Az idei búcsúi szentmisét Kalapis Sztoján atya celebrálta, akinek szívügye a helyszíni emlékezés.

— Kötődöm ehhez a helyhez, mert kiskoromban sokszor eljöttünk ide, aztán a cserkészekkel is itt táboroztunk. Örülök neki, hogy visszajöhetek, és együtt megünnepeljük a búcsú napját. Azt látom, hogy a híveknek is fontos hely ez. A köztünk lévő fiatalok azért vannak itt, hogy az elődeikre emlékezzenek, akik ennek az egykori tanyavilágnak a lakói voltak.    

Márton Lajos elmondta, Muzslyán, a faluban látta meg a napvilágot, ám egészen tizenöt éves koráig tanyán élt.

— Hatéves koromig itt laktunk a Deonicán, aztán 3 kilométerrel távolabbra költöztünk, és később kerültem be a faluba. Sok szép emlék köt ide. Az ötödik osztályt is itt jártam ki, de azt nem ismerték el, és újra el kellett végeznem, amikor a faluba költöztünk.

Takács Ilona a nagyszüleinél nevelkedett, és nagyon szeretett a tanyavilágban élni.

— Csak szép emlékek jutnak eszembe, ha a gyermekkoromra gondolok. Régen sokat jártunk a földekre dolgozni, és amikor férjhez mentem, azután is sokszor megfordultunk erre. Abban az időben nagyon szép volt a tanyavilág, mert amerre néztél, mindenütt jószág legelészett, kapirgált. Szerintem tartani kell ezt a megemlékezést és a misét, hiszen régen egész falu alakult ki itt, a Deonicán, ahol templom is, meg iskola is volt. Emlékszem egy táncteremre, oda jártunk mi is, én olyan suttyó lányka lehettem, nagyapám citerázott, mi meg egy kicsit mulatoztunk.

A jelenlévők elmondása szerint amikor a virágkorát élte ez a terület, 101 tanya létezett itt.

Fodor Katica a férjével érkezett a búcsúi szentmisére.

— Különös ez az emlékezés, különféle érzések kavarognak bennem, de főleg a szép dolgok kerülnek előtérbe. Nekünk még legalább volt igazi, élménydús gyermekkorunk. Amikor az unokáimnak mesélem, hogy mi mindennel szórakoztunk, csak nagyokat nevetnek, és arra kérnek, hogy újból és újból mondjam el nekik. Mi még nagy élvezettel játszottuk a sutturulócskát, a pópázást, bicceztünk, aztán volt az Adj, király, katonát! nevű játék, de humócskáztunk, zavarócskáztunk is. Télen a benti játékok közül volt a siccezés, kártyáztunk, dominóztunk, sötgettyűztünk. Olvastunk is, de főleg nappal, mert csak petróleumlámpa létezett. Ott laktunk az iskolával szemben, nekem volt egy beteg testvérem, őt a szünetben mindig megnéztem, mert a szüleim elmentek a határba. A gyermekkort nem lehet elfelejteni, volt szép és jó oldala is, de néha nem volt könnyű.

Gabona Ferenc éppen a fiának próbálta feltérképezni, hol is volt a nagyapja tanyája.

— Mindig is nagy örömmel jöttem ide a Deonicára, akár a cserkészekkel, de egyedül is, vagy pedig a baráti körömmel. Kutatást is végeztem, hogy hány utca, hány ház létezett, ki hol lakott. A kereszt még itt van, és imáinkba foglaljuk azokat, akik itt éltek, itt laktak.    

Sztoján atya jóvoltából a zarándokok búcsúfiaként cukorkát kaptak, mely olyan édes volt, mint az, amelyet egykoron a búcsúkban vásároltak.