forma. Érdekesnek találom a bennünket körülölelő természetet látni és hallani is. A fotózás által egyre jobban megismerhetem a helyet, a környéket, ahol élek már gyerekkorom óta.
Maga a fotózás nagyon régi szerelem, édesapám is hódolt ennek a hobbinak, neki még filmes gépei és fotót előhívó sötétkamrája is volt egykoron. Körülbelül fél éve, hogy sikerült egy belépő, középkategóriás fényképezőgépet vásárolnom, azóta foglalkozom kicsit komolyabban a témával, persze hobbiszinten.

Nem tanultam fotózni, sőt nagyon amatőr kezdőnek tartom magam. Próbálgatom még, hogy mit is szeretek fotózni igazán, belekóstolok mindenfélébe. Éjszakai fotó, természetfotó, portré, tájkép, naplemente, sziluett, jól elkapott pillanatképek. A sötétebb tónusú képek talán közelebb állnak hozzám. Képeimmel csak bemutatni szeretném, hogyan látom én azt az adott pillanatot, szituációt. Sokszor szem előtt tartom, hogy egy-egy képemet el tudnám-e képzelni a falon lógva, illetve háttérképnek akár telefonon vagy számítógépen.

A fotózással kapcsolatban hosszabb távon a vadfotózást szeretném kipróbálni, de ahhoz még nem elegendő az optikai felszereltségem.