Bukovinai székelyek a Polgárok Házában

Bukovinai székelyek a Polgárok Házában

November 18-án, a budapesti Polgárok Házában az Al-Dunához telepített bukovinai székelyek mutatták be gazdag tánckultúrájukat, páratlan népmeséiket és népdalaikat.

A Polgárok Háza Kárpát-medencei Magyar Népművészet sorozatában hónapról hónapra újabb közösségek mutatkoznak be a magyarság peremvidékeiről. Ez év novemberének harmadik péntekén Székelykeve, Sándoregyháza és Hertelendyfalva hagyományőrzői érkeztek a fentebb megnevezett helyszínre. Mesével, zenével, tánccal, ízekkel, hagyománnyal, mosollyal, könnyekkel és rengeteg szeretettel.

Mint ismeretes, az 1883-ban társadalmi összefogással a történelmi Magyarország déli határaihoz telepített bukovinai székelyek a falvaikat — Hertelendyfalvát, Sándoregyházát és Székelykevét — a Duna, a Temes és a Panyóca folyók találkozásánál építették fel. Noha bukovinai kirajzásuk előtt az tejjel s mézzel folyó Kánaánt (!) ígértek volt nekik, a hányattatott sorsú közösségnek valójában az Osztrák—Magyar Monarchiát és Szerbiát elválasztó folyam alsó szakasza mocsaras vidékén kellett új otthont teremtenie. Történetüket nyitóbeszédében Kóka Rozália, a népművészet mestere foglalta össze.

Mint mondta, a történet az 1764. évi madéfalvi veszedelem idején kezdődött, amikor osztrák katonák több mint kétszáz székelyt mészároltak le. Ennek és az erőszakos katonai sorozásoknak a hatására székelyek sokasága döntött a kivándorlás mellett. Bukovinában leltek menedéket, ahol öt falut alapítottak: Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Andrásfalva és Józseffalva településeket. Az évek során ezek a helységek túlnépesedtek, amire felfigyelt a magyar kormány is, ezért társadalmi összefogásban gyűjtésbe kezdtek a bukovinai székelyek hazatelepítésére. Ennek nyomán 1883-ban csaknem négyezer ember indult útnak. A hazatérő székelyek az út végén a Duna menti mocsarakban találták magukat, itt építették fel falvaikat. A trianoni tragédia után — mint ellenséges ország polgárai — jogfosztottá váltak, sorsuk csak a második világháború befejeztével rendeződött. A délszláv háború miatt sokan elvándoroltak, az otthon maradottak igyekeznek megőrizni hagyományaikat: egyesületeik, magyar nyelvű iskoláik és hagyományőrző együtteseik vannak.

A vendégek egy kiállítás keretében a magukkal hozott textíliákat, a közösségükre jellemző mintákat is bemutatták. Töredékét annak a felbecsülhetetlen értékű kincsnek, tárgyi hagyatéknak, amelyet egykoron a bukovinai székely asszonyok és leányok maguk es el tudtak készíteni: kenderből, gyapjúból szőttek, és gyönyörű mintákat használtak. Színpadra a székelykevei Szalmaszál Ifjúsági Művelődési Egyesület és a hertelendyfalvi Tamási Áron Székely—Magyar Művelődési Egyesület hagyományőrző tánccsoportja egyesített koreográfiával lépett, és székely, moldvai, valamint „hétfélés” bukovinai táncokat adott elő. Őköt a sándoregyházi Bonnaz Sándor Magyar Művelődési Egyesület asszonykórusa követte, végül népmesék, mesejáték és népdalok következtek. A vendégeknek az est végén a bukovinai ízek kóstolgatására is lehetőségük adatott.

Jegyzetünk a Józsefvárosi Önkormányzat honlapján november 21-ei keltezéssel közzétett, Bukovinai népdalok, mesék és táncok a Polgárok Házában című beszámoló, illetve a benne közzétett helyszíni fotográfiák felhasználásával készült. Köszönjük a lehetőséget!


A nyitóképen az egyesített al-dunai néptánccsoport

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Bukovinai székelyek a Polgárok Házában
Bánáti Újság
  • Borbély Tivadar
  • 2019.10.11.
  • LXXIV. évfolyam 41. szám
Facebook

Támogatóink