Forgó Loretta vagyok, egy egyszerű középiskolás diák. Az Ivan Sarić Műszaki Iskola végzős hallgatója vagyok, programozó szakon. Csantavéren élek. Szabadidőmben fotózom, sportolok — maratonra készülök, és persze tanulok. A fotózás mellett leginkább videókészítéssel foglalatoskodom. Mindig fejlesztem magam, és törekszem a legjobbat teljesíteni, és igyekszem elérni a magam elé kitűzött célokat. 

Amióta az eszemet tudom, sosem szerettem, ha lefotóznak. Mikor mentünk lakodalomba, és fényképezkedés volt, mindig az anyukám vagy az mögé bújtam, aki éppen közel volt. Azt hiszem, akkor jöttem rá, hogy én a kamera mögött szeretek lenni. Mikor kirándulni mentünk az osztállyal, lépten-nyomon fotóztam. Szerintem tudat alatt már akkor éreztem, hogy a fotózás lesz az, amit hobbiként űzök majd. Hatodikos lehettem, mikor jobban elkezdtem érdeklődni a fotózás és ezzel együtt a videókészítés iránt. Leginkább a kameraszögek és a beállítások voltak azok, amikre hangsúlyt fektettem. Később, ahogy egyre jobban belemélyedtem a fotózásba, úgy gondoltam, kell valami új — valami, ami feldobja a fotóim. Ekkor határoztam el, hogy belekezdjek a képeim megszerkesztésébe — ezalatt csak apró tónusozást és színkorrekciót értek. Először csak a jó öreg Photoshop alkalmazást használtam, majd később elkezdtem tanulmányozni más applikációkat is. Végül megtaláltam azt és azokat a programokat, amik nekem kézenfekvőek.

Nem tanultam fotózni, magamtól tanulom, ilyenkor az internethez fordulok segítségért. Sokoldalú vagyok a fotózás terén, belekóstolok mindenfélébe: természetfotó, éjszakai fotó, portré, tájkép, naplemente, állatportré, sziluett, jól elkapott pillanatképek. 

A sötétebb tónusú képek azok, amik közel állnak hozzám. Van, hogy néha elgondolkodom azon, milyen lenne a képem falon lógva vagy valaki háttereként.

Mindig is szerettem volna megörökíteni egy-egy számomra fontos, illetve értékes pillanatot. Ezeket a szép és múlandó, röpke pillanatokat igyekszem megörökíteni, hogy tovább tudjon élni digitális és előhívott kinyomtatott formában is. Imádom megörökíteni a pillanatot olyan szemszögből, amit lehet, más nem vesz észre, és így nem marad rejtve szem elől.

Ha be kellene határolnom magam, azt mondanám, a körülöttünk lévő világ apró, rejtett részleteit, egyediségét és értékeit szeretném kiemelni, és átadni az egésznek a hangulatát a fotóimmal. Ez számomra azért fontos, mert aki megcsodálja, az ne csak egy egyszerű képet lásson, hanem egy történetet meséljen neki a kép.