A kínaiak köztünk élnek. A nagyobb városokban szinte naponta találkozhatnak velük az emberek. Pontos szám arról, hogy hányan vannak az országban, nem létezik, de szinte bizonyos, hogy többezres populációról van szó. Valamikor a ’90-es években költöztek tömegesen Szerbiába.

Szabadkán a kínai üzletek gyarapodásával a kínaiak száma is megugrott, és az ócskapiacon is árulnak. Néhányan pedig éttermet működtetnek.

Chen Shuan tíz éve él Szabadkán, Pekingből érkezett, a férje után jött az országba. Egy kínai üzletben kezdtek el dolgozni. Később a város szívében éttermet nyitottak, mely azóta is működik. Shuan egyébként a Xu nevet használja, bizonyára ez a rövidített változata keresztnevének. Beszéli az ország nyelvét, és egy kicsit angolul is tud. Nem volt könnyű vele szót érteni, a szerb nyelvet ugyanis kínai akcentussal és legalább olyan gyorsan beszéli, mint anyanyelvét.

— Eredetileg úgy terveztem, hogy csak három évig maradok az országban. Otthon van egy fiam, aki már tizenhat éves. Nem akartam magára hagyni, most édesanyám neveli. Azután a sors úgy hozta, hogy itt maradtam az országban. Szerbia nagyon tetszik, az emberek segítőkészek, és Szabadka Pekinghez képest jóval kisebb város. Odahaza egy panelben laktunk a 32. emeleten, itt sokkal barátságosabb a szállásunk — mondja Xu, aki 2011 óta működteti az éttermét. A kínai állampolgárok vízum nélkül 30 napig tartózkodhatnak az országban, aki dolgozni is szeretne, annak ideiglenes tartózkodási engedély kell. A hatóságok ezt komolyan is veszik. Xu évente egyszer utazik haza, a repülőjegy oda-vissza ötszáz euróba kerül Pekingig, és Oroszországban át is kell szállni. Mint mondja, neki nincs szerb állampolgársága, annak ellenére sem, hogy a megszerzéséhez legalább tíz évet kell élni az országban.

A mindig vidám Li Kai és Chen Shuan (a szerző felvétele)

Férjétől azóta elvált, de újra férjhez ment. Jelenlegi párja egyúttal az étterem szakácsa is. Li Kai eredetileg kungfuiskolába járt, majd testőrként dolgozott Kínában, de egy munkahelyi baleset után szakácsnak állt. Li nemigen beszéli a nyelvet, nemrég érkezett az országba, talán ezzel is magyarázható, hogy nem a harcművészeti tudásából próbál megélni. Kínában a legtöbb kungfuiskolában egyébként több mint tíz éven át tart a kiképzés, a harcos egyszerre építi a testét, tanulja a védekezést, és többféle harci szerszámmal kell megtanulnia mesteri fokon bánni. Li most a fakanállal bánik mesterien, főztje ugyanis nagyon ízletes.

Xu elpanaszolja, hogy sajnos kevés emberrel tartják a kapcsolatot, mert reggeltől estig dolgoznak, kevés idejük jut a barátkozásra. Reggel piacra mennek, és az esti zárásig az étteremben vannak.

— A szerb nyelv nem nehéz, sokkal könnyebb, mint a kínai, és az ország is sokkal kisebb, mint Kína. Amikor elhatároztam, hogy ide jövök dolgozni, nagyon sok ismerősöm meglepődött. Voltak, akik a térképen sem tudták megtalálni Szerbiát — mondja a mindig jókedvű Xu. Beszélgetőtársam eredeti szakmája varrónő, de szemmel láthatóan élvezi az éttermi munkát, derűlátóan áll hozzá mindenhez.

Xu hozzáteszi, hogy Szerbia sokkal élhetőbb, mint Kína, és most már sok minden olcsóbb is. Tíz évvel ezelőtt ez nem így volt, de mára a helyzet sokat változott. Mint mondja, odahaza minden megdrágult.
A kínai házaspár nagyon szereti Szerbiát, és egyelőre itt tervezi az életét.

Kattinson az alábbi képre, és tekintse meg a szerző adatlapját is!
Tomek Viktor