A szervezők arra törekedtek, hogy tudatosítsák a gyerekekben: a történelmi Magyarország területén járnak, a közös hazában. A tanulók megtekintették a délvidéki nevezetességeket, ismerkedtek a helyi történelemmel, híres emberekről hallottak, és magyar közösségekkel találkoztak, hasonló korú gyerekekkel barátkoztak. Az utazás a következő „munkacímet” kapta: Barangolás és barátkozás a bánsági szórványban — magyar múlt és jelen. Ebbe a mottóba minden célt találóan belefoglaltak.

Az előzmények kapcsán megemlíthető, hogy Schön György, a barangolások, az együttműködés elmélyítésén fáradozó szervező Nagybecskereken született, de Budapesten él. A saját „gyökereit”, ismeretségi körét kihasználva szervezi, rendezi ezeket a rendkívül hasznos utazásokat. 2007-ben a Pannonia Sacra Általános Iskola kamarakórusa járt a déli határ túloldalán, 2011 nyarán hatnapos körúton vettek részt a végzett nyolcadikosokkal, majd 2012-ben, szintén hat napot töltöttek a hetedikesekkel. 2013 júniusában Budapesten egy hétvégén vendégül látták a dél-bánsági Dél Pacsirtái gyerekkórus egy kisebb csoportját, 2014 januárjában pedig négy napra a Pannonia Sacra iskolában szakmai látogatáson fogadtak huszonkilenc bánsági, szórványban tanító pedagógust. Ez év március 15-én Budapesten a nemzeti ünnep alkalmából harminc muzslyai általános iskolás fiatalt, és a muzslyai Emmausz fiúkolégium harminc bentlakóját fogadták egy hétvégére.

A budapesti fiataloknak különleges élményben volt részük Szentmihályon. Néhány termelőhöz, illetve mezőgazdasággal foglalkozó gazdaságokba is ellátogattak, és a munkákat ki is próbálhatták. A nagybecskereki Sonja Marinković Általános Iskolában foglalkozásokat szerveztek a gyerekeknek, a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskolában pedig választhattak, melyik iskolai óra munkájába tekintenek be. A nagybecskereki Petőfi MME-ben a budapesti diákok egy egész estet betöltő műsort adtak, de a programhoz itthoni társaik is hozzájárultak, sőt a Petőfi táncosai is bemutatták tehetségüket. Az esten a közönség az iskolába hívogató „gergelyezést” is láthatta. A vendégek egy rövidebb összeállítással a Muzslai Petőfi Sándor MME-ben is bemutatkoztak.

A budapesti vendégek végül eleget tettek a nagykikindai Savanović Erzsébet tanítónő meghívásának, aki megszervezte a csoport fogadását a nagykikindai Egység Művelődési Egyesületben (amelynek elnöke Tápai Róbert). A vetített-képes városbemutató után a gyerekek alkalmi műsort adtak a helyieknek. Rövid, de kiadós moldvai táncházzal, búcsúzással ért véget a barangolás az utolsó bánsági állomáshelyen, Nagykikindán.

Összegezve, ennek a projektumnak köszönhetően mindenki gazdagodott valamivel: a budapestiek megtapasztalhatták, milyen az itteni élet, a szórvány gyerekei pedig a magyarországi diákokkal ismerkedhettek, barátkozhattak. A kis közösségek mindenhol szép programot láthattak a vendégektől, de maguk is hozzájárultak a műsor színességéhez.

A Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola 7. évfolyamának délvidéki kirándulásán (elsősorban fellépésein) készült videofelvétel: