Sokszoros országos és tartományi bajnok, számtalan nemzetközi siker fűződik a nevéhez, szabadkai anyaegyesülete mellett török, görög, belga, valamint egy olasz—szerb csapatban is hajtott, de részt vett a 2012. évi londoni nyári olimpián is. Kasza Gábor, a Spartak Kerékpárklub egyik legsikeresebb versenyzője, tizenhárom év aktív sportolás után úgy döntött, abbahagyja a versenyzést.
— A döntés hosszú időn át érlelődött bennem. Nem volt könnyű meghozni, hiszen ott motoszkált bennem, mit érhetnék még el, ha mégsem hagynám abba a kerékpározást. Egy éve, tehát a tavalyi idénykezdés előtt fordult meg a fejemben komolyabban, hogy nem versenyzek tovább. Végül egy évet adtam magamnak, hogy minden tisztázódjon és kikristályosodjon bennem. Az utolsó országos bajnokság után jelentettem be a Szerbiai Kerékpárszövetség vezetőinek, hogy visszavonulok az aktív versenyzéstől. Megdöbbentek, és azt mondták, hogy fiatal vagyok még ehhez, ők még látnak bennem potenciált a jó eredmények elérésére. Döntésemben más tényezők is közrejátszottak. Jól meggondoltam. Sokat vívódtam magamban, mi lenne a legjobb döntés, végül elhatároztam, hogy ennek most véget kell vetni. Szép volt, jó volt, de elég volt — mondta Kasza Gábor.
A Spartak Kerékpárklubban is sajnálattal vették tudomásul Gábor döntését, de megértik, elfogadják, és ha a kiváló versenyző valamikor mégis nyeregbe pattanna, természetesen örömmel visszafogadják. Nem fordít teljesen hátat a sportágnak, hiszen a tizenhárom év magáért beszél, rengeteg olyan élményt nyújtott neki, amelyet majd elmesélhet az unokáinak. Tervei szerint ezentúl nem sportolóként, hanem edzőként vagy mechanikusként tevékenykedne.
Pályafutását 2003-ban kezdte. A Széchenyi István Általános Iskola akkori tornatanára hívta fel a figyelmét, hogy a Spartak Kerékpárklub amatőr versenyt szervez a város összes általános iskolája számára. Gáborban mindig élt a versenyszellem, így hát kapott az alkalmon, és indult a városközpontban megrendezett megmérettetésen. Első próbálkozásra harmadik helyezést ért el, néhány héttel később pedig megnyerte a versenyt. Két év múlva következtek a jelentősebb eredmények. A serdülők számára rendezett országos időfutambajnokságon bronzérmet nyert, a szekszárdi Sajó Péter-emlékversenyen pedig az erős mezőnyben a második helyen ért célba. Egy évvel később a Balkán-bajnokságon, az országúti versenyen bronzot szerzett.
Első edzője a korábbi kiváló kerékpározó, Fabó Ildikó volt. A kezdetektől egészen a visszavonulásáig vele volt Dejan Perčić, a Spartak Kerékpárklub edzője, valamint dolgozott Zoran Jurić kezei alatt, a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) edzőtáborában pedig a szlovén Luka Žele irányította a munkáját.
Egy darabig egyidejűleg táncolt és kerékpározott, végül választania kellett, és az utóbbi mellett döntött. Első országos bajnoki címét Nišben, a háztömb körüli országos bajnokságon szerezte meg. Hatalmas küzdelem folyt az első helyért, végül a célfotó döntött az országos bajnok személyéről.
Legkedvesebb versenyét elsőéves felnőttként Magyarországon hajtotta, ahol a magyar legenda, Kusztor Péter mögött másodikként ért fel az ország legmagasabb pontjára, a Kékes tetőre. Legsikeresebb évének 2011-et tartja, amikor a török Manisaspor együtteséhez került.
— Jó kis csapat, egy igazi baráti társaság alakult ki Törökországban. Kiválóan éreztem magam, így nem csoda, hogy abban az évben értem el a legjobb eredményeket. Kiemelném a szerb körversenyen elért szakaszgyőzelmem, melynek különösen örültem, hiszen régi vágyam volt szakaszt nyerni ezen a viadalon. A szlovák körversenyen a dobogóra állhattam, ami szintén nagy siker, és az év végén a törökországi, alanyai versenyen összesítettben az élen végeztem. Viszont a londoni nyári olimpia vegyes érzelmeket kelt bennem. Sokat kellett küzdeni, hogy ott lehessek a játékokon. Az olimpia falu nagy élmény volt számomra, hiszen rengeteg híres sportolóval találkozhattam a világ minden részéről, viszont magával a versennyel kapcsolatban csalódottságot érzek. Tudásomhoz és képességeimhez mérten gyengén teljesítettem, hiszen más célokat tűztem ki arra a napra. Hogy miért nem sikerült a szereplés, azt nem tudom. Az egynapos megmérettetést leginkább a szerencsejátékhoz tudnám hasonlítani. Ezenkívül az is sokat számít például, hogy milyen hangulatban ébred az ember, és talán lámpalázam is volt, hiszen a mezőnyt több olyan kerékpáros alkotta, aki a nagy körversenyeken, például a Tour de France-on is rendszeresen részt vesz. Ivan Stevićnek, a másik szerbiai indulónak a londoni volt a harmadik olimpiája, ő már másképp élte meg a helyzetet. Az ottlét felejthetetlen volt, maga a verseny azonban jobb is lehetett volna. Mintha nem én lettem volna az, aki azon a napon hajtott — mondta Gábor.
Pályafutása utolsó évében, azaz 2015-ben a Balkán-bajnokságon egy bronzot szerzett, az országos kritériumbajnokságon 3. lett, az időfutam-bajnokságon pedig a dobogó legmagasabb fokára állhatott. Emellett részt vett a Bakuban megrendezett Európa Játékokon is, de a nyugat-európai klubok színeiben hajtó profikkal már ő sem bírt.
Ha újrakezdhetné, természetesen ismét kerékpározna, hiszen rengeteg élményt, barátot, örömet adott neki a sportág. A fiataloknak azt tanácsolja, hogy legyenek fegyelmezettebbek, szorgalmasabbak, türelmesebbek. Tapasztalata alapján a mostani fiatalok egy kicsit türelmetlenek, mindent egyik napról a másikra szeretnének elérni, ami a sportban, így a kerékpározásban sem működik. Eredményt a sok munka mellett csakis szorgalommal, türelemmel és alázattal lehet elérni. És persze lemondások árán.
Gábor visszavonulásával nem szűnnek meg a jó eredmények, mivel a Spartak mindig is a tehetségek bölcsőjének számított. A klubban több olyan szárnyait bontogató tehetség edz, aki egy napon Gábor nyomdokaiba léphet.
