Az èletem kezdetèn,5 èves koromban, Szabadka szèp vàrosàban kicsit idősebb (9 èves) baratnőmmel, Borza Lìviàval villamossal utaztunk a központba,a Stroszmayer utcai Zeneiskolàba.Amig a villamos csilingelve ès egyenletes zakatolàssal haladt a cèlunk felè, mi ketten mint minden kislàny, jò hangon, pajkosan beszèlgettünk... mindenről de legfőkèbben arròl, hogy mi fog vàrni ràm a zene hàzàban... mert màr nagyon règen vàgytam arra hogy azon a nagy vasabroncsos ajtòn àtlèpjek... a zongoràt màr ismertem, hiszen kèt-hàrom èves koromtòl mindennapi jàtèkkènt Livi zongoràjàt tettem magamè legalàbb naponta fèl òràcskàra... a villamosban utazott, közel hozzànk àlldogàlva, Burkus Vali nèni, ìrò, könyvfordìtò, a Hèt Nap ès a Jò Pajtàs ùjsàgìròja (1917-2006).
Figyelt bennünket, mert szìve, lelke mindèg nyitva àllt a gyerekek irànyàban. Meg is kèrdezett: "Ti, kislànykàk, hovà mentek ìgy egyedül?" Mi nagy lelkesen megmagyaràztuk utunk cèljàt..."Hàt ilyen koràn, öt èvesen is be lehet ìratkozni a zenedèbe?"-kèrdezte Vali nèni...èn nagy büszkèn mondtam neki:"Èn nem is vagyok kicsi, hàt màr 2 ève tagja vagyok a szabadkai Sakk klubnak...ès jàtszok ott rendszeresen sakkpartikat tőlem jòval idősebbekkel is"..Hàt ez felkeltette Vali nèni èrdeklődèsèt...megkèrdezte hogy hìvnak ès kiderült hogy èdesapam,a kardiològus Kinka dr Ferenc őt kezelte a szabadkai kòrhàzban...kicsi-kicsi ès az lett a vège hogy egy szèp màjusi dèlutàn a Petrinjska utcai lakàsunkban Vali nèni elkèszìtette velem az első ròlam kiadott intervjùt...Dràga Vali nèni, kèsőbb zongoraművèszi karrierem sok sok ève alatt szàmos alkalommal talàlkoztunk...sok-sok riportot jelentetett meg ròlam...utoljàra 2001.-ben talàlkoztunk...Akkor is csillogù szemű,minden irànt fogèkony ès èrdeklődő ùjsagìrò ült előttem...ès viccesen vàlaszolt a tőlem kimondott dicsèretre:" Hàt èn nem is vagyok olyan öreg, csak 4×21 èves fiatal làny"...ès el is hittem neki,szelleme fiatal maradt örökkè...
Az utolsò "Lètujjongàs" cìmmel megjelentetett verseskötetèt (Ritànak sok-sok szeretettel Burkus Valèria,2005.augusztus 24.)halàla előtt nehàny hònappal ajàndèkozta nekem. Köszönöm dràga Vali nèni.
Ime kèt vers kèt egymàshoz tàvol àllò èvből, különböző èvszàzadbòl es èvezredből de egy szemèly tollàbòl. Burkus Valèria : Lètujjongàs
SZÈP
A szemem,
Ha meismerèsek,
làngolò tettvàgyak
ès akaràsok ègnek benne.
A szàm,
ha csendes biztatàsra,
vigasztalàsra,
harcbahìvàsra nyìlik.
A kezem,
ha elesettet,
megtörtet
vagy megsebzettet sìmìt.
Ès ha nèha asszonytalannak,
titkonsìrònak, vagy nemszeretettnek
a testem odaadom,
ò, az is szèp...nagyon szèp...
(1936)
NE A KOROM
Ne a korom szabja meg
mennyit èr
amit ìrok vagy mondok.
Szìvòsak az öreg csontok,
elbirjàk a bìràlò szòt,
ha jòindulat szàrnyàn èrkezik.
Ha röptèben
orvul nem kapja el,
vijjogò vèrcsekènt,
a gyàvàn lesben àllò szörny:
a közöny.
(2004)
A fenykèpen Burkus Valèria otthonàban, unokàjàval ès dèdunokàjàval 2005.àprilisàban (foto Kinka Ferenc)
