Amit nekem szabad, azt szabad mindenkinek, akinek én megengedem. Nem tudom, ki mondta ezt, de valószínűleg csak vicctéma volt, a kommunizmus és a szocializmus hajnalán, amikor máról holnapra mindenki egyenlő lett. Persze, azért voltak egyenlőbbek. Különben ne is tagadjuk: demokrácia ide, szabadság és egyenlőség oda, mindenki elsősorban önmagát szereti legjobban. Az igazi hazafiak állítólag saját népüket is. És itt térhetnénk vissza ahhoz, hogy egyenlők vagyunk ugyan, de azért én, illetve az én népem egy kicsit mégis egyenlőbb.
A napokban a Kosovo-tárgyalásokat vezető finn diplomata és politikus azt találta mondani, hogy a szerb népnek egy kicsit bűnhődnie kell a miloševiæi rezsim tetteiért. Persze, azonnal jött az erélyes és sértődött tiltakozás és reagálás, hogy: egy egész népet nem lehet bűnössé nyilvánítani! Nem vállalhat egy nép felelősséget azért, amit egy államvezetés elkövetett, még akkor se, ha az mindössze 10-15 évvel ezelőtt történt, és ez a nép szavazott rájuk több ízben is. Ennek a népnek a fegyveresei mentek Kosovóba, Boszniába és Horvátországba harcolni - hogy ne fogalmazzunk sarkosabban. Most viszont csak az a 30-40 hágai vádlott a bűnös - a nép természetesen ártatlan?
Tulajdonképpen nem is tiltakozás vagy bírálat van bennem, hanem egy nagy kérdőjel. Arra mindenki bólogatott és tapsolt, hogy bűnhődés gyanánt a német nép 50 évig két országba osztva élt. Hogy Szerbiában voltak, vannak városok, amelyek büszkén kürtölték világgá, hogy onnan a németek ki vannak tiltva!
Hozzávetőlegesen 400 ezer németet zavartak el Vajdaságból 1944-45-ben, és kobozták el vagyonukat. Pedig ők nem lehettek közvetlen bűnösök, hiszen nem a keleti fronton harcoltak, hanem itt éltek, dolgoztak és termeltek.
Mi az, hogy nem lehet egy népnek bűnhődnie! Vegyük csak a mi példánkat, vajdasági magyarokét. Nem ritka ugyanis, hogy még ma is nagyon könnyen lehorthyznak és legömbösöznek bennünket, gyermekeinket és unokáinkat, akiknek valóban kevés közük volt Horthyhoz és Gömböshöz. Az újvidéki razziát, szükség esetén még ma is a fejünkhöz vágják, habár ahhoz semmi köze sem volt a vajdasági magyaroknak. Mégis bűnös és bűnhődő nép lettünk a felszabadulás után, és ma is illik befogni a szánkat, ha Horthyt, Gömböst vagy a hideg napokat vágják a fejünkhöz. Ma is élő példa ez arra, hogy igenis lehet egy népnek bűnhődnie, gyakran ártatlanul is.
Esetleg vannak kiválasztott mennyei népek, amelyekről lepereg a bűnhődés átka? A magyarok kétségkívül nem tartoznak közéjük, hiszen már több mint 80 éve bűnhődnek Trianon átkának terhe alatt. Még az a szerencse, hogy Kosovóhoz semmi közünk.