„Elmúlt, mint száz más pillanat, s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan, mert szívek őrzik, nem szavak” (Végh György). Nincs is meghatóbb pillanat egy óvónő számára, mint amikor a gyerekek elbúcsúznak a velük és az óvodában töltött időszaktól.
Az előírt járványügyi szabályok miatt és azok betartásával a muzslyai Hófehérke óvoda iskolaelőkészítő csoportjának növendékei az idén az intézmény udvarában vettek búcsút az óvodában töltött évektől, és köszönték meg az óvónők — Juhász Brigitta és Szitás Magdolna — sokévnyi törődését, odafigyelését, lelkiismeretes munkáját és önzetlen szeretetét.
A búcsúzkodás elején a gyerekek a társaik és az óvónők kezét szorosan fogva, énekelve és meghatódva kiballagtak az óvoda épületéből, majd a köszöntőbeszédek után következett az ünnepi műsor, melyben a csoport növendékei egy-egy szavalat, ének és tánc közben mutatták be mindazt, amit az elmúlt mintegy négy évben a helyi óvoda falai között tanultak.
Tették mindezt szívből, kifejezve hálájukat az óvónőknek, hiszen ők ketten voltak a kicsik második anyukái, akikre felnéztek, odafigyeltek, és akiktől csak a jót, a szépet tanulták meg. A műsor végén az ősztől már iskolába induló elsősök kis ballagótarisznyát kaptak, melybe a következő kívánságok kerültek bele: hogy mindig vidámak, szófogadóak, bátrak és kitűnő tanulók legyenek!
Ám az óvónők sem tértek haza üres kézzel! A számtalan és felejthetetlen közös emléken, a virágcsokrokon és a meglepetésajándékokon kívül az ovisok és a szülők egy-egy oklevelet nyújtottak át nekik, melyen a következőt lehet olvasni:
„A kitüntető cím az alábbi szeretet alapján került megítélésre: multifunkcionális, mindig a rendelkezésünkre áll, legjobb laptop kezelő, jó mesélő, gondoskodó, türelmes, mindig vidám, legjobb békítő, legjobb nevelő…