Zentán, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Oszlopcsarnokában tartották meg a Bukovinai székelyek nyomában című kötet első vajdasági bemutatóját. A kiadvány érdekessége, hogy a 2020. június 12-e és 14-e között Bonyhádra tervezett, de a koronavírus miatt előbb elhalasztott, majd elmaradt konferencia tanulmánykötete.

„A Bukovinai székelyek nyomában konferenciánkat 2019 nyarán hirdette meg a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége, abból az alkalomból, hogy 2020. év tavaszán 75 éve a Bácskából elmenekült bukovinai székelyek megérkeztek és letelepedtek a tolnai falvakban. A konferencia célkitűzése az volt, hogy az évforduló kapcsán újra sorra vegyük a bukovinai székelyek útját a madéfalvi kirajzástól a bukovinai letelepedésükig, az áttelepítésük történetét: a vajdasági éveket, menekülésüket és a magyarországi letelepítés körülményeit. A konferencia témaköre magába foglalja a más területen letelepedett bukovinai székely népcsoportok történetének kutatását is, így a mezőségi, dévai, al-dunai székelyek, kanadai, Baranya megyei adatok is látókörünkbe kerültek” (részlet a kötet előszavából).

A zentai könyvbemutató résztvevői: Fehér Viktor, Szalai Lilla, Boja Patyi Sarolta, dr. Szőke Anna, Nagy István

Az összejövetelen való részvételi szándékát huszonnyolc kutató jelezte, de mivel a tanácskozást sem júniusban, sem októberben — a második megjelölt dátumon — nem tarthatták meg, a szervezők úgy döntöttek, az eredeti időpontra elkészült előadásokat tanulmánykötet formájában jelentetik meg.

A vajdasági Al-Duna Műhely kutatócsoportjának tagjai, dr. Szőke Anna, dr. Vukov Raffai Éva, dr. Raffai Judit, Szalai Lilla, Boja Patyi Sarolta, Sándoregyháza, Hertelendyfalva és Székelykeve néprajzi hagyatékát vizsgálták. Dr. Németh Ferenc egyetemi tanár Török Ferenc (1862—1915) nagybecskereki állami polgári iskolai tanár 1896-ban megjelent székely gyermekjátékok gyűjteményét ajánlja az olvasók figyelmébe.

A kiadványról annak szerkesztője, Nagy István szekszárdi középiskolai tanár, néprajzkutató beszélt. A zentai rendezvényen a vajdasági szerzők közül hárman voltak jelen. A beszélgetést Fehér Viktor néprajzkutató vezette.

Dr. Szőke Anna Régi és új hagyományok Székelykeve vallásos életében című tanulmányában az örökös imaórákat és az új Szent Antal-kultusz születését dolgozta fel. Ő ugyanis leginkább arra a kérdésre kereste a választ, melyek azok a közösségi és egyéni vallási formák, amelyek összetartják és megerősítik a település lakosságát. Boja Patyi Sarolta és Szalai Lilla értekezése az Asszonysorsok, család és mobilitás a székelykevei élettörténetek alapján a szocializmus időszakában címet viseli. Mint mondták, az életinterjúk készítése közben feltűntek nekik a markáns női karakterek. Munkájukban arra összpontosítottak, hogy egy hagyományos közösségben, mint amilyen a székelykevei, miként alakul át a család élete az asszonyok munkába állásával, és miért döntenek a nők a külföldi munkavállalás mellett.

Dr. Vujkov Raffai Éva és dr. Raffai Judit egyetemi tanárok előadása a székelykeveiek nemzedékeken átívelő migrációs emlékeit és tapasztalatait, illetve a jelenkori migrációra vonatkozó narratíváik nyelvi és identitásbeli elemeit vázolja fel.

„Tanulmány- vagy konferenciakötetünk főhajtás a bukovinai székelyeknek több mint 250 éves fennmaradásáért vívott küzdelme előtt, és hisszük, hogy az együtt maradásuk titka a család, az ősi székely nemzetség összetartó ereje, az egyházba vetett hit, az alkalmazkodási képességük és a racionalitás” — írja Nagy István.