A Bosszúállók: Végjáték nemcsak az előző résznek, a Végtelen háborúnak a lezárása, de néhány kivétellel szinte az összes eddigi mozis Marvel-hős fejlődéstörténetének lezárása is. Hatalmas, szinte már irdatlanul nagy filmes behemót lett a Végjáték, mely szórakoztató, megindító és hihetetlenül látványos is. Mindent beletettek, amivel az eddigi epizódokban csak incselkedtek, illetve amiből csak kisebb adagokban kaphattunk. Szpojlerek nélkül nagyon nehéz beszámolni az alkotásról, sőt, szinte lehetetlen.
 

Miután Thanos (Josh Brolin) a végtelen kesztyűvel a kezén csettintett egyet, és kiirtotta a fél univerzumot, a megmaradt bosszúállók, azaz mintegy hatan, elindulnak, hogy elpusztítsák az őrült titánt. A kesztyűt kell visszaszerezniük, amivel elméletben sikerülhet mindent visszacsinálniuk… A terv egyszerűnek tűnik, első körben mégis dugába dől. A hősöknek saját döntéseiket is mérlegelniük kell, valamint helyretenni a gondolataikat — vagyis a Végjáték első órája csendes tervezgetéssel, beszélgetéssel és mélázással telik, nyakon öntve néhány vicces momentummal.

Érdekes viszont, hogy a háromórás és kétperces mozi egyáltalán nem tűnik olyan rettentően hosszúnak. A Végjátékban mindenki ott van: Amerika Kapitány (Chris Evans), Thor (Chris Hemsworth), Vasember (Robert Downey Jr.), Hulk (Mark Ruffalo), Sólyomszem (Jeremy Renner) és a Fekete Özvegy is (Scarlet Johansson). Még felsorolni is nehéz, mivel a Marvel mozis univerzum minden eddigi karaktere előbb-utóbb felbukkan benne valahol. Ami viszont problémásabb, hogy nagyon nehéz lenne csak úgy belecsöppenni, és felfogni az eseményeknek akárcsak a töredékét is anélkül, hogy láttuk volna az előző filmeket. Képregényrajongó kocka legyen a talpán, aki mind a huszonegy előzményfilmet végignézte — de aki megtette, az viszont meg is érdemli azt az érzelmi hullámvasutat, amelyet a Végjáték nyújt. Ez a film ugyanis a megkoronázása és örömünnepe mindannak, amit ezek a hősök eddig „letettek az asztalra” a vásznon.

A Végjáték harmadik órája látvány-, hang- és akcióorgia, mely olyan bombasztikus erővel támadja meg érzékszerveinket, hogy csak kapkodjuk majd a fejünket. Ezért pedig elsősorban Stephen McFeely és Chris Markus forgatókönyvírók, valamint a két rendező, a Russo fivérek a felelősek. A két direktor ezúttal némileg kockáztatott azzal, hogy a film elején jóval lassúbb tempót képzelt el. Ezért talán nem feltétlenül ez a legjobb Marvel-mozi, a harmadik óra végén viszont óriásit robban az arcunkba az elmúlt sok-sok év képregényes őrülete, melyen több fiatal néző is felnőtt. Nem élheti túl minden szuperhős, sőt olyan fordulatok lesznek, amelyekre a legkevésbé sem számítunk. A Marvel-filmek vonatán persze nincsen fék, és mindaddig tovább készülnek majd a képregényes adaptációk, amíg a mostani nézőknek akár csak a fele is jegyet vált rájuk.

A Bosszúállók: Végjáték az áldozatvállalásról, a bűnről és a bűnbocsánatról, a hősök önismeretéről meg persze a látványos akciókról szól. Egy utazás vége, mely valójában egy újabb kaland kezdete — ahogyan maga Vasember is mondja a film egyik kulcsjelenetében.

Nyitókép: Imdb.com