* Önt Budapest modern kori krónikásának tartják, ami azt feltételezi, hogy egy kis túlzással mindent tud a városról. Mondjon néhány szót magáról és arról, hogy miért is kezdte el érdekelni a főváros múltja.

— Az túlzás, hogy mindent tudok, de dolgozom az ügyön. Én eredetileg irodalomtörténész voltam, majd elkezdtem a Budapest Kávéház történetével foglalkozni. A szegedi egyetemen tanítottam, azután pedig a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumba kerültem, és ott dolgoztam muzeológusként. Valójában itt kezdtem el Budapest történetével foglalkozni, ami egyébként azért sem esett nehezemre, mert a családom az 1840-es, 1850-es évektől kezdve a fővárosban élt. Meg tudok említeni két kiváló építészt, akik közül az egyik a városligeti korcsolyacsarnokot, a másik pedig a Széchenyi-fürdőt építette. De a felmenőim között volt ácsmester is, akire ugyanolyan büszke vagyok, mivel a város számos épületének ő volt az ácsa. Az ükapám pedig Morvaországból érkezett, és a Lánchíd építéséből vette ki jelentős mértékben a részét. De Pest leghosszabb ideig szolgáló rendőrtisztje is a családomhoz tartozott. Szóval az ilyen családfa miatt sem véletlen, hogy rendkívüli módon érdekelt és érdekel a város története.

Saly Noémi

* A két egykori város, Buda és Pest miben tért el egymástól, amíg nem egyesültek?

— Az egyesülést Széchenyi zseniális ötletének, a Lánchídnak köszönhetjük. Ő valójában nem két várost, hanem két világot kötött össze. Buda és Óbuda két szépséges mezőváros volt, ahol szőlőművelésből éltek az emberek. 1884—85-ben azonban a teljes szőlőtőke-állomány megsemmisült a filoxéra betegség miatt. Mivel a pesti oldal mezőgazdaságra alkalmatlan volt, a város a vásártartás jogához nyúlt, és négy vásár létesült. Ezután Pest lakossága megötszöröződött. Egy vásárra mintegy 30 000 kereskedő jött el már a múlt századokban is. Ez a jelentős tömeg pedig két hétig a városban evett-ivott, aludt, váltott pénzt és raktároztatta, illetve fuvaroztatta a portékáját. Egyszerűen fogalmazva mindenki szolgáltatást keresett. Pest ebből gazdagodott meg, azaz abból, hogy kereskedett és szolgáltatott.

Forrás: MTI

* Mitől különlegesebb a magyar főváros, vagy úgy is kérdezhetném, miben tér el teljes mértékben a többi világvárostól?

— Természetesen nincs két egyforma világváros, azaz mindegyik eltér valamiben a másiktól, és mindegyiknek megvan a maga sajátos arca. Budapestnek talán a fekvése a legnagyobb különlegessége, mivel nagyon ritka, hogy egy ekkora folyó szeljen át egy várost, mint a Duna. A Temze és Szajna is szép folyók, de a fasorban sincsenek a Dunához képest. Ráadásul Budapest esetében a folyó mindkét partján egy város épült, melyet annak idején Széchenyi a Lánchíddal kötött össze. Emellett gyönyörű a domborzat is, hiszen a budai oldalról varázslatos látvány tárul az ember elé. Ha felmegyünk a Gellért- vagy a Várhegy tetejére, és csak legeltetjük a szemünket, akkor szembesülünk igazán a páratlan látvánnyal. Ebből a szempontból egyébként talán Kijevhez tudnám hasonlítani a magyar fővárost.

* Az egykori történelmi kávéházak szerves részei Budapestnek. Mennyiben változott évtizedről évtizedre ezeknek a találkozóhelyeknek a szerepe?

— A kávéház valójában soha nem volt vendéglátóhely, hanem egy felnőtteknek szánt napközi otthon és információs bázis. Régen a kereskedelem is ott folyt, hiszen nem volt még tőzsde vagy bank. Ezért az emberek a kávéházakban dolgoztak. Az életmód megváltozásával a kereskedelem mellett sok más, elsősorban kulturális ágazat is beköltözött a kávéházakba. Mindezt pedig az írók dokumentálták is, ezért is tudunk többet az irodalmi találkozóhelyekről. Az 1930-as években viszont a zsidótörvények jelentősen csökkentették a kávéházak létszámát, mivel elsősorban zsidók tulajdonában álltak. A kommunista rendszer pedig be is tiltotta, illetve leradírozta őket a térképről, hiszen ezeket az épületeket a demokrácia fellegvárának tartották, ahol a polgárok lapokat olvasva, társalogva akár meg is buktathatják a kormányt. Nem véletlen, hogy minden jelentős forradalom kávéházból indult. A rendszerváltás után pedig Budapest újra átesett a ló másik oldalára, hiszen minden sarkon kávézó nyílt, és ezek szép lassan tönkrementek, helyüket manapság a romkocsmák vették át.

* Ha jól tudom, rendszeresen vezet városi sétákat. Mit lehet ezekről tudni? Budapest mely részeire szokta elkalauzolni az érdeklődőket?

— Három sétát szoktam tartani. A Hosszúlépés. Járunk? nevű sétaszervező csapatnak dolgozom. Az egyik egy kávéházi séta, mely a pesti belvárost járja körül, viszonylag kicsi területen. Itt rengeteg információ elhangzik tőlem. Mindez a Nagycsarnok mögött kezdődik és az Astoriánál ér véget, valójában a régi kávéházak hűlt helyét keressük fel. A másik az én szülőfalum, a Tabán, ahol most is élek, és melyből sajnos szinte semmi sem maradt. A harmadik séta pedig a Naphegy és a belső Krisztinaváros, ahol én egykor iskolába jártam, illetve gyermekkoromban fára másztam és bandáztam.